Ónody Bertalan
Khiva dinnyészete
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
A dinnye paradicsomi hazája
Közép-Ázsia tájjellege
Égalj és talaji viszonyok
Az Arai-vidék lakói
Öntözés, csatornázás
A khivai dinnye-fajok általános jellemzése
A dinnyések, s a fajok elkülönitése
Művelés
Magszedés és a mag elrakása
A téli dinnyék és azok eltartása
A dinnye mint csemege s élelmiczikk
A dinnye különböző feldolgozási módja
A dinnyepiacz
Khivai leghiresebb dinnyetermő helyei
Khiva dinnyefajainak leirása
Sárgadinnyék
a) Nyáriak
b) Téliek
Görögdinnyék
A Szyr-Deria vidék dinnyéi
Sárgadinnyék
Görögdinnyék
Még valami magáról az utazóról mint gyűjtőről
Függelékül: Kőzép-Ázsia dinnyefajaival tett honositási kisérleteimről
Előszó
Közép és Dél-európa egyik legkedveltebb s mondhatni legnagyobb előszeretettel müvelt gyümölcse a dinnye, igy különösebben hazánkban is, hol mint Európa valóságos melegházában, nem csak mint csemege, hanem a termelésre felettébb alkalmas talaji és égalji viszonyoknál fogva általános müvelésben részesülve, mint piaczi gyümölcs is figyelmünket méltán kiérdemelt fontosságra emelkedik. Nem csuda tehát, hogy ezen, ugy jóság, mint alaktetszősség, bőtermés és fáradságunkat legrövidebb idő alatt megjutalmazó legnemesb gyümölcs termelése, a kezdetlegesség szinvonaláról kiemelkedve, a számtalan irányban vett kisérletek, sőt maga a tudomány utmutatásai nyomán, a cultura mondhatni "művészi magaslatára" lépve már egy saját irodalmat nyert.
Valóban ez idő szerint Európa müvelt népeinek dinnyészeti irodalma már gazdagnak mondható. Angol-, Franczia- és Németország s maga hazai szakirodalmunk is, részint a szakközlönyök és folyóiratokban közzé tett czikkekben, részint egészen önálló munkákban is bővelkedik, s azok közt sok jeles szellemi termékeket mutat fel.
Azonban különösen az önálló szakmunkák, melyek az egész dinnyetermelési eljárást felölelik s mintegy tankönyvül szánvák, majdnem átalán bizonyos egyoldaluságban szenvednek, t. i. az iró saját vidékén, tehát egy bizonyos adott talaji, égalji, szóval helyi viszonyok közt tevén termelési kisérleteit, az azokból kivont tapasztalati eredményt általános szabállyá alkotja, s igyekszik a közönségre, igy tehát talán egy egészen az övétől különböző s ellentétes helyi viszonyok közt élő termelőre is reá octroyálni, minek természetes következése az lesz, hogy ily ellentétes helyi viszonyok közt az előirt recept remélt és óhajtott sikerre nem vezetve, a termelőt nemes szenvedélyében lehangolja, és az előtte semmi gyakorlati hasznot és sikert fel nem mutató üres theoriák halmazaként feltünő müvet egyszerüen a sarokba dobja, s marad a saját régibb müvelési eljárása vagy módja mellett, habár az nem épen a legjobb is, - tehát az iró nemes fáradsága czélt vesztve, a kivánt eredmény el nem éretik.
Tekintve még, hogy a szakmüvek leginkább csak az úgynevezett mesterséges müvelési módokkal, mint melegágyi, üvegharang alatti stb. tenyésztési eljárásokkal foglalkoznak, melyek többé kevésbé csak is pepecseléseknek mondhatók, de a közhasznú s fontosságú dinnyetermelési ipart megalkotni soha sem fogják, a nagyban szabadföldbeni okszerű termesztéssel pedig vagy éppen nem, vagy alig figyelemre vehetőleg foglalkoznak, határoztam én el magamat: a "nagybani" dinnyemüvelés körüli eljárásra, hogy ugy mondjam, egy oly modellt felállitani a közönségnek, melyhez minden termelő alkalmazkodhassék, s melyből mindenki hasznot húzhasson.
E jelzett czélt pedig akként véltem elérhetni, ha azon müvelési eljárást fogom bemutatni a közönségnek, mely ott követtetik, hol a legtökéletesebb jóságu dinnye terem, s hol a világ egy tájának gyümölcsei által sem megközelithető jóságú e nemes gyümölcsök, nem csak a gazdagabb osztály asztalain találhatók, hanem egyaránt az utolsó szegény bicsakja is szeldeli azokat, vagyis hol a dinnye, tudniillik a "jó" dinnye oly általános és honos termény, mint p. o. nálunk a buza, tehát hol annak őshazája van.
E czélnak mielőbbi megvalósithatását tartva szemeim előtt, keltem 1875. évben közép-ázsiai utamra, s bolyongtam be Turkesztánt, megállapodva annak khivai vagyis mint Ázsiában nevezik "Kharezm" khánságában, mely tartományban a dinnye a legnagyobb tökélyben diszlik. E nagy és fáradságos utra magammal vive 20-évi tapasztalataimat, igyekeztem az Amu és Szyr-Deria (Oxus és Jaxartes) folyam partjain a dinnyetermelés körül követett eljárást a legapróbb részletéig megfigyelni, s értekezni magokkal a termesztőkkel vagyis a néppel, mert hiszen ott minden földmüvelő egyúttal dinnyész is.
De tanúlmányoztam ott nemcsak a müvelési módokat, hanem magokat a fajokat is, melyek mint egészen eltérők a mieinktől, figyelmemet önként a legnagyobb mérvben lebilincselék.
Végre 1875. év őszén - mondhatni nehéz szivvel - megválva Közép-Ázsia emlitett bájos két legnagyobb folyójának csodás vidékeitől, elhagyva az örök kék Aral partjait, a "Kara-Kum" sivatag Kirgiz puszták, Orenburg és európai Oroszországon keresztül hazámba visszatérve, örömmel fogtam jelen munkám megirásához, örömmel pedig azért, mert némi érdeket vélék általa Kelet dinnyészete iránt ébreszteni, különösen hazánkban, melynek talaja és égalji viszonyai oly annyira hasonlók Turkesztánéhoz, s igy a további kutatásoknak a kertészet és dinnyészet körül is oly előnyös és felette gazdag tért nyujt.
E jelen munkámban veszi a tisztelt közönség - az üres elmefuttatások mellőzésével - Khiva és Szyr-Deria folyamvidéken divó dinnyetermelési módok élethü leirását, úgy a mint én ott azokat gyakorolni láttam, s veszi egyszersmind az azon vidékek dinnyefajainak leirását, monographiáját is, mely munkámból - az abban foglaltaknak saját viszonyainkhozi okszerü alkalmazásával - hogy a t. dinnyészkedő közönség minél több hasznot húzhasson, legforróbb óhajtásom.
Tisza-Lök, 1877. január hóban.
Ónody Bertalan