A délután

"A világ csak hangulat", mondja Reviczky. Az, aki csak prózát ír, a mindennapi szavakat mindennapi módon sorakoztatja, csak igazolhatja: így van. A reggelből délnek szálló délelőtt hangulata valóságszerű, a közeli dolgok szerint igazodik. A délelőtt a szükséges, az elintézendő dolgoké, a feladatoké, a hangyáké, a páfrányé, a kerté. A délután az álmot hozó éjbe fordul, minden perccel közeledik a sötétséghez, amelyben még a kézzel tapintható dolgok is eltűnnek. A rövidülő árnyak ideje a tetteké: a nyúló, majd végtelenbe ugró árnyak órái mindinkább az érzelmeké; a tervek óráit a csillagba nézés idején az álmok órái váltják.
A világ csak hangulat... Délelőtt minden más. A délelőtt a kenyéré, a délután a kalácsé. A délelőtt az ásóé, kapáé, a délután a tollé. A délelőttöt könnyű megosztani: a délutánt jobb azoknak fenntartani, akik közelebb állnak hozzánk - az estét mindig csak avval szabadna töltenünk, akit szeretünk. A délelőtt lehet a zajé is, a délután legyen a zenéé. A délutánnak kell minket arra tanítania, hogy a sötétbe fordulás nem tragédia: a délután a nap jobbik része.
Lehet, hogy ezt csak az érzi így, akinek a fiatalságát iskola nyomorította - az az intézmény, amely ülni kényszeríti azt, aki szaladni szeretne, idegen nyelvet ver annak a fejébe, akinek már úgyis van egy édes anyanyelve, képmutatásra neveli a gondolkozókat, jó osztályzatot ad a törtetőnek, éveken át tanítja a csoportokat arra, amit az egyén hetek alatt megtanulna, méltósággal ruházza fel azt, akinek botot ad a kezébe... Az iskolás gyerek csak délután él. Akit évekig minden délelőtt arra tanítottak, hogy ne a saját fejével gondolkozzék, hogy mindenre igent mondjon, az világéletében csak a délutánt nevezi életnek. Az erdő boldog fiai talán máshogy éreznek. A sok fa alatt még az árnyéknak sincs iránya. Ha a bennszülött úgy véli, hogy aznapi maniókaadagjának a felét elfogyasztotta, "jó napot" helyett takarékosan csak "jó délutánt" kíván a vele szembejövőknek.