| Őserdei
életéről leghivatottabban maga számol be Egy
nap a láthatatlan házban című, magyarul is
olvasható kötetében. Eszményképe, gyanítom,
Albert Schweitzer lehetett, az orvoslástól az orgonálásig,
csak hát az ő Lambarénéja nem Afrikában
volt, Latin-Amerikában próbálta megteremteni. A brazil
állampolgárságot ugyan sose szerezte meg, "ehhez
külföldi doktorátus nem elég, be kell bizonyítanom,
hogy tudok írni-olvasni és e célból a bíró
előtt lemásolni a törvénykönyv egy paragrafusát.
Erre nem vagyok hajlandó. Passzusom tehát nincs, és
Európába különben se mernék utazni, attól
tartok, nem jövök vissza..." Ilyen hosszú távollét
után is szüntelen gyötörte a honvágy; s e
kétségkívül sikeres, anyagilag már független
és messziről oly harmonikusan teljesnek, a szabad természetben
helyét meglelt, szabadnak és boldognak látszó
ember meghitt óráiban írott leveleiből kilángol
a hazátlanság gyógyíthatatlan fájdalma.
"Köszönöm a budapesti fényképeket, kirakom
őket, és azt játszom, amit Proust bácsi talált
ki: keresem az eltűnt időt - körmölte apró,
szabályos betűivel a vékony, finom légipapíron.
- Ideteszem magam elé a Nemzeti Színházat, mintha
arra várnék, mikor lépsz ki a kiskapun, majd megkísérlem,
vajon eligazodom-e még. Tizennyolcban költöztünk
el, azóta nem jártam ott... Balra indulok, az Oktogon felé.
Tudtommal az Erzsébet körúton születtem, illenék
fölismernem." Legszívszorítóbb azonban a magyar szó iránti nosztalgiája. "Hiába tanultál meg tizenkettőt, érezni csupán egy nyelven lehet. Az állattal, időjárással, növényekkel csakis az anyanyelveden tudsz beszélni. A halállal legkivált." Máskor kibogarássza neki küldött riportgyűjteményemből a számára újszerű kifejezéseket, pl. villanyrendőr, terelőtábla, felvonulási barakk, sóder, fájront, s végképp nem érti, mi a meós, ostorlámpa, dukkózás, maszek. Aztán meg, oldalt, keresztbe írva, nyilván utólag: "Segíts, hogy mondják nálatok azt a gomba és egy algaféleség symbiózisából álló mohaszerű izét, ami a fák északi oldalán terem, a lichent?" Keresgéltem, böngésztem szakmunkákban, lexikonokban, szótárakban. míg rábukkantam: zuzmó. És: "Képzeld, a múltkor hiába törtem a fejem hétfőtől szombatig, nem jutott eszembe az hogy hüllő." |