---

Tartalom

Előszó gyanánt

VALLOMÁSOK
EpigramMAI morál
KövetELŐZÉS
ÚtkerESÉS
ÁlMAIm
ValloMÁSok
Felfedezésre vágyva
Másodvirágzás
Ódánk
Oszladozva
Sárgarigóval szállok
Szélvihar után

NOSZTALGIA
Életbuborékok
Egykor
Ellentétezések
Szárnyakat igéztem
Ariadné fonala nélkül
Kacskaringózás
Rég jártam itt...
Kelenföld
Szól a rádió!
Szertelenül
Idill

ÜZENETEK A MÚLTBA
Átélném a Mindent
Ladányi Mihálynak
Kér-dőre-vonás
Megalkuvó szív
Maszkod láttán
Lidérces, messze fény
József Attilához
Még nem kiáltok
Feszengő lant
Elcsendesedve
Régvolt tavaszok
Mi érezzük másnak
Partra szállottan
Episztola Babits Mihályhoz
A tornácon
Mátyáshoz
Mátyás Janushoz

HANGULAT ÉS LÉLEKKÉPEK
Időfékvágy
Várakozás
Pokoli ostor
Levélváltás
Hajladozó emlékek
Alamizsnára várva
A szurdokban
Felhők szárnyán
Hívnak a lankák
Az Apátkúti-völgyben
Körülnézve
Zebegénynél
Darázsként
Vonatra várva
Fonódások
Fába szorulva
Átszellemülések
Ha angyalhaj rezdül
Rókavörös fényben
A végeredmény ugyanaz
Beszédes némaság
Kegyeletdöfés
Foszladozva
Borongó
Meghaltam volna?
SzomjcsillaPÍtó
Ködbe veszve
Küszöbön
Rezzenetlenség
Békasirám
Szimmetriajáték
Gerjedelem
Orom - haikuk

JÁTÉKOSAN
Kakaóország
(F)elszállunk
Átok-bumeráng
Disznóbánat
Ráérősen
Krokodilbőrben
Gyöngylét
Egy soför vallomása
Darázsröpte
Napünnep
Termésre várva
Ordasok nyomában
Okafogyottan
Könnyed téli dallamok

LOCSOLÓK
Tévedésben
Emlékeztető
Rámenősség
Figyelmeztetés
Memoriter - locsolóknak
Kölniillatban
Csókcsenő

AKROSZTICHONOK
Befelé fordulás
Körforgásban
Metamorfózis
Parttalanul
A résen át
Káromlás
Idegenül
Fagyban jajdulok
Megfagyasztva
Tüskéktől tépetve
Tüskédre borulok
Elpusztulunk?
Rontás
Hulló akác
Hajnaltájt
Virágszőnyegen
Akáccicoma
Lobbanásveszély
Hunyorogva

Utószóként

---

Fülszöveg

Felszakadt vallomások, vágysóhajok. Derűvel átitatott fájdalmak. Dédelgetett emlékek, elsuhanó lelkek, megidézett holt költők fonódnak össze bennem és körülöttem egymással... Mindez én vagyok. Meg talán az, ki épp olvas engem!

Mikor ki szól? Ki kit szólít? Én sokszorozódom meg, vagy lélektársaim bújnak mind belém? Keresgélek. Vissza-visszanézek. Szemlélek. Megélem. Vagy újraélem? Megtörtént már? Vagy csak hasonló? És lehet, hogy nem is velem, hanem veled, kedves ismerős vagy ismeretlen? Biztos, hogy idegenek vagyunk egymás számára?

De hisz magamat látom benned, s lehet, hogy fordítva is így van... Hisz hasonlóan éljük meg világunkat! Talán magadra találhatsz bennem. Sőt! A végén még rám bukkanhat valaki, mint ahogy verseimben olykor én is magamra találok...

Kutasi Horváth Katalin

---