Mikszáth Kálmán
Vármegyéink és a közigazgatás reformja
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
I. Közigazgatásunk reformja és az alkotmánybiztosítékok
II. Közigazgatásunk reformja, az államosítás és az önkormányzat
Bevezetés
A magyar közigazgatási rendszer úgyszólván első szervezésével, 1870-ben megérett a reformra. Tisztában volt ezzel a levert ellenzék, mely a vármegyék alkotmányvédő szolgálatait a Gneist tanításaiból levont eszmékkel összevetve, a vármegyében kereste azt az archimedesi pontot, a honnan a kormányt, melyet "idegennek" tekintett, adott alkalomkor kimozdítsa. De tisztában volt ezzel a Deák-párt is, mely ösztönszerűleg érezte, hogy az ellenzék álláspontja lehetetlenné teszi a kormányzást s ily körülmények közt nem a fogalmak tisztázásával, hanem a gordiusi csomó kettévágásával oldotta meg az első szervezés kérdését.
Ez ellentétes érzelmi körök összecsapása úgy a közvéleményben, mint a politikában, oly fogalomzavart teremtett meg az önkormányzat és államosítás valódi lényege körül, melyből gondolkodásunk a mai napig sem tudott felszabadulni.
E fogalomzavarnak esett áldozatul az 1886. évi reform. E fogalomzavar döntötte meg a szerencsétlen Szapáry-féle javaslatot. E fogalomzavar kisért a lex Szapáryt nagy prosopopeaval eltüntető, coalitiós alkotmányvédő törvényalkotásban is.
Az élet azóta bőséges tapasztalatokkal járult a fogalmak tisztázásához. Közismert dolog, hogy közigazgatásunk rossz s távolról sem elégíti ki a modern állam polgárainak szükségleteit. Bebizonyosodott, hogy a mai magyar társadalomban, melyet az anyagi függés ezer és ezer szála fűz a kormányhoz, melynek nyakába szakad, fejlett ipari és kereskedelmi élet hijján, éppen a vármegyében szerepet játszó osztály eltartása vagy jobban mondva kitartása, a mai rendszer távolról sem biztosítja a közigazgatás függetlenségét. Elvitázhatatlan tény, hogy a modern állam nagyszámú és szakismeretet igénylő feladatainak megoldása, a hivatalnoki rendszert tolja előtérbe.
...
A mint az önkormányzat lényegét hibásan a választásba, úgy az államosítás lényegét közfelfogásunk a tisztviselők feltétlen alárendelésébe helyezi. Így kerül nálunk az önkormányzattal szembe a kinevezési rendszernek ama válfaja, melyet I. Napoleon honosított meg Francziaországban, szükségszerű corollariumaképpen a napoleoni államnak, melyben csak egy akarat érvényesült: a császáré.
Ámde e rendszer, mely az administrativ centralisatio legnagyobb veszélyeit rejti magában s melynek merevségéből otthon is már sokat engedtek, a bureaucratismus nem egyedüli és semmi esetre sem követendő példája.
E chaos mindenekelőtt a fogalmak tisztázását teszi feladatunkká.