---

Tartalom

Előszó

NŐI ESZTÉTIKÁK ÉS KRITIKUS NŐK
Balogh Piroska: Aesthetica muliebris - avagy beszélhetünk-e "női esztétikáról" 18-19. századi magyar viszonylatban
Fekete Norbert: Női néven nőként bírálni. A beszédpozíció megszerzésének problémái Takáts Éva kritikusi fellépésekor
Fórizs Gergely: A széptan és a szépnem. Christian Oeser nőknek szóló esztétikája (1838-1899)

REFORMKORI FIRKÁSZOK
Kucserka Zsófia: Párhuzamos útirajzok - összefutó életutak. A csinosodás politikai nyelve Wesselényi Polixéna és John Paget útirajzaiban
Katona Csaba: "... írónő vagyunk?!" Az írói identitás Slachta Etelka naplóiban
Varga Zsuzsanna: Egy magyar hölgy iratai. Pulszky Teréz Bécsben, Szécsényben és Londonban

DRÁMAÍRÓK ÉS SZÍNÉSZNŐK
Czibula Katalin: Drámaíró nők a hivatásos színjátszás hajnalán
Bartha Katalin Ágnes: Újraképzelt színház. A színész írónő és író színésznő énjei

KAPCSOLATOK ÉS HÁLÓZATOK
Gyimesi Emese: Versíró nők a 19. század közepén. Szendrey Júlia, Majthényi Flóra, Malom Lujza, Wass Ottilia és Bulyovszky Lilla pályája
Szilágyi Zita Mária: Egy tudósítónő Brüsszelből. Báró Jósika Júlia hírtudósítói tevékenysége
Török Zsuzsa: A női írás kutatásának módszertana a digitális fordulat után. Wohl Stefánia esete a The Scotsmannel
Kecsmár Szilvia: Czóbel Minka és a Lélekvándorlás. A mű fordításának és megjelentetésének körülményei a Polignac-levelekben

PÉLDAKÉPEK ÉS IDENTITÁSOK
Mlakár Zsófia: Női identitás és írás összefüggései Herman Ottóné Borosnyay Kamilla feljegyzéseiben
Frauhammer Krisztina: A zsidó asszony. Az írás mint az identitás keresés és modellalkotás eszköze két századfordulós zsidó nőírónál
Steinmacher Kornélia: Bajza Lenke: Leányok tükre. A női életrajzok hagyománya és propagandisztikus szerepe a 19. században

MŰFAJ ÉS SZERZŐSÉG
Gulyás Judit: Női műfaj volt-e a mese? Mesemondók, mesegyűjtők, meseírók
Mikos Éva: Fehérnéprajz. A női folklórelőadó helye az adatközlő emancipációjának folyamatában

Személynévmutató
A kötet szerzői

---

Fülszöveg

Az első professzionális írónők, akik megélhetési forrásként tekintettek az írásra, a 19. század második felében jelennek meg, és különülnek el a nem egzisztenciális szükségletből alkotó női szerzőktől. A kötet olyan társadalmi-kulturális folyamatokat tár fel, amelyekben hivatásos írónők és változatos célokkal és motivációkkal ténykedő más íráshasználók vettek részt. A tanulmányok a női szerzőségnek a 19. századi irodalom-, sajtó- és társadalomtörténettel való szoros összefüggéseit vizsgálják, és korabeli funkcióinak, illetve változatainak összetett kontextualizáló feltárására törekednek.

A Reciti konferenciakötetek (Rekonf) az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének könyvsorozata. Az Intézet által szervezett konferenciák, tudományos tanácskozások anyagát jelenteti meg szerkesztett tanulmánykötetek formájában. Legfőbb célja, hogy a szövegértelmezés módszertanának különböző korszakokat érintő változatait szemléltesse.

---