Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Zászkaliczky Márton: A Bocskai-felkelés politikai nyelvei: Vázlat
Kruppa Tamás: Giovanni Giacomo Belgioioso tábornok jelentései és a prágai nunciatúra iratai a Bocskai-felkelésről: Adalékok a Bocskai-felkelés előtörténetéhez
Tóth Gergely: "Iure electionis": Az 1608-as világi elit politikai programjának megfogalmazódása Révay Péter De monarchia... című munkájában
Kármán Gábor: Bethlen Gábor soha meg nem írt manifesztuma: A II. Ferdinánd elleni magyarországi háború legitimációja 1619-1620-ban
Báthory Orsolya: Pázmány Vindiciae-je és Balásfi Refutatiója: Két röpirat a besztercebányai országgyűlés végzései ellen
Szabó András Péter: Eszmék a nádori politika szolgálatában: Esterházy Miklós levelei a vármegyéknek (1626-1645)
G. Etényi Nóra: Erdély politikai imázsa a Német-római Birodalom propagandájában a harmincéves háború idején
Bene Sándor: Szinkretisták és szamaritánusok: Címszavak a kora újkori magyar politikai szótárból
Szerzőink
Bevezetés
...
A tizenöt éves háborúval és a Bocskai-felkeléssel kezdődő 17. századi magyar történelem számos alapvető változást hozott a középkori Magyar Királyság romjain létrejövő politikai alakulatok számára és a magát sokféleképpen felfogó magyar politikai nemzet életében. Míg az előbbi teljességgel szétzilálta a Mohács után nyomorúságosnak, de többé-kevésbé stabilnak tűnő társadalmi és gazdasági viszonyokat, addig az utóbbi alapvetően új helyzetet teremtett: a Habsburg-dinasztia magyarországi történetében először, a magyar politikatörténet tekintetében nagy kihagyás után, a magyar vezető elit, vagyis a nemesség egy befolyásos csoportja politikai ellenállást tanúsított, majd katonai felkelést vezetett a saját maga által törvényesen megválasztott uralkodójával szemben. Ez az eseménysor, vagyis a célkitűzéseit tekintve sikeresnek mondható Bocskai-felkelés minden korábbi politikai tabut ledöntött és alapjaiban változtatta meg a politikai cselekvés jövőbeli lehetőségeit, a politikai beszéd eszköztárát és retorikáját.
A Bocskai-felkelés azonban nemcsak katonai összecsapás, hanem propagandaháború is volt, és ez alapjaiban változtatta meg a politikai és a politikáról szóló beszéd műfajait és a politikai kommunikáció csatornáit. Korábban igen ritkán alkalmazott műfajok jelentek meg a magyar politika színpadán, mégpedig sok esetben anyanyelven megszólaltatva: a Bocskai-felkelés országgyűlései a hagyományos rendi elit keretein kívül élőket is igyekeztek megszólítani, sok esetben magyarul és németül. A külföldi közvélemény megszólítására kiáltványokat bocsátottak ki, amelyek sokszor az eredeti szándék ellenére nyomtatásban is megjelentek és bekerültek az európai felekezeti és politikai viták eszköztárába. A korábbihoz képest nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű irat keletkezett, amely révén a politikai (és a politikáról szóló) beszéd egyszer s mindenkorra kilépett a szerepüket tekintve továbbra is domináns rendi intézmények, legfőképpen az országgyűlés falai közül. Végül alig több mint egy évtized múltán a teljesen más nemzetközi közegben újrainduló politikai mozgalmak elkezdték használni az addig csak egészen kivételes alkalmakkor mozgósított új médium, a nyomtatás lehetőségeit, hasonló eszközök használatára serkentve az ellentábort is.
...