Boros János
Filozófiaművészet
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
A filozófia kapuinak kitárása - Richard Rorty
A poétikus filozófia nyitánya - Jacques Derrida
Mi a poézis?
Fág
Filozófiaművészet.
Amilyennek Isten akarhatta a filozófiát - Jean-Luc Nancy
Dekonstrukció
A dekonstrukció előtt: Heidegger
Elliptikus filozófiatörténet: Mintha és Hátha
Derrida
Nancy
A filozófia kulturális szerepe
Filozófiaművészet
A tánc
A színház
A rajz
Mimézis
Az igazság mint a gyönyör analitikája
A történelem
Az igazság
Neuro-filozófiaművészet - Buzsáki György
Teljes jelenlét.
A zene és a tánc esztétikai ontológiája - A magyar balett története
A művészet elméleti közege.
A meghatározás kérdése az angolszász filozófiában
Művészet mindenütt
Egyáltalán meg kell határozni a művészetet?
A művészet meghatározásának közege
Klasszikus meghatározások
Kételkedés a meghatározás lehetőségében
Kortárs meghatározások
Konvencionalista, intézményi definíciók
Történeti meghatározások
Hagyományos, esztétikai meghatározások
Következtetés
Irodalom
Névmutató
Bevezető
A filozófia művészet. A művészet az ember eredeti, feladhatatlan és visszavonhatatlan tevékenysége, mindenütt van, ahol ember van. A művészet és a filozófia együtt születtek az emberrel, ugyanazon alkotó, poétikus képességéből.
Minden filozófia művészet, habár nem minden művészet filozófia, amennyiben művészet alatt az ember megformált aktivitását értjük. Ha ez az aktivitás a fogalmi és szemantikai megformálással is törődik, akkor lesz a művészetből általában filozófia. A megformált cselekvés elmebeli eredete a képzelőerő. Képi, hangi, térbeli, egyáltalán az érzékiséggel kapcsolatos struktúrákat tetszőleges számban képes az emberi képzelet előállítani. Akkor keletkezik irodalom (költészet, dráma), amikor a képzelőerő a nyelvet és a fogalmakat is bevonja, de a mű feltételeként még nem jelöli ki a logikát és a racionális felülvizsgálhatóságot. Amikor az alkotás feltételévé válik a nyelv grammatikai formáinak rögzített használata, a fogalmak a logika szerint megállapított és felügyelt kapcsolat rendszere, inferenciális struktúrája, világvonatkozása, a kijelentések szemantikája, akkor megszületik a filozófiai mű, mint a művészeti tevékenység sajátos formája. A művészetben és a művészet által az manifesztálódik, ami az emberben és az ember-világ kapcsolatban lejátszódik. A filozófia által ehhez hozzájön a jelentéssel rendelkező, értelmezhető és számon kérhető beszéd, mely újfajta közösséget képes létrehozni a spontán hordához képest. Az állító, érvelő, ígérő és magát ehhez tartó emberek számíthatnak egymásra, strukturált közös életre, társadalomra képesek.
Minden tudomány filozófia, habár nem minden filozófia tudomány. A gondolkodás évezredes művelése, a strukturált társadalmak felépítése után felismerték, hogy bizonyos fogalmi összefüggések szerinti cselekvésekre a világ válaszol, mégpedig úgy, ahogy azt a fogalmakkal előre megmondtuk. Ezt persze mindig tudták, a vadász számos fogalmat és fogalomkapcsolatot használt cselekvése előkészítéseként és végrehajtásaként - lándzsa hegyezése, mozgás gyorsasága, elrejtőzés, hangok figyelése -, de a fogalmiságnak egy új eleme, a matematizálás és a világ törvényeinek fogalmi-matematikai modellek segítségével történő feltárása csak az új korban jelent meg. Kialakult a természettudomány, amely az öntudatos gondolkodáshoz hozzátette a strukturált tapasztalat, a modell alapú kísérlet és a matematika követelményeit és eljárásait. Halmazelméleti fogalmakkal állíthatjuk, hogy a művészet magában foglalja a filozófiát mint egyik ágát, a filozófia pedig magában foglalja a tudományokat. Egyszerűbben fogalmazva: művészet (filozófia (tudományok)). Mindez a poézis égisze alatt.
A filozófia a művészet ágaként tekintve filozófiaművészet. Hogyan is foghatunk hozzá értelmezéséhez?