NAGY VENDEL

VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG

LEGÚJABB VERSEIM, PRÓZÁIM GYŰJTEMÉNYE, ÉS A MARADÉK

E-KÖNYV RÉGI ÉS ÚJ ÍRÁSAIMBÓL

KIADOTT KÖNYVEM 24.

KÉSZÜLT 2020. ŐSZTŐL 2022. TAVASZÁN,
AJÁNDÉKKÉNT AZ ÜNNEPEKRE, A KÖLTÉSZET NAPJA TISZTELETÉRE.

NYOLCVANÖT HANGULATI ELEM, EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL.

AJÁNLOM BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...

VALAMINT MINDEN CSALÁDTAGOMNAK.

ÉDESANYÁM SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJÁRA.

Kapcsolattartás: nagy.vendi54@gmail.com

KÖSZÖNÖM A MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.

KÖSZÖNÖM A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK ODAFIGYELÉSÉT.

CSOMOR HENRIETT BORÍTÓ TERVEZŐ.

A KÖNYVET CZVITKOVICS MÁRTA FESTMÉNYE DÍSZÍTI.

A KÉP CÍME: A HŰSÍTŐ VÍZBEN, 42X30-AS OLAJ-VÁSZON.

N D M

A FESTŐNŐ KÉPEIT FACEBOOK OLDALÁN KERESSÉK.

A BELSŐ BORÍTÓN NAGY VENDEL FÉNYKÉPE LÁTHATÓ.

A KÖNYV MAGÁNTULAJDON.

MINDEN JOG FENNTARTVA.

OLVASD ÉS ADD TOVÁBB.

A KÖTETET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓPROGRAMMAL.

A SZERZŐ HUSZONNEGYEDIK, JUBILEUMI KÖTETE
A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.

TARTALOMJEGYZÉK, KERESŐ

01. ELŐSZÓ

TISZTELT OLVASÓ!

Jelen könyvem címe kissé életszerűtlennek tűnhet, hiszen mintha ellentmondásba keveredne önmagával ez a gondolatiság.

Ha feltekintünk az égre, állandónak és öröknek tűnhet az éltető Napunk, és éjszaka is mozdulatlanok a hideg fényű csillagok.

Örökérvényűek a gondolatok is, de ma úgy tudjuk, hogy minden mozog, forog és vándorol, elhal és megújul, mindaddig, amíg világ a világ.

A ma már tudjuk elmélete régen megdőlt, ma úgy tudjuk, ez a lehetséges hipotézis, ha így igaz.

A változatosság gyönyörködtet, és minden lehet, akkor ma miért nem lesz a majomból ember? Pedig ma is minden változik, csak az évezrednyi idővel nem számolnak egyesek, mivel nehezen mozdul az evolúció és az univerzum, pedig az is száguld, akár a pórázán forduló Földünk is, évezredek óta, pedig stabilan állónak érezzük.

Most is együtt élünk ma is létező dinoszauruszokkal, sőt még esszük is őket, például a krokodil, vagy a bálnák, pulykák, és még sorolhatnám. No, a méret itt nem számít, hiszen a jelenség egyforma a száguldva táguló tér csillagászati számaitól kiindulva, a mikroszkopikus elemekig, a sejtmag körül keringő elektronokig bezárólag.

Az ember gondolatai is változhatnak, akár többször is, erre bizonyíték ez a könyv is. Reám is hatnak a körülmények, és ebben a pár versben akár találhatunk ellentmondásokat is, néha rajtakapható a szerző más elméleti vonulatokon, furcsaságokon, hiába, az ember, pláne egy költő, esendő. Könnyen rajtaveszít, és fejére olvasható a revolúció.

Az már szinte vendiden kötelező, hogy számtalan témakört érintenek verseim, mások mondják, még akár név nélkül is megjelenhetnének, felismerhetőek, bár én ilyent sohasem tennék. Mindig vállalom a nevemet, bár néha ez veszélyt is rejtegethet.

Politikával tudatosan nem foglalkozom, a napi politika nem érdekel igazán, de az évezredváltás előtti politika már történelem, és használom őket és a bibliai elemeket is. Ha valaki nem ismeri az évezredes történéseket, ő nemigen értheti meg a verseimet.

Korán kelek, a hajnal már a gépemnél ér, és ez a sok munka kitüremkedik a könyvekből, mint hölgyek bájai a míderből.

Némi technikai megszakításokkal estig dolgozom, de ha nem írok, az agyam mindig jár valami megoldáson, és még lehet belőle valami elvén elraktározódik, akár évekig.

A magamfajta vagy ír, vagy már nem is él.

Ezzel a könyvvel bizonyára meglepem a tisztelt olvasót, a nyolcvanöt vers nagy merítés a múltból és a jelenből, és egy különlegesség foglalja keretbe a verseimet, ANYÁM SZÁZ ÉVE..

Egyszer rajtakaptam, hogy olvassa írásaimat, bizonyára ez is tetszene neki.

Fogadják ezt a művet örömmel, akinek véleménye van, jelezze: nagy.vendi54@gmail.com

Hálás köszönettel vagyok, ha forgatják lapjaimat, keressenek rá régebbi köteteimre is, ha már rádühödtek az olvasásra.

Őszinte tisztelettel, szegzárdi nagy vendel

Szekszárd, 2022. 02. 22.

02. AJÁNLÓ

ÉDESANYÁMNAK

TISZTELT OLVASÓIM!

Megtisztelő számomra, hogy ennek a könyvnek az elején és a végén is, mintegy keretbe foglalva, köszönthetem Édesanyámat századik születésnapjának évfordulóján. Hálával gondolok Rá, egy viszontagságos, küzdelmes, odaadó élete után.

Ezt a könyvet neked ajánlja szerető fiad. Tudom, hogy tetszene neked.

ANYÁM SZÁZ ÉVE

KAKASD, 1922, ÁPRILIS 19. SZEKSZÁRD, 1998.
EMLÉKEZŐ HANGULATVERS

Szekrénye ajtaján tintaceruzával írva ez áll:
Elhurcolták 1945. január másodikán.

Hogyha ma is élne,
száz éves lenne.
Megjárta a világot,
többet is, mint amit vágyott.
Marasztalták a gazok,
ott a vadkeleten,
végül is hazautazott,
vonattal, vagy gyalog,
szinte egyre megy,
hogy sokára megszülethessek,
én, és a testvérem.

Kislányként, Kakasdtól Bonyhádig
tartott számára a szűk világ,
ijedten nézett körül,
mikor átmentek a topegán,
rávitte őket a makadám,
beszélnek itt még németül?

Sváb lányként főzte
zsidóknak a libát,
sütötte a máját,
a sok ludaskását.
Nevelte a krunplikereskedő
kisasszonyka lányát,
ki évekkel utána megköszönni visszajárt,
Anyám önzetlen jóságát.
egyszer látta csupán
az Aponyiak lengyeli kastélyát,
hol gyűjtötték a maga fajtáját,
aztán megismerte
az idegen Ukrajnát.
Nem tudta, mi az a
málenkij robot,
magyarul is alig tudott,
a politika nem rá tartozott.
A kétféle vonat ellenkező irányba dohogott,
nehéz szíveket hordozva
vidáman robogott,
orosz, lengyel, majd német országok felé,
kinek, kinek végzetes sorsa elé.
Messziről egy elhalkuló
vonatfütty búcsút integetett,
görbe fát rakj a tűzre,
mert nagy kanyarulat jöhet.

Ha úgy hiszed, meghaltál,
Testvéred után vágyva,
Lázas álmodban csupán,
Tífusz forróságában
Mint hasábfát
Dobnak a katlanba,
Legalább egyszer
Meleg lesz a barakkban.
A vízcsap előtt álltál,
S vártad,
Víz folyik-e
Vagy gáz
A csövekből,
Vér szivárog olykor
A barna kövekből.
Beitta magát,
Mint a szag,
Melyet árasztanak
Ma is a falak.
Az émelygő édes
Illat a légben,
Beszivárgott vér,
Két méter mélyen.
Nem oszlik el
Soha, soha.
A vonat füstje
Rátapadt a peronra.
Gyűlölettel gondolsz
A marhavagonra.
Megszökni nem lehet,
Neveltetéstől fogva,
Hiszen fenn van a vonaton
A dunyha meg a sonka.
Indulsz Bácskába kukoricát szedni,
Januári nagy hóban, marhavagonban.
Mert a pártunk és a kukoricánk
töretlen, mondván, s nem viccel.
Milyen messze van még
Az a fránya Ukrajna?
Kérdezed suttogva,
Ahová visznek a dologra,
ott dívik a trojka és a balalajka,
a vodka és a gimnyasztyorka,
a barisnya és a patent harisnya,
neki melegebb volt a tutyija,
legalább is így lett mondva.
Majd hirtelen, karikába állva,
éneklik, hogy dászvi dánja Katyúsa vagy Szása,
fogy a sok szotyola.

Csak azt a hosszú,
Szőke hajfonatot
Tudnád feledni,
S az ezernyi cipőt,
A gyengeségtől
Latrinába esett
Sikoltozó nőt.
A gimnasztyorkás, davajpuskás
Katona mosolyát.
Jaffaje matty,
Így kiabált.
Sorakozóknál kiáltják,
Hány ember áll?
Megszámolni sohasem tudták.

Hogy tudjál sírni,
A keréknyomból
Megtanultál inni,
Langyos vaskályhán,
Konzerves dobozban
Csollánylevest főzni.
Későbbi bő ebédeknél
Sírva visszaemlékezni.
Fejed tetejétől
Gerinceden át
A talpadig
Nyomott a szén,
Hajnaltól estélig.
Feketén csillogott,
Mint dülledt szembogár
Ha a súlyos kosár
A fejedre állt.
Anyád sem ismert rád,
Mikor kopaszon,
Katona ruhában,
Sok ezer kilométer után,
A hostelon haza osontál.
Még ma is megtalálhatnánk
Padlás gerendáján a katona gúnyát.
Vissza lehetne-e
Forgatni az idő
Gyorsuló folyamát?
Hiszen házadban
Már idegen ember lakik,
S betámasztja a kaput,
Hogy nehogy visszajuss,
Kint állhatsz hajnalig.
S megkérded akkor
Az egy igaz Isten
Ilyenkor hol lakik?
S mi miért imádjuk
Százféleképpen Őt?
Mikor reszkető testtel
Térdepelsz éppen,
Az oltár előtt,
A hideg köveken?
Családtagok nevét olvashatod
Üres sírhalmokon,
Neveiket befogadta a hon,
S falu közepén láthatod
Felállított márványfalon.

Ha elesnél,
eggyel többször keljél fel,
mint ahányszor elestél.
Ne légy okosabb a bölcseknél,
ne gondolj ki többet senkitől,
erről a bölcseletről.
Használd az anyanyelved,
másikat sohase nyelveld,
főleg, ha nem ismered,
abból csak nevetség lesz,
az idegen szót akkor bírod,
ha nem kell a fejedben
előbb lefordítanod,
mielőtt kimondod.
Mert nyelvében él a nemzet,
s ha nem beszéled, elveszejted,
bár nyelvvel senki nem nemzett,
az a nyelv, melyen eszelsz,
az az anyanyelved.

Sváb anyám velem perlekedett,
veszett szerkezet ez,
én erről nem tehetek,
ilyent nem ismerhetek,
a fekete gólyák
emeletes verebek,
de azért nekiveselkedett.

Magyaros bölcsőmet
sváb dallal ringatta,
főkötős fejét
sramlira ingatta,
izzadó tenyerét
köténnyel takarta,
táncát polkára rophatta,
hoppszassza, hoppszassza.

Furcsán ejtett szavait
apám magyarra igazgatta,
flancos szomszédasszonya
orra alatt
mindig megmosolyogta,
Részi néni, rosszul mondja,
kissé gúnyolódva,
de büszke asszony lévén
ez sohasem zavarta,
néha, néha csak
fejét ingatta,
nem ez volt a
legnagyobb gondja,
dolgozott ha a hatalom akarta,
vagy ha engedte,
azért, hogy fiait eltarthassa,
serényen és szerényen,
de nem mindig engedte,
hoppszassza, hoppszassza,
végén pedig umtatta,
soha nem untatta.

Menettáncban
énekelte
legkedvesebb dalát,
gólya, gólya,
hosszú lábú
gólya madár.

Magyaros bölcsőmet
Sváb dallal ringatták,
Aprócska batyunkat
Hajókon úsztatták
Le a Dunán.
Látjuk-e valaha még
Passau cifra tornyát?
Hajónk megállt Tolnán,
Szekerek zúdultak oda,
Hol tágasabb a világ.
Hoztuk magunkkal
Nyugatnak iparát
Régi céhmesterek
Ősi szaktudását
A föld szeretetét,
Szőlőknek vesszejét,
Nemzetünk szorgalmát,
Konok spórolását.
Gyarapodásnak magvát.
Sokszor kérdéssé vált,
A magyarok nagy többsége
Igényt tart-e reánk?
Hiszen ez is a mi hazánk.
Kitelepítéskor
Vagon falán ez állt,
Krétával felróva,
Szálkásan öles betűkkel,
Bölcsővel ringattál,
Batyuval kidobtál.
Ez a mi közös tragédiánk.

Van itt oláh, román, székely,
egy nagy olvasztótégely,
szerb meg horvát,
cigány is többféle,
svábok szépen elterítve
Pest, Tolna, Baranya megyébe.
A családunkban is van
többféle népek egysége,
magyar, sváb, székely, cigány szövetsége,
s ha egy asztalhoz sodornak a borok,
megnyílik az elme és a torok,
akkor vagyunk ám mi igazán magyarok.
Somogy, Tolna, Baranya,
magyarország aranya.
anyám kakasdi német lány volt,
apám bőgatyás faddi magyar,
soha nem fogadta el igazából
egymást a sokféle faj.

Akkor én most mi vagyok?
Soha nem dől el.
Kettő, más irányba induló
erők közös eredője?
Vérek keveredése,
mai vérszerződésben,
egy fénylő aranykehelyben.

Szekszárd, 2022.02. 22.

Édesanyámnak ajánlom e verset, századik születésnapjára.

1922. április 19.

03. AZ ÖRÖKKÉ VALÓ ÁLLANDÓSÁG

Az örökké változó állandóság,
nem feltétlenül ellentmondás.

Minden éjszaka,
ha látod a sok csillagot,
alattuk a Hold
hideg ezüstje ragyog,
reggeli arany fényében
keresheted a Napot,
ébreszt melegedő hajnalon,
azt gondolod,
mindig ugyanott ragyog,
pedig ők azok,
akik soha nem állnak ott,
az úton száguldó örök vándorok,
követik a táguló Univerzumot.

Sokan azt vallják,
az ember a majomtól származik,
másokban cáfolja ezt a hit,
talán egy úton indultak el,
sorsuk kétfelé nyílt,
másfelé terelte őket az evolúció,
vagy a teremtésbe vetett hit,
miért nem lesz ma is majomból ember?
Állandóságot mutat
a ma is működő világ,
pedig folyton folyvást változik.

Tudósaink váltig azt állítják,
ma már tudjuk,
hamis ez a tézis,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes hipotézis.
Mindenki oly bizonytalan,
néha megcáfolom magam magam.

Materiális, vagy teremtett-e a világ?
okos emberek bőszen vitatják,
évezredek óta nem találják
megnyugtatóan
a dolgok nyitját,
milliók életébe került
ez a bizonytalanság.
Ne legyél önzően ledér,
az ember nemcsak fehér,
gazdag és szegény.

Sok mindenre rácáfol
a fejlődő tudomány,
és a rácsodálkozás,
folyton változik az örök állandóság.

Csak az idő mozdul
lassú bizonyossággal előre,
évmilliárdok maradnak le tőle,
évmilliók futnak előtte.

Fogadd el tőlem
ezt a filozófiát,
akkor majd csodákat látsz,
örök időkre.

2020. szeptember 20.

04. AZ ASSZONY ÉS A CSALÁDOM

Hálaének...
Zajlanak az események.

Az asszony és a család,
egybetartozó egység,
összetart, ahogy a pánt,
összefog, akár a hordón az abroncs,
mint pincék alján
dongák közé a bort
szorítja szertelen,
ha van, ki összefogja....
rendes asszony dolga.
materiális jussa,
de a sors oly galád.
gyengeségem okán,
megtalálták vértemen a rést,
hitvány gazok,
végig kell néznem,
hogyan hullik szét, amit alkotok.
osztozom veled a maradékon
utolért a létbizonytalanság
három lányom segítőkészen áll,
értetlenül figyel kisunokám.
végutoljára is
himbálódzom egy faágon,
amit alant láthatsz,
már csak az árnyékom.
s áthúz a huzat
süvöltő fagyosan
a lábam alatt.
végezetül csak reád támaszkodhatom,
amiért hálával tartozom.
Átvállaltad
Anyámtól a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
Karolva segíted
Nekem a járást.
Szomorú lelkemtől
Lassuló szívemtől
A bízást.
Fahasábokat
Fagyos időben
Rakva a tűzre,
Hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
Féltve,
Az Isten áldjon meg
Érte.
de felugrik előttem
egy gonosz ördög,
s bőszen kiáltja...
kicsi vagyok, de hö.
mivel becsapott Mammon,
lovagolhatsz a hullámon,
szörfösként az óceánon.
jó tetted helyébe
jót ne várj,
mert jó cselekedetért
utolér a hátsó falú....
háborúban is golyót kapott
a hullarabló.
elnyeri mindenki
a maga jutalmát.
lenyúzzák rólad
az összes textíliát.
inged, s gatyád.....
a háromszor varrott
álmaid csizmáját,
s bőröd is talán.

Szekszárd, 2017. 01. 01.

05. AZ ASSZONY ÉS AZ EMBER

Az asszony és az ember,
Akár a föld s az ég,
Két összetartozó egység.
Tűz s a víz,
A fény s a sötétség.
Vonzzák s taszítják egymást,
Mint mágnes pólusai akár
Akadályozva, sürgetve az összetapadást.
Egy van, miben mindenki egyetért,
Az a pénz.
Ha azt csinálod, amit szeretsz,
Soha nem kell dolgoznod az életben,
S a férjjel felesben
Szédítik a nővért az ügyeletben.
Ha nem megy az üzlet,
Te is sorra kerülhetsz.
S hogyha majd úgy hagyod,
Kicsi bántja a nagyot.
Ha gyermekeid utánad nyúlnak,
Rájössz, miért neveznek nyúlanyónak!
Nem tudod eldönteni,
Fiú-e vagy lány az ivadék,
Majd kiderül, mire mutál!
Melyik marad a maradék,
És ne heverj dologtalanul a pamlagon,
Hiányzol, mint bili az ágy alól.
Fejeden a sabesz dekni minden szombaton,
Vagy a csurgónál vagy remete,
Löszös domboldalon.
Derekadon a kötél
Hármas csomójával
Kordában tart mindenekért,
Fényre sötétedtek, hőre olvadtok,
Egyebet nem mondhatok.
Néha a partvonalról bekiabáltok!
Aki nem hiszi, annak utánajárok.
Tegnapi hittel nem lehet élni,
Csak gyújtós lehetne a sparheltben,
Akár az újságok közt a régi.
Újra kell kezdeni remélni.
S ha bántanak a kritikusok,
Csak azért is legyél jobb.
A szerepeket ismét leosztod.
Az asszony, az asszony,
A férfi az ember,
Az asszony, az nem ember.

06. UHU BAGOLY, A TEREMŐR

Azt mindenki tudja, vagy ha nem, akkor sejti, mint nyúl a vihart, hogy enni kell!

Legyen az állat vagy ember, egyre megy.

Az élőlényeket általában az ösztöneik vezérlik, csak igen keveseknek adatott meg a tudatos élet, az ember az egyetlen, aki gondolkodni tud, másokat az életösztön és a fajfenntartás parancsa vezet.

Zajlik az élet, és kiabálják az állatok, emberek, hé, hát itt esznek, itt engem esznek, és tényleg.

A ragadozó a növényevőt, a növényevő a fákat, füveket, és az ember mindent, amit megtermelt és levadászott.

Madarak a rovarokat, a hangyák pedig az utolsó morzsákat is elfogyasztják, semmi nem vészhet kárba.

Így megy ez már ősidők óta.

A Homo Sapiens megszelídítette az állatokat, létrehozta a vadgazdálkodást, a vadászat fogalmát, és földjein termeli a növényeket, zöldségeket és a gabonaféléket.

Az utóbbi évszázadok során az emberiség megtanulta a gazdálkodás fortélyait, a mezőgazdasági iskolákban, különféle ágazatokban, állattenyésztés és növénytermesztés szakokon, és az ezzel vele járó tárolási és raktározási szabályokat egyaránt.

Laci, az unokaöcsém, is elvégezte a Mezőgazdasági Főiskolát, és munkavágytól lelkesedve elvállalta a raktárvezetői munkakört egy szövetkezetben.

Büszke volt arra, hogy ilyen fontos hivatalt bíztak rá oly fiatalon.

Hatalmas pincékben érlelték a borokat, és az almát és a körtét is elrakták téli értékesítésig egy arra kialakított pincerendszerben. A burgonyát egy hatalmas, sok ágú, két ajtós pincében vermelték el, ahol a lovas kocsi elöl bement és a hátsó ajtón pedig távozott, a rakomány kirakása után.

DE!

a legfontosabb ágazat a gabonatermesztés volt a szövetkezetben, Hatalmas hangárokban tárolták a gabonaféléket, vagonszámra a búzát, árpát, és a legfontosabbat, a kukoricát.

Állatokat takarmányoztak velük, de felhasználták még a szesziparban is, hiszen amiben van cukor, abból lehet pálinkát is gyártani.

Tudja ezt minden jóravaló és szomjas gazdaember.

Várták a téli, tavaszi időszakot, amikor az árak felfelé íveltek, és hatalmas teherautókkal hordták az értékes árut a vasúti vagonokhoz.

Néha megkérdezte valaki a fuvarosok közül a bakteroktól, hogy, tessék mondani, miért van olyan messze az állomás a falutól?

Arra törekedtünk, hogy minél közelebb legyen a sínekhez - hangzott a furfangos válasz.

No ezen aztán elmorfondíroztak egy darabig.

Laci lelkesen és jól gazdálkodott, a szövetkezet vezetői is meg voltak elégedve vele, de azért felmerült némi probléma, és a gondok nem csekélyek, állapította meg magában.

Tonnaszámra állt az értékes mag a hangárokban, és a bőségre megjelentek az éhes szájak, a rágcsálók és a magokat kedvelő madarak.

Elsőbb a mezei egerek és a pockok, majd később a patkányok. Láthatóan nagy károkat okoztak a magtárakban, szemeteltek, és fogyott maga a mag is, hiszen nem volt akadály és természetes ellenség sem, és a patkányok egymás hasát fogták a nevetéstől, mikor megláttak egy két söprűvel kergetődző raktárost, akik próbálták elhessegetni a jóllakott rabolókat.

Sajnos nem sokra jutottak, a veszedelem után az állatkák újra előbújtak rejtekeikből és a bőség okán még szaporodtak is, hiszen volt mit enni bőven, és a rágcsálók is Isten teremtményei.

Eszükbe jutott a gazdáknak, hogy valamikor, régen, az egyiptomiak háziasított vadmacskákat használtak a féltett termés megvédésére, ami akkoriban, állítólag, bevált.

Sajnos itt nem igazán, hiszen a háziasított kényes, és lusta cicák inkább a macskatápot ették, minthogy az egereket hajkurászták volna.

Laci elkeseredetten figyelte a fejleményeket, és a hídmérleg kezelése közben gondolkodott a megoldáson, annál is inkább, hiszen látta, hogy nem eléggé elítélhető módon más állatfajok is megjelentek a terített asztalnál.

Eleinte csak pár veréb garázdálkodott az árpahegyek tetején, és aztán megjelent néhány vadgalamb is, aztán odatévedt jó néhány házi galamb is.

Laci belső füleivel hallotta a gúnyos dalukat, hogy aszongya: Tiszta búzát szemezget a vadgalamb...

Némelyik tubi arra vetemedett, hogy a gerendák szegleteiben fészket rakott, és már el sem kellett repülnie a védelmet adó, élelmet is biztosító terciáról.

A verebek is beköltöztek néhány árván maradt fecskefészekbe, hiszen azok már elrepültek melegebb vidékekre.

Őket nem bántotta senki, hiszen a fecskék rovarokkal táplálkoznak, szintén hasznosak voltak nyári időszakokban. Elkapdosták a kellemetlenkedő szúnyogokat. Csodás látvány, a cikázó villásfarkúak vadászata.

A főmagtárosnak álmatlan éjszakát okoztak a dőzsölő állatfajok. Csapdákat nem állíthattak, állatkínzásra nem vetemedhettek, és a méreg lerakása is tilos volt, mivel szennyeződhetett a lisztnek szánt búza.

Mint derült égből a villámcsapás, hasonló módon megjelent a váratlan megoldás, és az élet rendje helyreállt egy csendesen figyelmező személyében.

A közeli kiserdő fáiról élesen fülelt, és hatalmas szemeivel pislogott egy uhu bagoly.

Mélységes, éjsötét csendben uralta az éjszakát.

Nesztelenül suhanva, radarját bekapcsolva, felderítette a nagy nyüzsgést, és a sürgés-forgást, és mivel ő maga is éhes volt, néha lecsapott a könnyű prédára.

Bizonyára meglepődtek a tettestársak.

Hatalmas karmai közül senki nem menekülhetett.

Némelyik egércsalád batyuval a hátán megindult a templom felé, hiszen ott nincs sem macska, sem pedig bagoly.

Fő a biztonságos lét, templom egere státuszban.

A dolgozók látták, hogy mind kevesebb a galamb, és mintha fogynának a rágcsálók is, de néha árulkodtak az elhullajtott madártollak, hogy itt éjszakánként nagy hajcihő folyhat.

Sok volt a galambtolju.

A gazda ennek nem igazán örült, egészségügyi okokból kifolyólag.

Nem értette a dolgok ezen állását.

Végezetül megoldódott a rejtély, Laci meglátta a hatalmas madarat, a nappali fényben a gerendán üldögélő uhu bagolyt.

Talán éppen aludt a fenséges ragadozó.

Farönkből készíttetett neki egy odút, és felszerelték egy magasan álló mestergerendára.

Ha már itt lakik, akkor legyen otthonos a lakása.

Pár nap múlva megjelent a kéretlen teremőr párja is, hiszen az élet nekik is könnyebb lett így.

A rágcsálók kezdtek elfogyadozni, és nemsokára megjelent néhány tojás az odúban, és hamarosan kikeltek a fiókák.

Közelített a tavasz.

Egyre több egér bundája került terítékre, hiába, sok az éhes kismadár.

Helyre állt a rend, és a bagoly mondja verébnek elv is megdőlt, hiszen a teremőrré avanzsált nagy szemű madarak előtt igaz, hogy könyvet sohasem láttak, de a tudós madarak bőszen védelmezték a rájuk testált hajlékot.

Nem kell az embereknek beleavatkozni a természet dolgába, a természetes kiválasztódás szabályozza a túlszaporodást, és a káoszból ismét szabályos rend alakult ki a hasznos és csodálatos madarak segítségével.

A megoldás néha csak egy karnyújtásnyira van előttünk, csupán észre kellene venni.

Az éhség nagy úr.

EPILÓGUS...

Éjszaka egy Uhu bagoly össze-vissza barangol, sötétben is élesen lát, elkapja a vacsoráját. Megfogja a pockokat, fészkeket is fosztogat.

Fészkén ül a gerlepár, lecsap rájuk a madár, elrabol egyet a galád. Búsan búg a párja még, megölték szegénykét, megölték szegénykét.

Bagoly fejében ébredez a sok bölcs gondolat, pislog rá jó nagyokat, közben okosan bólogat. Karmai közt áldozat, nem kíséri kárhozat.

2020. március 12.

07. A KURTIZÁN BUNDÁJA

Mit nekem az állatvédők,
Megdolgoztam érte.
Szeretem, ha melegít
A vadállatok prémje.
Ki tudja hány emberállattal
Kellett lefeküdni érte.
Tisztességes asszony
Irigykedve nézte.
Tisztességes asszonynak
Megveszi a férje.
Pedig ő még le sem fekszik
Minden este véle.
Ihaj-csuhaj rókaprém,
Más is k... va, nem csak én.

2006. szeptember

08. DZSIGOLÓ

EGY UNATKOZÓ ÚRIASSZONY ÉLETÉBŐL...

Odafigyelés
egy jó szó
a parketten
kellemes ölelés
titokban, lágyan...
tánc végén
egy kézcsók,
forró hideglelés.
Az asztalnál jégbehűtött
édes pezsgő pukkanva vár,
derekamat dzsigoló karolja át.
régi emlékképek
feltóduló sora,
eddig miért voltam
ilyen ostoba.
az erény, és hűség
porlepte szobra.
Mit beköpött a légy,
vagy a pók behálózta.
az élet oly mostoha...
Pénz csak annyi kell,
hogy mindig elég legyen.
nem kell fényes palota.
Autót, ruhát, szerelmet
ne hitelbe vegyek.
Mindig a társaság
középpontja legyek.
Hogy dzsigolóval jöttem?
Ezért ne aggódjatok
társaságba, színházba,
néha ágyba kísér,
s van kihez néha szólhatok,
nem magányosak a karácsonyok.
Irigyeljetek.
Egyebet nem mondhatok.
Derekasan küzdök,
ha már rádühödök.
Talán olykor-olykor
Boldog is vagyok.

2017. 03 14.

09. A KERESZTFA ÉS A BITÓFA EGY TŐRŐL FAKADNAK

HÍVÓ DAL

Hívnánk, Uram,
de mink is pont most eszünk.
Inkább én nem eszek,
csak tik egyetek.
Úgy ülünk az asztalnál az eklézsián,
egy cigány, egy pápa,
egy cigány, egy pápa,
és egy zsidó,
sült hús lesz vacsorára,
fütyülünk a világra.

Hogy asztalodnál leültettél,
mindenképpen úrrá tettél,
magad módján kifizettél,
dolgom után megbecsültél.

Örömének,
legyetek szépek és kövérek,
gombóc be nyóc,
s ha teli hassal
állunk fel a padról,
hogy letegyünk a gondról,
vissza kell fogni a kosztból
és a borból,
száll az ének a lantról.

Más földrészen mondják,
az ember az ember,
az asszony az asszony,
az asszony az nem ember,
a medve nem játék.
A részeg embert átugrasztják az árkon,
Jeri, sánc, Jeri, sánc.

Most pedig két rendes ember foghat kezet,
de az egyik biztosan az,
akkor a másik mi lehet?
s ez már bazi a kocsira a dinnyét.
Ne legyél olyan goromba,
áldást mondunk pincehideg borodra.

Hogy meglegyen a látszat,
hogyan kerül az étel az asztalra,
az urak még mindig vadásznak.
Állatot és embert ölni
az erős kiváltsága.

Kihegyezzünk nekik egy karót?
A keresztfa, és a bitófa egy tőről fakadnak,
ne érje az élő fát
szégyen és gyalázat,
ne a kivégző alkalmatosságokat imádjad,
keresztény a hóhér is, s az áldozat,
nesze neked tízparancsolat.

Mosolyogj az Emberre,
s az Ember is visszamosolyog Rád.

2020. szeptember 08.

10. HA BETEG VAGY

KIS BETEGEMNEK.
VÍRUSÖLŐ VERS KÁDÁR KATÁNAK

Ha beteg vagy,
Lázad van,
És fáj a fejed,
Megterheli a szívedet
Ha gyenge vagy,
Megfájdítja a lelkedet.
Igyad ezt a főzetet.
Ne kapkodd a gyógyszereket,
A medicinától csak elbódulsz,
Hinned is kell
Hogy meggyógyulsz.
Ne szomorítsd hívedet,
Örvendeztesd meg
Aggódó szívemet.
Ez nem bohóság,
Ne kapjon el a mohóság,
Fűben, fában van az orvosság.
Nyakadban a beáztatott
Fokhagyma forró szára,
Aranyérő láncfonása,
Ősi bevált vajákosság,
Vírusirtó jó orvosság,
Forrón igyad italát.
Kiűzi Belőled
A világ vírusát,
S minden más baját.

2020. október 12.

11. LENGJ, LYUKAS ZÁSZLÓNK

EMLÉKEZÉS HATVANNÉGY ÉV FÉNYÉBEN

Előre Hazánkért harcba
Előre fel barikádra
Hideg kövek közt süvítve
Fütyül a gyilkos golyó.

Harcra fel mind pesti srácok
Új fényre vágyik otthonunk
Harcra fel hát édes hazánkért
Győzni kell vagy mind meghalunk

Emeld fel a zászlót magasra
Messziről lássa ki akarja
Diadémként kússzon a falra
Ragyog a forradalom arca.

Sokan elhulltak a harcban
Testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn takarja
Bajtársak ölelő karja

Harckocsi földünk tapodja
Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak tapossák
Vérüktől piros a barikád.

Alföld síkja, hegyek szirtje
Vár rájuk ős Buda bérce
A sok jó barát énekli majd
Dicsőink hősi dalát

Nem zeng már dalt sokak ajka
Testüket bús rög takarja
Lobog felettük a zászló
Messzire hallik a jajszó

Távolból hívnak az álmok
Idegen föld lett hazátok
Minden este visszaszálltok
Az ősi hon vár reátok.

Európa közepén éltek
Dicső vakító fényben
Már csitul a fájdalom árja
Mikor jön lelketek vigaszsága.

Ott küzdelmes a világ
Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.

Zászlóinkat vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.

Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve vezérel éllel.
Hiányzik róla a címer
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével
Napi forradalmunk
Meghitt erejével
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.

Az ellen, ha elébünk áll,
Nem nézi azt ki a magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.

S ha majd száz év elmúltával
Megkérdezi gyermekünk
Miből mivé lettünk,
Büszkén mondhassuk el neki
Él még hős nemzetünk.

Gondold meg ifjúi szívvel
Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van már
E Honban a Hazának.

Pusztulnunk nem kell ma már
Éljünk ezen ősi földön itt,
Ha el is buknánk talán
Dolgunkat tenni muszáj.

Induljunk lyukas zászlónk után.

Szekszárd, 2020. október 20.

12. HA ELESTÉL

Ha elesnél,
egyel többször kelljél fel,
mint ahányszor elestél.
Ne légy okosabb a bölcseknél,
ne gondolj ki többet senkitől,
erről a bölcseletről.
Használd az anyanyelved,
másikat sose nyelveld,
főleg, ha nem ismered,
abból csak nevetség lesz,
az idegen szót akkor bírod,
ha nem kell a fejedben
előbb lefordítanod,
mielőtt kimondod.
Mert nyelvében él a nemzet,
s ha nem beszéled, elveszejted,
bár nyelvvel senki nem nemzett,
az a nyelv, melyen eszelsz,
az az anyanyelved.

Sváb anyám velem perlekedett,
veszett szerkezet ez,
én erről nem tehetek,
a fekete gólyák
emeletes verebek,
de azért nekiveselkedett.

Magyaros bölcsőmet
sváb dallal ringatta,
főkötős fejét
sramlira ingatta,
izzadó tenyerét
köténnyel takarta,
táncát polkára rophatta,
hoppszassza, hoppszassza.

Furcsán ejtett szavait
apám magyarra igazgatta,
flancos szomszédasszonya
orra alatt
mindig megmosolyogta,
Részi néni, rosszul mondja,
de büszke asszony lévén
ez sohasem zavarta,
néha, néha, csak
fejét ingatta,
nem ez volt a
legnagyobb gondja,
hoppszassza, hoppszassza,
végén pedig umtatta,
soha nem untatta.

Menettáncban
énekelte
legkedvesebb dalát,
gólya, gólya,
hosszú lábú
gólya madár.

2020. október 25.

Anyámnak ajánlom neve napján

13. TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK

Temetőbe hív az ének,
ide vár a végítélet,
jajj, de szépen énekelnek,
mindörökké bolygó lelkek,
örökösnek tűnő évek.
Végül felrémlik egy ravatal,
damaszttal terített az asztal,
sokatmondóan marasztal,
ki az, aki mit is akar?
Hallgasd csendben kedvesem,
Neked szól az énekem.
Olybá tűnik ez a talány,
kinek szívében az ármány,
mint ki megölte apját, anyját,
hogy részt vehessen ezután
az árvák pezsgős vacsoráján.
Véget érnek a szép napok,
megszűnik az adok-kapok,
csupán egy szál gyertya ragyog,
hol kihunyó lelked pislog,
aztán már csak koldusként áll,
az Úr komor oltáránál.

2019. október 9.

14. HAJJ JAJJ, HAJNAL VAN

Kedves országos barátaim.
Ki a kottát nem ismeri,
nem is mond az semmit neki,
csak a papírt pöttyözgeti,
zenéjét sem igazán érti,
csak amúgy filhallás szerinti.

Ki a betűt papírra
sohasem vetette,
a vers idegen neki,
egy könyv csak betűk halmaza,
fittyet hány az irodalomra,
mindene neki a munka,
szőlősorként tekint
a betű sorokra,
mindennapi ima.

Este a gazda megmondta,
idejekorán kell menni
reggel a szőlőbe
hajnali dologra,
ne legyél mogorva,
akkor most mennyi a mennyi?

Permentálni mennének
családi robotra,
Ne dühöngjön az atka
és a peronoszpóra.

A fia már fent van,
s a vőnek való
ablaka alatt
tipródik a gazda,
tördeli kezeit,
aggodalmaskodva,
talán a lusta léha
meghallhatja,
nappal legyen legény,
ne csak éjszaka.

Hajj jajj hajnal van,
hajj jajj reggel van.

Menni kell minden időben
hasznos munkát végezni,
nincs másik törvény
bizonyára semmi,
bár már a mustot
a kádon forralja,
folyik rezes bíbor csapja,
hordókba hordja
a gondos gazda,
csobolyóba szűri
a hegy nedűjét,
aztán tőtiklőbe tölti,
nyeli az akona,
sorsát dongáira bízza,
abrincsa bilincsben tartja.

Közeledik Márton napja,
az első igazi próba,
kinek lesz guggolós bora,
kinek ablaka előtt
mennek el guggolva,
nehogy behívják egy pohár borra,
sok sült liba bánja,
meg a ludas kása,
rábízva a masinára.

Létünkben három fontos elem van,
megszületni, élni, és meghalni,
ezt nem csinálhatja
helyettünk más senki,
közte sok munka van,
ezt nem kerülheti el mindenki.

Versekkel dicsérjük
a nemes borokat,
hamvas palackjából
szíveket borogat,
hátsó címkéjére
írjuk a sorokat.

A szegzárdi domb ízét,
a löszfal erejét,
a napfény bíbor színét
zártuk bele ebbe
az olajzöld üvegbe.

2020. november 05.

15. NEKROLÓG

MÁTYÁS RITA HALÁLÁRA

KEDVES OLVASÓK, BARÁTOK, ÉS ALKOTÓTÁRSAK!

Ma, délután, mikor rutinosan bekapcsoltam a gépemet, szomorú hírrel találtam szembe magam, MÁTYÁS RITA, lapunk munkatársa, író, költő, grafikus, festő, november 12. délutánján elhunyt.

Kedves Barátok, Ismerősök!

Szomorú hírt kell tudatnom veletek.

Mátyás Rita festő és költő társunk ma délután hosszú betegség után visszaadta lelkét a teremtőnek.

Amíg élünk, szeretettel őrizzük emlékét.

Ennyi volt csupán maga a hír, de aki ismerte ŐT, a kedves, segítőkész, alkotó, önzetlen embert, mi fájdalommal gondolunk a hat agyi infarktus után eltávozott barátunkra.

A sors súlyos csapásokat mért rá, elvesztette férjét, saját kezei közt halt meg fia, és szeretett kishúga is elhunyt. Hamarosan találkoznak majd a túlvilágon.

Betegségeiből adódóan, ő maga is mozgássérült volt, de látóként segítette látássérült barátait, kísérőként vitte őket színházba, klubokba, és kirándulásokra is az ország egész területén. A maga és barátai örömére verseket írt és képeket festett, több elismerést is kapva, magam is őrzöm a rólam festett portrét, és több könyvem borítójának volt illusztrátora.

Emellett odaadó anya és ötszörös nagymama is volt.

Hiányozni fog a családból, listákról, újságunkból és kísérőként egyaránt. Emlékét és kedves lényét megőrizzük, és írásai, festményei örökre fennmaradnak a magazin archivált oldalain.

Nyugodj békében MÁTYÁS RITA, TUSI MAMA.

Sírkövükre az van írva, Ez még nem történt meg velem.

Fájó szívvel emlékezünk, a magazin minden olvasója, és munkatársa nevében, nagy vendel

www.megszolalok.blogszpot.com

...

Olvassuk szeretettel és tisztelettel, önmagáról, önmagához és mihozzánk is írt versét:

MÁTYÁS RITA: VOLTAM...

Voltam zúgó szélben,
szerelmes sóhajtás,
kéklő éj mélyében,
perzselő vágyódás.
Ezer szín rét felett,
szivárványnak hídja,
szerény pipacs tánca,
lobogó szoknyája.
Gyertya táncos fénye,
csillogó szemedben,
göröngy koppanása,
a síri veremben.
Voltam éjszín gyémánt,
hófehér nászruhán,
vérvörös koszorú,
sírodnak fejfáján.
Burukkoló galamb,
egy öreg fa ágán.
Vagyok a fájdalom,
anyaság oltárán.

2017

...

Emlékezzünk Ritára kedvelt magazinjának hasábjain is pár róla írt verssel:

ÁLMODJ SZENYORITA

Álmodj Szenyorita,
Latinos dallamokat
Sodor feléd
A langymeleg szél.
Meleg tenger felől
Sószagú leheletét
Borítja rád a
Cinkos remény.
Minden régi dal
Szenyoritáról mesél.
Ki vágyik a szépre,
Vágyik a jóra,
A szép, szerelmes szóra,
Mi lelkét simogatja.
Álmában elandalítja.
Amit kapna, azt
Örömmel fogadja,
S azonnal viszonozza.
Boríts rá puha leplet
Bársonyos éjszaka.
S titkon föléd hajol
Ki vágyón betakarna.
Elmúlik a langyos éj
A hajnal új napot remél.

Ébredj Szenyorita
Mint a reggeli fény.
Füleidbe halkan
Új szerelem zenél.

Életed elfújta
a tenger felől
rohanó szél.

CERUZACSODA

Szenyoritának ajánlom szeretettel!

Szalad a ceruza a papíron,
Valami előjön a vonalon.
Apró ház vagy kicsinyke tanya,
De sohasem laktanya.
A tanya előtt dió- vagy eperfa,
Aprócska asztal alatta,
S boroknak bíbor pohara.
Fut tovább a ceruza,
A bányászt is látja,
Ki a mélyből
A grafitot kivájta...
Más lapokon barátod arca,
Majd saját portrédat mutatja
Puccos kalapban.
Mona Lisa mosolya...
Fényképnél élethűbb
E ceruzacsoda,
A grafikus érzelmeit
Rajzolta oda.
S mint valami tűz
Vagy izzó parázs,
Érzéki világok sora,
A ceruza varázsa.

EMLÉKÉT MEGŐRIZZÜK, 2020. 11. 12.

16. CIGÁNYKERÉK

A ROMA GASZTRONÓMIA JEGYÉBEN

Vendéglőben Vendel rendel,
kéretik egy cigánypecsenyét,
evés közben hallgatom a
szép cigányzenét.

Cigánykenyeret és lecsót,
bodak sül a renben,
végezetül vakarót,
ezeket szeretem.

Óvatosan eszem,
nehogy véletlenül
cigányútra menjen,
cigánykereket hány
örömében lelkem.

Tetejére végül
cigánymeggyel töltött
meggyes lepényt vettem,
jó borral leöblítettem.

Mindezeket szívvel
örömömben tettem,
soha nem pereltem,
elégedett lelkem.

Vendéglőben Vendel rendelt,
jóféle pénzzel fizettem,
vonóba ötezrest tettem,
víg zenét reméltem,
bús dalokra leltem.

Nem törődöm én azokkal,
hogy irigyeim lettek,
semmirekellőek,
kik ítélnek felettem.

2020. 11. 11.

17. KÉRDÉSRE A FELELET

JÉZUS A VÁLASZ

Kérdések tornyosulnak elém,
a válaszok nem találnak rám.
Kérdésben benne van a felelet?
no ez meg hogyan lehet?
Felsejlenek a rejtelmek.

A megoldáshoz egymagad kevés vagy,
ősi hited a te segítséged,
Jézushoz fohászkodj,
higgyél őbenne,
segíteni szeretne.

Az adventi várakozás,
az elcsendesedés időszaka ez,
eltelik szívünk reménnyel,
a megváltást várva,
jézusi szeretettel.

Jézus Téged is hív,
az Isten fia vár,
kiszegezett tézisekkel
házának ajtaján,
mely régi dogmákat reformál.

Jézus téged is vár,
temploma kapuja
előtted nyitva áll.

Jézus hozzád beszél,
megértést és választ remél,
imádságod hozzá felér.

Jézus téged is hív,
most te vagy a soron,
mindenfelé keres,
de nem tolakodón,
mert Jézus maga a szeretet.

Legnehezebb dolog
legyőzni önmagad
kishitűségét,
szeressétek egymást,
tanítja imával,
élj a mában, élj a mának.

A tegnap elmúlt,
az már nem a tiéd,
talán az ördögé lett,
történelem régen,
ne feledd mégsem.

A holnap nincs itt,
még nem a tiéd,
de adhat egy utolsó esélyt.

Valójában csak egy kérdés kell,
miért?
kérdezd meg, ami érdekel,
Jézus mindenre megfelel.

S ha a választ érted,
megérted a miértet.

Keljél fel a Nappal,
köszöntsd Istent imával,
ki korábban kel,
hamar elcsendesül,
de mindenképpen
előbb üdvözül.

Minden ünnepire vált,
így Advent idején,
meghitt az elcsendesülés,
szívedet remény tölti el,
várva a megváltást,
a Messiást.

A megszületés éjszakáján
megtelik fénnyel a világ,
lángcsillag vezet,
utána megyek,
itt a megvilágosodás
felékesíti a fenyőfát,
karácsonyfára vált,
felrakja fejére glóriáját
az égi és földi király.

Szekszárd, 2020. november 20.

18. KATALIN KOPOGTAT

VIRÁGOT KATÁNAK... ÉS EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT.
NÉVNAPODRA

Kopogtat reménnyel
szívemen e név,
angyali csengése
elbűvölt már rég.
Terád gondolok
e szép szót kiejtve,
arcodat idézem
minden este,
névnapodat lesve

KATICA, KATICA...
KATA, KATINKA ÉS KATALIN
KATALINKA ÉS KALINKA..
KÉTI ÉS KETRIN, ÉS KATYÚSA...

Katica, katica,
karmoljon meg a cica.
cérnán pamut gombolyag,
hat cica
százfelé szalad.
gyöngyfogak közt
kacaj fakad,
gurul, mint a karika.
párta helyett menyasszony koszorú,
félre a bánat,
félre a bú.
hintó előtt paripa,
indulj a bálba,
csendüljön a muzsika,
boldog lány
a KATICA.

Nagy Vendel Katalin napi köszöntőjét elmondja: Ilosvay Egyed Katalin
Kértek rá diót? https://www.youtube.com/watch?v=QQd64tvkHO8

Örömteljes névnapot kívánok.... neved ünnepnapján

Névnapodra virágot az ünnepeltnek meg egy pohárka szekszárdi kadarkát.

Kedves Katalin

Az örök Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok az
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
BOLDOG NÉVNAPOT.

Szeretettel vendi.

Szekszárd, 2020. november 25.

19. KÚTMÉRGEZŐK

Régi bölcselet a
Vincellér igazsága.
Útból, kútból
Senkit nem szabad
Kizárni.
Tilos a vízbe
Mocskot dobálni,
Az útba árkot ásni,
A töltést a szomszédra
Záporkor átvágni.
Ma a kútmérgező
Nem csinál a kútba,
Csak a kávájára,
Aztán belerúgja.

2012. 12. 13. Luca napja

20. MIKULÁSRA VÁRVA

Szegzárdi Nagy Vendel Mikulásra várva című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv https://www.youtube.com/watch?v=l7xxNb2vm7c

Kértek rá diót?

Rádió Mozaik Sydney Ausztrália

A vers a mai adásban hangzott el, 2020. december 06-án, Mikulás napján.

A vers eredeti, írott változata:

MIKULÁSRA VÁRVA

SZENT MIKLÓS NEVE NAPJÁN....

Ha jó voltál ma,
Jókedvű és vidám,
Nem morcos és nem dacos,
Ha hiszed még,
Felnőttként is titkon,
S várod a csodát,
Ajándék jár Neked,
Nem aranyos virgács.
Ma este még
Hozzád is eljöhet
Egy elképzelt
Várva várt
Magadnak kitalált
csodálatosan szép
Mikulás.

2020. 12. 06.

AZ ADÁS BEHARANGOZÁSA

Hurrá, itt a M I K U L Á S!

Gyermekkorom egyik legszebb ünnepéhez értünk el. Ma eljött hozzánk a Mikulás! A valódi, a nem megfabrikált jóságos szent ember. Bekopogtatott a stúdióba valamikor éjjel és a már előre kipucolt félcipőben hagyott egy gyönyörű verset Nagy Vendeltől "Mikulásra várva", amit a műsor legvégén felolvastam. Szóval, a mese és a valóság keveredik ebben a műsorban. Érdekes riportok, sőt, maga Mikulás is bejelentkezett Győrből, hiszen ő ott lakik. Ezt a történetet itt ezen a rádióállomáson hallod, sajnos sehol máshol. Viszont te, a hallgató tudod terjeszteni az adást és benne a Mikulás szellemét, jóságát. Remélem, tetszeni fog és megosztod másokkal. S még egyszer kívánunk minden kedves hallgatónak egy bensőséges örömteli Mikulást.

www.radiomozaiksydney.com.au :)

Tedd ezt a honlapot bele a keresőbe és látsz csodát!!

Ilosvay Gusztáv És Ilosvay Egyed Katalin
Rádió Mozaik Sydney Ausztrália, 2020. december 06.

21. UNOKÁM LEVELE A MIKULÁSTÓL

KEDVES BIANKA!

Örömmel üdvözöllek a messzi havas tájakról, és szeretettel megírom Neked, hogy újra eljövök Hozzád.

Én már régóta ismerlek Téged, és figyelem életedet, úgy, hogy igazából ne is vegyed észre, hogy mindig Veled vagyok. Ennek már lassacskán tizedik éve.

Kár, hogy már megöregedtem, de tisztán emlékszem arra, mikor először az ágyadnál álltam, és Te hason feküdtél, arcod kissé félre fordítottad, kezeid ökölbe szorítottad, és édesen aludtál, én pedig megsimogattam fejedet, hátadat, és elöntötte lelkemet a szeretet, és megfogadtam, hogy ezentúl figyelek Rád, követem, és vigyázom életed, minden évben, és lám, újra itt vagyok, és levelet írok Neked.

Messziről néztem, ahogy felcseperedtél, óvodás lettél, verset mondtál, s énekeltél. Mikor iskolás lettél, táncra kerekedtél, szépen verseltél, és jó bizonyítványoddal minden év végén megleptél.

Csodáltam kecses tartásodat, sudár alakodat, szép szőke hajadat.

Azt is hallottam, hogy minden év végén, december elején, advent idején, karácsonyra kelvén, várod az ünnepeket, a szép fenyőfát, és alatta a sok becsomagolt csodát. Mert megérdemled, és várod a Mikulást, az angyalkát, és szenteste a megváltó Jézuskát.

Nagyon nehéz eltalálnom azt, hogy mire is vágynál igazán, társasjátékra, babára, vagy modernebb dolgokra talán?

Hiszen nagyon megváltozott a szokásrend és a világ. Beszéld meg szerető szüleiddel ezt a bölcs ajándékozást, ők segítenek, hiszen a legjobbat akarják Neked, hiszen mindennél jobban szeretnek, és majd én is segítek.

Hamarosan zárom levelem, hiszen sok a feladatom, vár a sok kisgyerek. Sok dalt kapok, és mások verset írnak nekem, én ide írom Neked, azt a verset, amit nagyon szeretek.

Kérlek, ne aggódj, továbbra is veled leszek, ha látom, hogy igényeled. Áldott ünnepeket kívánok Neked, legyél továbbra is kedves kislánya mindazoknak, akik Téged nagyon szeretnek. Vigyázz magadra és akkor sokáig Veled leszek.

Őrizd meg magadban a gyermeki lelkületed, és add át másoknak is a szeretetet, az örök emlékezetet, ez az igazi ajándék, nekem elhiheted.

A gyermeki szívedben élő Mikulás.

2020. december 06. Mikulás napján

Mikulás, Mikulás...

Mikulás, Mikulás,
Csudálatos
Látomás.
Rőt ruhája
Piros bodor,
Ősz szakálla
Fehér fodor
Édes, puha
Vattacukor
Hajlott hátán
Teli puttony,
Csizmája kopog,
Talpa alatt
Friss hó ropog.
Versért, dalért
Cukrot ad.
Ajándékot
Osztogat.
Imádságért
Simogat.
Szánkó szárnyán
Libben Ő,
Jövőre is
Újra jő

2020 Karácsonyán

22. BETLEHEMI REGE

Fényes csillag
Ragyog az égen
Mutatja az utat.
Vezeti a híveket,
S megáll Betlehem
Városa felett.
A mennyben angyalok kara énekel
Az udvaron pásztorok
Csapata térdepel.
Bent csend van,
Friss széna
Illata leng a légben,
S imhol a jászol,
Benne a kis Jézus trónol,
Előtte három király hódol
A barlang sem nagy,
S az is csak istálló.
Itt született a megváltó.

Nem született ő
Fényes palotába,
Nem tették csöpp testét
Címeres pólyába.
Hanem takarták
Jó meleg szalmába.

Nem fényes palotában,
Jött Ő a világra.
Nem rakták kis testét
Címeres pólyába.
Hanem bugyolálták
Jó meleg bundába,
Isten bárányának
Hófehér gyapjába.

2020 Karácsonyán

23. ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ, ÁLDOTT KARÁCSONYT...

Áldott és boldog karácsonyi ünnepeket és békés, gazdag új esztendőt kívánok a magam, családom és a Megszólalok művészeti magazin nevében

Szegzárdi Nagy Vendel

Karácsony 2020.

KARÁCSONYI KALÁCS

Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép Karácsony
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?

Volt-e pénzem
Lisztre, sóra?
Édes mákra,
Jó dióra?

A mákot a
Kertben szedtem,
A diót a
Fáról vertem.

Dagasztottam
Virradóra,
Hajnal tájban,
Kakas szóra.

Venyigével
Befűtöttem,
Kemencébe
Bevetettem.

Ha ki sült már
Ide véle,
Hadd osszam szét
Melegébe.

Szegényeknek
Örömére.
Megváltásunk
Dicsősége.

2020. 12 24

ANGYAL A SZÉLLEL

Egy angyal
Hírt hozott a Földre,
Gyarló embereknek
Gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.

Angyal szállt az égen
Éj sötétjében

Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
Mondani az igét.
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
Az ige megtestesült
BETLEHEMBEN.
Egy angyal hozta a hírt a széllel.

Megjegyzés: 2020. Karácsonyán

A vers hangos linkje
Elmondja, Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=wM4_T9vCJfg

Előadja, Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=DdMjmHxxl9U

24. AKI SZESZT ISZIK... SZILVESZTERI HANGULATBAN

SZILVESZTERI KESERGŐ RIGMUSOK

Aki szeszt iszik,
Az ördögök a pokolra viszik.
Aki nem iszik,
Őt meg utána viszik.

Aki sok bort iszik
Hamarosan meghal,
Májnagyobbodásban.
Aki nem iszik,
Ő is,
Májzsugorban.
Akkor miért nem iszol?
Ha játsszák a Himnuszt,
haptákba állok éjfélkor,
várom olyankor,
hátha valaki megcsókol.
Pezsgő pukkan kint a hóban,
éjfélt ütnek a toronyban
a harangok.
Még jó hogy mást nem.

Ekkor még nincs nagy baj,
csak holnapra jön a macskajaj

Aki szódavizet iszik,
más gaztettre is képes
de van, ami felvidít,
a szódavíz csak szódavíz,
a szobalány az Boris.
Hatvan év után már
nem tagadok meg magamtól semmit.
Ha lefekszem, nyugtalanul alszom,
akár a bohémek.
Eszembe jut, mit kéne még tenni,
s felkelek az ágyból kissé megpihenni.
gondolataimba néha belerévedek,
holnapra új évre ébredek.
nincs a Nap alatt
semmiféle új,
csak annyit mondhatok,
BOLDOGULJ....

2020. 12. 31.

Nagy Vendel verseit elmondja Ilosvay Gusztáv
Rádió Sydney Mozaik Ausztrália
https://www.youtube.com/watch?v=eCe20zxdJxk&feature=youtu.be

25. GONDOLATIM FENYŐ ILLATÁBAN

KARÁCSONY VAKON....

Mikor bent ülök a nagyszobában,
Eltűnődöm fenyő illatában.
Fényesség árad a félhomályban.
Emlékek tódulnak
Évtizedek távlatából.
Régi filmek peregnek
Tornyosuló emlékek,
Mennyben élő emberek
Kerülnek elő a homályból,
Jöttünk meglátogatni tégedet,
Hogy ne legyél egyedül.
Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja,
Mint mindig, ha
A Megváltóra várva
Imádkozom a szobámban.
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló fényét
Látod-e?
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe
Fekete kalapot teszek a fejemre.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod a karácsonyt
Várod a csodát
Az isteni bárányt,
Hogy újra lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül a barátod.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim,
Drága gyermekeim,
Ha megértetek
Repüljetek,
Mint széllel az Angyalok,
Ti fészket elhagyók
Óvó karjaimat kiterítem felettetek.
Az nem sértene
Ha vissza sem néznétek,
De az rosszul esne,
Ha elfelednétek.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban
Az ige megtestesült Betlehemben
S a három királyok elindultak,
Fényes csillag vezette őket.
Ez volt az égi jel,
Csillag vezess....
Utánad megyek.
Tömjén füstje lebegett a légben,
Letérdeltek a kis Jézus elébe
Ki elhozta a reményt,
Hitet vesztett embereknek
Az utolsó esélyt.
A mennyben angyalok kara énekel,
S harsonák szava száll,
Adják a hírt tovább,
Varázsgömböt szorongatsz
Vágyón a kezedben
Csillognak a fények
Álmodozó szemedben.
A megváltás reménye él
Megtisztulni vágyó,
Bűnös lelkedben.
Angyal szállt az égen,
Fényes ragyogással,
Hozta a hírt a széllel.
Kezében lángot vitt
Nagy fényességgel.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitük vesztett embereknek
Mutatni a reményt,
Reménytelen embereknek
Az utolsó esélyt.
Vakok számára a soha
Ki nem alvó fényt,
A belenyugvást,
És megbékélést.

Szekszárd, 2020 Karácsonyán

Nagy Vendel Karácsony vakon című versét elmondja Ilosvay Egyed Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=UcV8smFjE-4&t=27s

26. ELSŐ UTAM AZ ÚJ ÉVBEN

FELÖLTÖZTETEM SZÍVEMET...
ÚJÉVI LÁTOGATÁS

Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is legelőször
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Tizedik éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Én csupán emlékezni,
Megpihenni jöttem ide.

Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márványkővel.
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom ki,
Úgy engedem be a melegbe.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
- Kedveseim -
A hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nemsokára Veletek leszek.

2021. 01. 01.

27. JELMEZZÉ SZELÍDÜLT

Itt van fársángnak gyönyörű ideje
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.

Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.

2021 Farsangján

28. ÁRVIN BARABÁS

MEGSZÜLETŐ KÖSZÖNTŐ

Másképpen kelt fel a Nap
Mintha tudná
Történelmi ez a mai
Őszi virradat.

Hajnal táján felragyogott a Nap.
S szaladgáltak serényen
Hatalmas Góliátok,
Pusztítók erejét taszítva
Féltők rémálmaival.

S felhangzottak a harsonák,
Hé! Valaki!
Itt vagyok!

Figyeljetek énrám:
Hogyha szeretni akartok,
Egyel több
A létszám.

Megszületett egy fiúcska,
Árvin Barabás,
A kisunokánk,
Akit mindenki várt,
Hogy övé legyen a világ.

Koccintsunk érte kupát,
Mi végre?

Egészségére!

2020. szeptember 17.

29. MIUTÁN VÉGLEG ELKOPPANTOTTAD

Söthenyes szoba asztalán
ezüst gyertyatartó áll,
valaha vidám láng égett
leolvadt viaszcsonkján.

Sárguló papíron
szálkás betűkön ül
egy rövid testámentum,
alul tintapaca,
és gyűrött szamárfül,
hogyan kerülhetett oda?
folyott az írnok tolla,
nincs aláírva a brossura,
pecsétjéről hiányzik a plomba.

Öreges, dohos szag árad
a benti levegőben,
megszáradt rég a mész
a nyeles meszelőn,
néha érzel ilyent,
kint a temetőn.

Felejteti a múltad,
elővetíti a jövőd.

Végezetül előkotrod
aranyos gyertyakoppantódat,
miután végleg elkoppintod
életed utolsó gyertyáját,
két ujjaddal elmorzsolod
kanóca izzó zsarátnokát,
halványkék füstcsík száll felfelé az égbe,
vezeti a tekinteted,
mutatja, merre örök a világ.

Nincs már olyan lágy szellő,
amelyik ismét fellobbantaná
életed kihunyó parazsát,
visszatért újra az örök körforgás,
születés és elmúlás,
lángcsóvát húzva maga után
egy örök üstökös
a Nap felé zuhan,
s ha majd az is
szupernovaként felrobban,
mindketten egyesülnek
a nagy Univerzummal.

Szekszárd, 2021. január 12.

Ez évi első írásom.

30. ÚJSÁG BEKÖSZÖNTŐ

MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
ÚTMUTATÓ AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ

Tisztelt Látogató, Kedves Olvasó!

Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.

Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért, de gondolom ezt a lapot barátaim vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.

Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban. Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.

Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.

Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot.

Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak hiúsága és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben a belterjes művészvilágban.

Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg kell a sorsunkat a kezünkbe venni.

Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig anyagi haszon nélkül megvalósult. Jelenleg, egy tiszteletre méltó lehetőséget kihasználva, huszonegy, eddig megjelent kötetem a MEK.... Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain található.

A másik ötlet egy saját lap indítása, de a nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe kerülnének.

Ki vesz manapság könyvet vagy újságot? Az elvetemült!

Egy irodalmi műalkotás publikálásához három nehezítő elem adatik: a mű megírása, kiadása és eladása.

A kor adottságait kihasználva egy elektronikus lap megjelentetésén fáradozom.

Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van. Ha a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.

Mivel magamnak és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján a lap címe:

MEGSZÓLALOK

Ebben az évben a tizenegyedik évfolyamába lép a világszerte népszerű irodalmi folyóirat.

Nem túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.

Néhány gondolat a tartalomról, és a formáról.

A cím sugallja, hogy bárki, aki jogilag kinyilvánítja, hogy az írása megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb-utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.

Csupán néhány írott és íratlan szabályt kell betartani.

Az írás nem lehet alkotmány- és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi normákra fittyet hányó, magyartalankodó, és túlzottan napi politizáló.

Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk róla. Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés, de a határt a kettőezredik évszámnál meghúztuk.

Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket, dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt recepteket, stb.

Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani szabad.

Az újság terjesztése elektromos úton történik e-mail címre, mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló.

A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal, vagy némi készpénzzel, ami egyéni megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése és fennmaradása érdekében kérjük. Elektronika, megunt, leselejtezett laptop, nyomtató, stb.

A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel egyszerűbb, de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasóprogramjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.

Később, technikánk fejlődésével fotókat, festményeket, és egyéb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot.

A számokat havonta küldjük, visszamenőleg is, hiszen később is csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.

Barátok között add tovább.

Kíváncsian várom a reagálásokat.

Elérhetőség:
telefonon: 06 30 550 51 06
e-mail-ben nagy.vendi54@gmail.com

Megrendeléseket, írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.

Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.

A szerkesztő...

NAGY VENDEL MAGÁNZÓ

Nyiba, költők imái díjas 2017.
Arany bot különdíjas 2018.

Szekszárd, 2021. január 01.

Megjegyzés: És ez idestova így működik tizenegyedik éve, sikeresen. Nevem megváltoztattam Szegzárdi Nagy Vendel-re, mivel többen élnek nem eléggé elítélhető módon ezen a néven, és már többször is összekevertek minket.

31. MEGSZÓLALOK

EGYÉNI HITVALLÁS

A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondanivalóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az,
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.

2012. augusztus 1.

32. FÉNY ÉS ÁRNYÉK

Magas dombtetőkön
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.
Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.
Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.
Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.
Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.
Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra hajtja fejét
A holnapi remény.
A körforgás véget ért,
egymást követi folyton,
az árnyék és a fény.

2021. január 20.

33. NÉVNAPODRA

HAJJAJJJ HAJNAL VAN
MA VAN A NÉVNAPOD

ASSZONYOK ELEJÉNEK

VIRÁGOT AZ ÜNNEPELTNEK
MEG EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT

KEDVES ÁGNES, ÁGI, ÁGICA, ÁGIKA, ÉS AHÁNY
ILYEN NÉV VAN MÉG A NAPTÁRBAN

Az örök Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok az
Első asszonynak,
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
BOLDOG NÉVNAPOT.
Vannak olyan elvetemültek,
Akik nem az almát,
Hanem a kígyót
Ennék meg.

Szeretettel vendi.
A rosseb sarokból.

2021.

Milyen szép a világ
https://www.youtube.com/watch?v=2opjXCUxVp8

34. ELMÉLKEDÉS A KULTÚRA NAPJÁN

SAJÁTOS FILOZÓFIÁM

A múlt századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott
De felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
Faggyúból volt
Ott a szappan.
A petróleum lámpa
Tompa fénysugára
Hívogatón hatott
Sok buta bogárra.
S a forró cilindertől
Többeknek lett ott
Szörnyű halála.
De e lámpavilágnál
Nyílott ki a könyvek
Szellemi sugara
S bennem az értelem
Fénylő világossága.
A huszadik században
Ceruzával kezemben
Szavaim papírra vetettem
Öregapám látta még
Ferencz Jóskát a tizenkilencedik század végén,
A Millennium ünnepén,
S unokáim születtek
A huszonegyedik század elején.
Három évszázad ölel át,
Így megy előre a világ.
Néha reám is sütött
A Tüzes Nap sugára,
Könyvem felolvashattam
Petőfi szobájában.
S hallhatta verseimet
Az aki akarta.
Kezét fogtam, s érintettem
Illyés Gyula lányát,
S általa átöleltem
Édesapját, Babitsot,
És József Attilát.
Megérthettem Flórát,
Megismerhettem szellemük világát.
Később nekem is
Nyílott itt virág,
Számomra is kinyílott
E csodálatos világ.
Ha számvetést kell adni
Majd legutoljára
Büszkén vallhatom, hogy
Nem éltem hiába.
Nekem is illatozott a
Költészet virága.
De vajon mi marad
Egy költő után?
Semmi más, csupán
Néhány könyv,
És egy-két örök érvényűnek
Vélt gondolat.

Az alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok vagyunk.
a Mona Lisa is csak egy picike kép.
mégis milyen gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott
mint akárki más, ki faragott,
s levéste a kőtömbről a felesleget.
Az anyag szoborrá vetkezett.
Én is ecsetet és vésőt veszek,
majd nekiveselkedek.
Ha valakit megkergetek,
elfelejtem, miért teszem,
mire utolérem.
Ő is csak a látszatért fut,
nehogy rosszéletűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi szemlélet,
nem röhög, együttérez.
Küzdök, ha már rádühödök.
talán halad felfelé is
az a síkos lejtő.
lefele életveszélyesen lejt ő.
Mikor iskolába jártam
örökre megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt szabad írni,
amit a többség akar.
S ha bántanak a kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
S ha már nem tudják a nevedet,
te leszel a hallja-e kend.
Néha leöblíted torkodról a port,
iszod a jó szekszárdi bort.
s viszel magaddal a diófa alá
egy NAGY VENDEL könyvet.
S ha elérted az öregkort,
nem csinálhatsz magadnak létrásbort.
az egyik szemed sír,
a másik meg üveg.
Szórhatod fejedre a port.
Ki kellett volna szedni a meggymagot.
nem mérgezné a ciánkáli a gyomrod.
titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
Utcavégén templom,
bemegyek-e nemtom.
Minden topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a kazettás mennyezetet.
Minden út Rómába vezet.
De mikor is van egy akaraton a magyar?
ha a templomból egyenest a kocsmába tart.
Ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
S elkönyvelheted magadban ad akta..
mindenki maradjon annál a fánál,
amelyiket kapta.

Gondolataim a költészet napján,
Nem légből kapottak tán.
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokadalmának
alázatos követője talán.
nem tudom hogy mi az oka,
csak sejtem mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre.
mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
kell bele paprika só,
hadd eméssze az olvasó.
csípje száját és szemét
hívja fel a figyelmet és figyelmét.
egy gatyám egy ingem
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
meg kell tudniuk a valót.
a költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután.
de vajon mi marad egy költő után?
pár olcsókönyv,
s néhány örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hét szűk esztendő,
egyre megy.
ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél meg
csupán csak a jóval.
a mákostésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
azanyja..
írom verseimet egy papírra,
igazságokat halomra.
az idő barázdákat szánt homlokomra.
mindenre odafigyelni,
dicsérni és fenekedni,
ez a költő dolga.
sohase hallgasson el
a Múzsa.

2021. január 22.

A Kultúra Napjára ajánlva

35. TÜNDÉRLÁBAKON

TAVASZI DALLAMOK
NÉGY ÉVSZAK

1. versszak

Tavaszi szélben
Lenge leányka
Szoknyája perdül,
Indul a táncba.

Siklik a teste,
Omlik ruhája.
Messzire hallik
Szélfuvolája.

Refrén:

Harmatot a fűről
Leverte bokája.
Topogott a porban
Mezítelen lába.
Aranyos cipője
Beragadt a sárba.
Ropogott a hóban
Piros kis csizmája.

2. versszak

Két apró lába
Fut a világba.
Négy ifjú legény
Szalad utána.

Indul tavaszból,
Szökken a nyárba.
Ősz fuvallatja,
Télben találja.

Refrén:

Refrén:

2021 februárján

36. A HÁZASSÁG HETE

2021 FEBRUÁRJÁN, A HÁZASSÁG HETÉN
AZ EGYSÉG, AZ EGÉSZ, ÉS A FELESÉG

A templomban, színed előtt
Könnyű kimondani az "Igent".
De nehéz a Te követednek
Lenni Uram!
Gyónni pedig nem fogok,
Titkaimat, bűneimet, vágyaimat
Nem árulom el senkinek.
Adott az Isten
Szép füvellő mezőt,
Bort érlelő szőlőt,
Tarkáló rétet,
Óbort rejtő pincemélyet,
Hű szolgát,
Szép feleséget.
Így alkotunk
Egységet és egészet.
Mert a félbevágott
Almával
Könnyebben elbánik
A féreg.

Az asszony és a család,
egybe tartozó egység,
összetart, ahogy a pánt,
összefog, akár a hordón az abroncs,
mint pincék alján
dongák közé a bort
szorítja szertelen,
ha van, ki összefogja,
rendes asszony dolga,
materiális jussa.

Házasság hete van most,
hitet vallok újra,
ennyi év után,
Drága violám.
Kezem indul sután,
vakon és bután,
s feléd integetek,
fogd meg szépen most is,
reszkető kezeimet.
Emlékszem, mikor megkértem,
s Te odaadtad nekem,
remegőn, szertelen.
Azóta is fogjuk
egymás kezét boldogan,
néha gondok között,
de leginkább gondtalan.
Köszönöm, hogy életünk
legfontosabb percei
nem gurultak szerte-szét,
őrizted életünk
összetartó szeretetét,
a tűzhely melegét.
Boldogan megköszönöm
gyermekeink életét,
hogy örömmel fogadtad
unokáink kedvességét,
éltünk minden szép percét,
hogy segítetted nekem
bús vakságom tíz évét.

Átvállaltad
Anyámtól a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
karolva segíted
nekem a járást.
Szomorú lelkemtől
Lassuló szívemtől
A bízást.
fahasábokat
fagyos időben
rakva a tűzre,
hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
Féltve,
Az Isten áldjon meg
Érte.

A házasság illatos kenyér,
jóféle óbor,
örökös szövetség,
minél idősebb,
annál értékesebb.

Szekszárd, 2021. február 08. A házasság hetén

37. A MAGYAR TENGER CSODÁI

BALATONI ÉVSZAKOK NYOMÁN
VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA

Bágyadt napsütéssel,
zöld zsalukat nyitogatva
ébred a balatoni tavasz,
barnára festik gyors kezek
a parti padokat,
kiglancolják a vitorlásokat.

Nyitnak a stégek,
illatok a légben
nyarakat idéznek,
alabástrom szobrokról
eltűnik az ében.
Tavasz lehelete árad
a zöldeskék hullámokból,
ingerlőn hívogatva,
a fövenyes homokról.

Állok a parton elmerengve,
Nézem a fodrozó vizet,
Hol láncukat rázzák bólogatva
Karcsú csónakok reménylőn,
Fatörzshöz kikötve,
Szabadulást remélve,
Sok falevéltől ölelve.

Lágy hullámok ringatják
A sima víztükröt,
Hófehér madarak közelednek hamarvást,
Légiesen lebegve kecsesen
Éket verve a hűvös habokba,
Suhannak a vízen,
Hattyúk, és sok sirály.

Tó vize csillan
Evező csobban,
Csónak, ha lendül,
Kavics csikordul
Hajónk, hogy szabaduljon,
Fövenyes parton
Omlik a lábnyom.

S a langyos délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatja a mának,
És követi a holnap.

Tandemre kapnak a bátrak,
Bizonyítani akarnak a világnak,
Erő és kecsesség,
Varázslatos alázat.

Oszlopos kerengőin
Kristály kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az örökkévalónak.

Ülök az ágyon,
A hintaágyon,
Nevetnek rám
A csillagok.
Langymeleg éjen,
Szellő leheletében,
Jegenye meredélyén
Kúszik fel a fény.

Este az ágyon
Lábom himbálom
Fejem felett már
Csak a Hold ragyog.
Az öreg fákon
Bagoly rikácsol.
Vigyáznak rám
Az Angyalok.

A fénysugárban
Ezüstös sávban
Halkan figyel
A Balaton.

Pajkos őszi szellő
Fodrozza a hűs vizet,
Parti fák tövére kúszik a fény,
Közeleg a cinkos éj.
Puha pihe párnákon
Pihenni indul a fény.

Láncait rázva bólogat
Egy csónak a móló mentén,
Szabadulni akarna még,
S megannyi falevél.
Suttogva susognak
Egymással a nádasok,
Hol vízi tündér bolyong,
Ezüstös sávban árad a Hold fénye.
Felette ragyognak a csillagok,
Bársonyos égboltot körbe övezve,
Gyémánt szemeikkel,
Méla bágyadtsággal figyelnek rád.
S aludni készül a Balaton.

Vajon hová tűnt már
A tűzforró nyár?
Mólók lengesége
Kéjes emlékekkel visszavár,
Ahol a locsogó tó vize
Suttogja könnyelműn óvatlan titkaid.
Langymeleg nyáreste alkonya
Csókok ízében áfonya,
Nárciszok bódító illata.

Az ősz árválkodva áll,
Teste átsüt a ruhán,
Mutatva termő rügyeit,
Gyümölcse rejtett titkait,
Vigyázza kincseit, akár egy csősz,
Rajta tétován elidőz,
Átveszi birodalmát
A mindent elhervasztó
Didergőn tékozló
Csalókán söthenyes ősz.

Tél hava a Nap tüzét kioltja,
Mindent betakar fehérlő hamuja,
Hideg fagynak fehér porhava.
Csusszan az álom a fakutyákon,
Éjszaka reccsen a rianáson.
Szél szárnyát hideg víz fodrozza,
A csend hűvös hídon átfeszül,
A téli Balatonhoz ér,
Jégfátyolt fon a parti padokra,
Utat keres jegén a lábnyom.

Keringő halkuló dallama száll,
a füredi partokon,
szél dúdol a Thagore sétányon.
Mosolygós szürkebarát
ontja borvirágát,
a pince mélye
szomjazó vendéget vár,
mézszínű a borospohár,
bársonyos íztől összefut
szánkban a nyál.

Tékozló ősz ízeivel hív,
s melegével vár a csodás
badacsonyi hegyi varázs,
mint megannyi tüzes parázs.

Lent a mólónál,
körbefagyott csónak áll,
jégkristályok fátyolán át
ottfelejtett ködmárvány,
menekülésre vár,
álmában hívja a tavaszt,
a reménylő megváltást.

Néhány kifáradt hajó
édesen alussza téli álmát.
S valahol fejét veri a fába,
egy éhesen didergő harkály,
s kéjesen csusszan a Sióba
a túlcsorduló ár,
kék vize rohanó
surranásra vált.

Balatoni emlékképek 2021. tavaszán

2021. február 20.

38. KÖZELÍT A TAVASZ

Sötétből sejlik a
Sápadt fénysugár.
Erőlködik a Nap.
Közelít a tavasz.
Szembe jön elénk.

Föld méhében
Duzzad a mag,
S a gyököcskék kusza, fura
Lassú táncot lejtenek.
Bomolnak a bimbók,
Rügyek és a falevelek.
Ilyentájt az
Ember olykor
Elmereng:
Mi történik
Ez újabb tavaszban...

Vajon megújul-e
Végre Hunnia?
Elpusztít-e minket
Világunk vad vírusa?
Legyőzi-e ismét
Egy új tavasz rítusa?
Már csak ebben bízhatunk
Újra és újra.

Lehányt falú WC-ben,
Düledező kocsma mellett,
Miért szülnek magzatot?
Mire még?
A teste lila,
A szája kék.
Az éhségtől ordít
Az ivadék.

A kőről felkapják
Rongyba tekert testét,
Hogy szemétbe dobják,
Vagy, hogy eltemessék.
Ebből a véres,
Mocskos kupacból
Hogyan fejlődik tovább
Az emberiség?

De a világ
Folyton-folyvást forog,
Megújulni kényszerül.
Mi is ezt érezzük
Valahol legbelül.
S ha azt akarjuk,
Mi is és
Az ég is,
Tavasz jön mégis.
S Földünk vágtat tovább
Nap körüli útján,
A gravitáció pórázán,
egy fekete lyuk felé,
hol örök a létezés,
s mindig megmarad
az emlékezés,
az örökös reménykedés.

2021. március 01.

39. VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK, VIRÁGOM....

NŐNAPRA

Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem csak
Egyszer ünnepelnénk.
De mégiscsak rendezett
Ez a világ,
Hiszen Te magad vagy
A letépve is illatozó virág.

ASSZONYOK ELEJÉNEK...

Az örök Dívának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok az
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A Nőnapon,
Hogy megkoronázhassam
Cselekedeteimmel
Dicsően szép homlokod..
S ha cudarul galád
Olykor a sorsod,
Mindig arra gondolj,
Hol a virágot tapossák,
Ott ontja leginkább
Bódító illatát.

2021 03 08

Megjegyzés: Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek
nagy vendel

Nagy Vendel Nőnapodra című hangosversét elmondja Ilosvay Gusztáv.
https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s
Rádió Mozaik Sydney nőnapi adásából

40. TÜNDÉRKEZEK

ORVOSNÁL ÜLVE

Mint madarak a dróton
Gubbasztunk sorsunkba beletörődve,
Várjuk, hogy mi is sorra kerüljünk
Egyszer talán majd.

NŐVÉRKE KEZE

Aléltan feküdtem
Magas láztól égve,
Ma is emlékszem
Hűsítő kezére,
Mosolygós szemére,
Bársonyos tekintetére.

Gyógyítani nem csak
Orvossággal lehet.
A medicinától
Csupán csak elbódulsz.
Hinned is kell,
Hogy meggyógyulsz.

TÜNDÉRI KEZEK KÖZÖTT

Tavaszi szélben
Lenge leányka.
Szoknyája perdül
Indul a táncba.
Siklik a teste
Omlik ruhája.
Messzire hallik
Szél fuvolája.
Indul tavaszból
Szökken a nyárba.
Ősz fuvallatja
Télben találja.

Kezével integet,
Hívogat magával,
Arcodba csapódó
Illatos hajával.

2019. október 19.

41. CSENG A TELEFONOM

HAJNALI CSENGŐFRÁSZ

Didergős, borús éjszaka volt,
fázva hunyorgott ágyamon a Hold,
magára húzta paplanom,
világom nem tudom,
élő vagyok-e, vagy holt?
lump egy éjszaka volt.
Frászt hozva rám, riaszt egy zaj,
ki az, aki mit is akar?
Ébreszt hajnaltájt a telefonom.

Megruskósodott számban a borom.

Ismerős hang sírdogál
a drót másik oldalán.
Búcsúzni akarok tőled,
hallani hangod dallamát,
egy vidám trallalát,
hangzik el odaát,
drága jóbarát,
nincs már értelme az egésznek,
hazamentek a zenészek.

Nyitva az ablak már,
állok a párkányán,
gyertyák kihűlt viaszán,
talpamba üveg vág,
vércseppes firhangján,
fülemben halkuló szerenád,
keserédes dala száll,
vonz a mélységes zuhanás.

Ne csinálj vircsaftot te leány,
számodra az élet végtelen talány,
művészeted felejthetetlen,
semmi nem reménytelen,
megmentem az életed,
a megöngyilkolás
nagyon egészségtelen,
skandalum talán.

Mire való egy jóbarát?
hogy nyújtson segítő kezet,
öltözöm, s megyek,
kapkodom a ruhát,
sietek rohanvást,
ne ugorj, anyukám!

Fogom a kezedet,
elrablom a szívedet,
ennyit megtehetek Neked.

MI VAN VELED?

2021. március 20.

42. FONTOS DOLGOKRÓL

AZ ÉLET PARÓDIÁJA
KÖNNYED FALFIRKA

Úgy hagyd itt e helyet,
ahogy találni szeretnéd,
üdeséggel halmozd
a vegytiszta élményt.

Zúdíts egy kis vizet
itthagyandó földi
maradványod után,
ne állj sután, s bután,
gyorsan jó utat kívánj.

Tétovaságod megigéz,
majd a Föld gyomra
jobban megemészti,
mint akár a Tiéd.

2021. március 20.

43. A CSŐZÖRG

SAJÁTOS FILOZÓFIA
TALÁLJUNK KI ÁLLATOKAT....

Éjszaka érkezett
egy kitalált,
de mégis élő állat,
a csőzörg.

Létezik, mert
végül is felébresztett.

általában éjszaka vadászik,
áldozatra várva,
elbújik a konyhában,
bár már néha hallottam
hajnalok hajnalán,
a fürdőszobában.

igaz hogy soha
senki nem látta még,
de vanni van, az biztos,
mert hallottam.

felkúszik a csöveken,
zörögve ki akar jönni
a csaptelepen.

s ha a láncot megrántod,
lezúdul a sok szörny
meglátod.

zörögnek és dörömbölnek,
mérgesen csörömpölnek és hörögnek.

ők a gonosz manók,
elűzik az álommanót.

plafont nézve gondolkodom,
találjunk még ki
nemlétező állatot.

újat alkotott az evolúció,
egy hőzöngő csőzörgőt.

a fene a jó dolgát,
már megint nem tudja
hogy mit csinált.

2017. február 13.

44. KEDVES DIETETIKUSOM

Kedves tanult dietetikusom,
versemmel dicsteljes munkádat
egy perc alatt lerombolni
nem szándékozom.

Receptek özönei
zsonganak fejemben,
régi ízes ételeinket,
a fene megette.

Azon sokat gondolkodom,
ha két zöldségfélét
répát és a borsót
csak vízben megpárolom,
utána összeönteném,
hogyan lenne ebből
finomfőzelék?

Csak akkor csupán,
ha külön is szeretném.

Aztán az a másik borzalom,
ha az egészet összeturmixolom,
fogaimat talonban hagyom,
főzelékem kiskanállal elmajszolgatom.
Ha az egészet vízzel elegyelgetem,
készen is van a krémlevesem.

Egészségben megőszültek,
a történetben az a fő,
együnk hát modernül,
de az ember mindenevő.

Sértődés ne essék,
nem szándékom a gúny,
de fől az egészség,
az egész egy kín,
ezt hozta ki a rím.

Szekszárd 2020. április 18. bolond éjszakáján...

Bocsánat Jolán...

45. MÁJUS 7. LEGFONTOSABB NAPOM

1954 05 07

Édesanyánk,
Kicsiny, törékeny asszony,
Éppen hatvanhét éve,
Felnézett az égre,
Enyhülést remélve,
A szenvedésre.
S a szerelemnek
Legszebbik havában
Orgonanyitogató
Langyos májusában
Csendes éjszakának
Felsíró zajában
Kettő fiat szült
Maga és az Isten
Dicsőségére.
Hasonlatosan
Saját képére.
AZ ISTEN ÁLDJA MEG ÉRTE.

2021. május 7-én

A vers hangos linkje:
Elmondja Ilosvay Egyed Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo

46. KÖSZÖNÖM NEKED HATVANHÉTSZER

HATVANHÉTSZER
megköszönöm Neked,
hogy számon tartottad a számot,
misztikumát e számmisztériának,
s az egész hisztériának,
és hogy számon tartottad a szádat,
s csókkal köszöntötted orcámat,
legszebbik napján e világnak,
orgonanyitogató felsíró éjszakának
2021 május tavaszának,
elcsendesült hajnalán.

Köszönöm, édesanyám,
azt, hogy megszülettem,
az új élet neked fájt,
nem pedig nekem.
HATVANHÉT évet megéltem,
nem vagyok rá büszke,
fájón emlékezem
idő előtt elhunyt
ikertestvéremre,
még ma is élhetne.

Sokfélét megértem,
sok mindent elértem,
sok mindent nem értek,
életemben többször
örültem és féltem,
köszöntsél rám kupát,
még jó néhány évben.

Azt gondolod rólam,
jól megöregedtem,
öreg fateknőként
de megrepedeztem,
haszontalan lettem.

Külsőmre tekintve,
arcom vonásai
mélyre bevésődtek,
gerincem meghajolt,
mindenki előtt,
hajam deres lett,
szemem fénye kihűlt,
de itt legbelül
még dobog meleg szívem,
rendíthetetlenül.

Vannak, akik már régen elhagytak,
magukban régen eltemettek,
akadnak, akik már elfeledtek,
de sok-sok barátom van,
akik köszöntenek,
nekirugaszkodom újra az éveknek,
nem fejezem be addig,
míg oly sokan szeretnek.

Többek csodálkoznak,
hát ez még él?
hagy talán időt nekem a Teremtő,
hogy befejezzem mi kiróva van,
penitenciámmal együtt élve
megtisztítom magamtól magam magam,
hogy tisztán élhessek,
s ilyenkor teljes búcsút nyerek.

Csak akkor hagyom abba,
ha én mondom, elég volt.
Felnézek az égre,
bocsánatot kérve,
tudom ekkor apám
haragudna érte.

S akkor dobok egy rézpénzt,
ezért vigyen át a túlsó partra,
az ügyesen ravasz révész.

Ekkor elindulhatok
magamnak előre,
a másik oldalon,
örökké tartó
magányos utamon.

Szekszárd, 2021. 05. 07. születésem napjának hatvanhetedik évfordulóján

Hálásan köszönöm a kedves köszöntésed,
vendi, magánzó, a rosseb sarokból

Arcom kerek,
szívem ragyog,
ha keresnél,
én itthon vagyok.

.......

Köszönöm szépen... a köszöntőknek...

Kedves facebookozó listatársak, író és olvasó barátaim, és mindnyájan ....

Hálás szívvel megköszönöm mindenkinek a kedves gratulációkat, zenés linkeket, verseket, videókat és képeslapokat, amelyeket születésnapomra kaptam Tőletek. Olyan sokan felkerestetek akár telefonon, skype-on, emailekben, vagy személyesen, hogy elnézést kérek mindenkitől, csak így, egyben tudom mindenkinek megköszönni a kedvességét és az odafigyelését. KÖSZÖNÖM szépen.

Nagyon jól esett.

Ez számomra egy tükör volt, hogy mennyien szeretnek, és nincs egy rosszakaróm, haragosom sem, hiszen ők nem írtak, tehát nincsenek.

Még a kritikusok is csendben maradtak.

Sokan bíztattak a további írásra, és megígérhetem, hogy mindaddig olvashatjátok írásaimat, míg a Teremtő megengedi, hogy értelmes gondolatokat tudjak leírni a kezemmel. Hálás vagyok mindenkinek, majd megadózok érte.

Írásaimat továbbra is megtalálhatjátok a Facebook-on, a megszolalokblogszpoton és a MEK oldalain mint e-könyvek.

Mindenkinek jó olvasást kívánok, és várom a visszajelzéseket, mivel ezekből táplálkozom és építkezem.

Hálás tisztelettel, kézcsókom a hölgyeknek, baráti kézfogás az uraknak.

szeretettel vendi.

A ROSSEB SAROKBÓL, egyebet nem mondhatok.

nagy.vendi54@gmail.com

2021. 05. 07. Szekszárd

47. FEKETE ÉJBEN, FEKETE FÉNYEK, SZÉP REMÉNYEK

Szokták volt mondani,
Vendel nem kertel,
nem ver bottal,
csak verssel.
az idő és az éhség állítólag
megnyitja a kapukat,
én kivárom a soromat.
Vendel rendel.
Azt is mondták,
még nem te jössz,
most nem te vagy,
már nem kellesz,
elmúlt az idő.
s hogy a pénz nem boldogít,
de én csak tudom,
hogy az sem, ha nincs,
a mondás sokszor sántít.
a fekete fény mindent elhomályosít.
mikor megszülettem,
mindenki nevetett,
csak én sírtam egyedül.
féltem, s hideg volt cefetül,
csakis így lehetett.
úgy élek,
ha végleg elmegyek
mindenki sírjon,
csak én nevethetek.
ne azon fáradozz
hogy sikeres legyél,
hanem hogy értéket alkoss.
ha nem ismernek,
ismeretlen senki vagy.
ha felületes munkát végzel,
ismert senki maradsz.
ha zenét játszol,
akár ha tereminen is,
ha hallod, akkor látod is,
ha látod, akkor hallod is.
mozgatod a kezed, s dalol.
mosogatni este örömmel,
reggel körömmel kell.
jó munkát és
szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni...
ha valamire nincs időd,
mondhat bárki bármit,
az nem is érdekel igazán.
minden fordítva sül el,
pedig elsőre jó ötletnek tűnhet.
úgy élj, nehogy kitüntessenek.
az egyik szemem sír,
a másik meg üveg.
szűrömet kiakasztják,
kint lóg a becsület.
ha gúnyolódni akarsz versemen,
ne azt mondd, hogy ez a vers rossz,
hanem csupán csak annyit,
nekem ez nem tetszik.
KRITIKUSNAK NEM ÁLLÍTOTTAK MÉG SZOBROT.
ezek a tények,
mindent megvilágítanak
a fekete fények,
ragyog a fekete ében.

Éljen és
Illatozzon
Minden Virág.
Fekete
Minden Zászló
Mint a Világ.
Melyben Fekete
Minden Virág.

Eltűnt a színes ifjúság.
Banális Majális,
Már nem fenomenális.

önálló az akaratom,
választási jogom fenntartom.
az úton mindenki elfér,
van legalább kettő térfél.
ússzunk egyenlő esélyjel,
mindenki egyformán fizet,
csak az én oldalamon
mindig leengedi a vizet,
a sok briganti....
rád találnak inflagranti.
egyébként mindenki
bárhová állhat,
csak az útba ne...állj,
s erre kanálszám
szedheted a ciánt.
ezek nem bugyuta gondolatok,
ha átszűröd az agyadon,
vannak néha jó pillanatok,
egyebet nem mondhatok.
Ha majd elér a végzet,
utolsó nadrágodon
már úgysem lesz zseb.

2021. május 12.

48. NYÍLNAK A HIBISZKUSZOK

Nyílnak a hibiszkuszok,
kusza koszorúba fonva,
mint megannyi mirtuszok,
él még a szekszárdi virágom,
mit magam után hagytam,
gyermekek örömére adtam,
örökös megőrzésre,
mikor elhagytam a kedves hont,
híveim feledve,
a hőn szeretett meleg Földet,
a kihűlt régi otthont.

Új vidékre vágytam,
csodákra, kihívásra,
hegytetőkre hágtam,
folyó látványára,
mi messzire vihetne,
érző boldogságra.
Kinyílott egy ablak,
és ajtó a világra.

Minden évben újra nyílnak
a színpompás hibiszkuszok,
mutatni akarják,
nem feledtek el most.

Erősödik fája
barna ládájában,
gyökerei kusza táncot lejtenek,
sarjadnak dédunokái
levél takarásban,
mutatják éveit
évgyűrűk karimái.

Magasra veti fejét
bimbózó virága,
rózsaszín ruhában,
körbe lengi tánccal
sötétzöld uszályban
illatorgiája.

Öntözik földjét mély kutak
éltető vizével,
az itt maradt rögök
mutatják az utat,
hol szirmok hullanak,
szívemből egy darab
mégis csak ott maradt.

Májusi szellő hozza
virágillatukat,
köszöntik örömmel
gyöngykönnyű gazdájukat.

Szekszárd, 2021. május 15.

SZ. Klárinak ajánlom szeretettel

49. SZEMKONTAKTUS

HANGULATI ELEMEK

Mondják, a pénz nem boldogít,
a dolognak valóságtartalma nincs,
de mégis hamis a tézis,
mert az sem boldogít, ha nincs.
én már csak tudom.
a dolgok jelenlegi állása olyan,
mint a tárogató hangja,
messziről szép.
s jobb ha elindulunk
ilyenkor sietni,
hasznos munkát végezni.
majd ha megérik gyümölcse,
ügyelnünk kell nehogy
egy féreg előbb megegye.
hiszen a szemesnek
jár a világ,
vaknak az alamizsna.
Hogy aszongya,
a lábamon alig, alig, alig,....
mégis elhányok a falig,
ha erjed bennem a lé,
s a borsónak van a legnagyobb
alkoholtartalma,
mármint a falra hányt borsónak.
eta tapéta..
majd legördül róla.
minden mindegy alapon,
akár a szélső háznak,
mely állja a vihart,
s a szél átjárja.
megemelem neki a kalapom.
nem tudom számít-e ez még?
hogy van-e értelme?
van-e még saját hazám?
hisz globális a világ.
nincsen karácsonyfa,
csak közösségi fa van,
egy idő óta,
sok az idióta.
Jézus kezét a vasszeg átlyukasztja,
kínzó alkalmatosságon végzi,
ami épp egy keresztfa.
ma már sokszor megtagadva.
ki vagy mi az,
mi a másikat szentté avatja?
legfontosabb az ember arca.
bánat, öröm, küzdelem és érzelem
tükröződik rajta.
mégis legtisztább a szemek kontaktusa.
érzelmi kontrasztja.
ha belenézel látod,
ha hátat fordítasz érzed,
a szúrós tekintetét,
messziről megérzed ha néz.
csak egy halottnak fordíthatsz hátat.
ki egyenes veled
belenéz szemedbe,
lelát a szemfenékre,
vagy még mélyebbre.
egészen a vesédbe.
ki bűnös vagy hamis,
az lehetsz magad is,
kerüli a tekinteted.
de ez már egy másik traktus,
a mindent eláruló
szemkontaktus.
mindezeket megsejted,
mint őz az esőt,
akár ha gróf az illető,
főleg a szagról,
pláne vakon.
csip csip csóka,
vak varjúcska.
s a holló a hollónak
nem vájja ki a szemét?
dehogy is nem...
lehunyta két szemét a két szemét.
mit gondolsz, a táborokban
legelsőként miért a ruhát vették el az emberektől?
majd csak később az életét.
ez tiszta pszichológia,
hisz a szemérmes ember
van legjobban kiszolgáltatva.
régen természetes volt ez
a dzsungelekben.
mindenki meztelenül született,
csak később elvetemedett..

Szekszárd, 2021. június 10.

50. AZ ÉN NAPOM

ÓH SÓLE MÍÓ
SZERELMES DAL

1. VERSSZAK

Rám tör a hajnal
ragyogó szép arccal,
barna hajába
túr a tengeri szél.

Mily szép az élet
ébrednek a fények,
ha körbetekintek
derűs sugárral
a Nap szeme néz le rám.

Körkörös gyűrű
körbefonja létem,
minden ami szép,
integet felém.

Sószagú szellő
bőrömet ingerlőn,
langymeleg tengerbe,
szerelemre hív.

refrén

Óh ezt a napot
ajándékba kapom
óh ez a napom
mily gyönyörűség,

óh Napom,
óh drága fényem,
ragyogsz az égen
örök dicsőséggel.

2. VERSSZAK

S ha körbenézek
oly csodás az élet,
minden oly szép lett,
tündéri léted.

Óh ezt a Napom,
örökül kapom,
felét neked adom,
megosztom véled,
örök egységben,
hogy Te is érezd,
ez a szerelem.

refrén

Óh az én Napom
örökkön ragyog,
messze száll dalom,
elhordja a szél,
mindenki hallja,
boldog víg énekem,
hogy Te vagy nekem,
ilyen a szerelem.

Szekszárd, 2021. június 16.

Megjegyzés: A verset ihlető dal linkje: Ó szóle mió
b. Adams és l. Pavarotti
https://www.youtube.com/watch?v=5a0juQ0aeGI

51. APÁM KEZE

VERS APÁK NAPJÁRA

Gyermekkoromban
Éreztem, hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén...
Ő hatvan éves múlt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc éves lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen ő volt a példaképem.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet...
Amíg csak lehet...
Apák napján örök az emlékezet.

Megjegyzés: Apák napjára

2021. június 20.

Szegzárdi Nagy Vendel Apám keze című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=7t-k8ILyHic

A vers hangos linkje:
A verset előadja Mátyás Rita
https://www.youtube.com/watch?v=-6OOaJz8qRI
https://www.youtube.com/watch?v=U2_Lr3R2R30

52. TOMBOL A NYÁR

KÁPRÁZATOS VÍZIÓ
HŰS PÁLMAFÁKNAK ÁRNYA ALATT

Tomboló nyárban,
Negyven fok felett,
Ha lehunyom a szememet,
Elmélázva, elmerengve,
Könnyű testedet látom
Forróságtól elpilledve,
Kifeküdve mustrára,
Lepihenve plédekre,
A Te szemed is félig lehunyva,
Alélt testedre simulva
Naptej csillan,
Kókusznak édes leve,
És pilláid homályából
Izmos testek duzzadását látod,
Érzéki szerecsenek állnak körbe,
Pálmaágakkal legyeznek,
S strucctollak susogását hallod,
S lágy szellő simogatja
Elalélt testedet,
Ajkadon hűvös koktél enyhíti szomjadat.
S egyszer csak egy kellemes tenyér simogat,
Félálmodból lassan felderengsz,
Hűs, határozott és kemény
Ez a kéz,
Szolga ezt nem merné...
Királynői erény.
Hirtelen kinyitod a szemedet,
De nincsen más ott csak én...
Ki hódolód lehetne.
S pilláid alól
Eloson az erény,
Ködbe olvad az álom,
Mint egy kósza vízió,
Hamis, csalfa illúzió.

2021. forró nyarán
június 23.

53. SÖRDAL

HARMINC FOK FÖLÖTT
JÓDLI A PÜNKÖSDI SÖRFESZTIVÁLON

Refrén

Nyáron nem esik hó
A sört inni oly jó
Nélküle nehéz élni
Nem kell tőle félni.

O-ó O-ó O-ó
Két korsóval meg sem árt
De hogyha repetálsz
Akkor érzed jól magad
Hagyd otthon a gondodat.
O-ó O-ó O-ó

1.

A korsón lecsordul a hab
Átsüt rajta a Nap
Aranysárgán tündököl
Söröskancsót ragad
Szomjasan minden ököl.

2.

Igyunk még egy korsóval
Fűszerezzük meg gyorsan
Sok dallal és jó szóval
Kár is lenne tán megitatni
Egy söröslóval.

Megjegyzés: 2015 Pünkösdjén

54. KÉNE MOST TÁN EGY HÁZ

Kéne most tán egy ház,
ahol ellakhatnál,
kéne rá egy ablak,
ahol behajolhatsz.

Kéne rá egy ajtó,
ahol beeresztlek,
kéne egy asztal is,
ahol megetetlek,
volna sója, borsa
forró levesednek.

Kellene egy szék is,
hová leültetlek,
kellene egy másik,
hol mesélnék Neked,
jó lenne egy ágy is,
hová lefektetlek,
kéne egy szekrény is,
mibe rakhatnád a múltad,
emlékeid között
mindig megmaradhat,
benne kutakodhatsz.

Kéne egy kakukkos óra,
mely jelezné az időt,
mikor menned kéne,
és ha pont annyi lenne,
kivágná az ajtaját,
egy vagány jómadár,
harsányan szólna,
bőszen kakukkolva,
akinek dolga lenne,
halkan elosonna.

Szekszárd, 2021. július 12.

55. ÉPÍTS EGY HÁZAT

Mindenképpen építeni kell,
hogy haladjunk előre,
ha egymás tetejére rakod a téglát,
fal lesz belőle,
költözhetsz a házba.

Ha egymás mellé teszed,
akkor pedig járda,
hogy ne járkálj a sárba,
végre valahára.

Ha a falban hagysz egy lukat,
oda rakhatod az ablakodat,
bámulhatsz a világra,
ha nem vak az az ablak,
aztán csinosítgasd,
az ajtón át kiindulhatsz a csodájára.

Végül felteheted a fedelet,
ezernyi színes cserepeket,
s elkészült a házad.

Mint egy kis ember,
nagy kalapjával köszönget Neked,
már messziről integet,
pipája füstöt ereget,
kéménye meleget sejtet.

Ha mindezeket megtetted,
másnak is megcselekedted,
kalákában segítetted,
építgetted a Hont,
mely mindenhonnan hazavonz,
elkészült a remeked,
lesz időd foglalkozni magaddal,
magasba emelheted a lelked.

Ez mindvégig marasztal,
elhalmoz malaszttal,
jótetteidért a Teremtő
égig magasztal.

2020. szeptember 04.

56. ÚJGAZDAGOK

Új ház áll
A régi helyén már,
Benne márvány-
Padozatú a szoba.
Szökőkút vize
Locsog a kertben
Halványkék vízzel
Feszül az uszoda.
A kerítés:
Mint megannyi lőrés,
Kőfala tátong
Az úton jövőre.
Hófehér vakolat
Vakítón hívogat
A kicsi ház melege
Kimaradt belőle.

2006. február 28.

57. ILYEN SZÉP A VILÁG

Eltűnődünk, ha beteg a világ,
ismerjük-e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
de múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
embernek maradni.

Ismeritek a
Zöldellő lombok
Lágy susogását?
Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását?
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát?
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát.
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát.
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát.
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát.
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Őserejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűs vizű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat.
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét,
Pásztortüzeknek
Keserű füstjét.
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moraját
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését.
Itt élő népeknek
Félő könyörgését.
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit sem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Háztető sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,
S idegenben
Torokszorítóan
Szűk lesz számotokra
A Világ.

Most beteg ez a Föld,
meg kell gyógyítanunk immár,
nem vigyáztunk rá igazán,
miket míveltetek vele?
kérdezi unokánk,
s emberek tömege
szemlesütve áll,
milyen szép is lehetne
ez a csodálatos világ.

Szekszárd 2020. április 21.

58. MIÉRT?

Mindenre megkapod a feleletet,
csak egy szót kell ismerned,
MIÉRT...
s ha tudod a választ
mindenre reagálhatsz.
miért akkor
miért ott
miért ők
miért nem én...
ki a nagy legény.
miért tették oda
nem pedig amoda.
mi a fagyöngy,
és mi a gyöngyvér
mi a pagoda.
miért épült piramis
minek kell katedrális
vezesse az ég felé tekinteted.
miért indult Kolumbusz útra
miért pont oda.
elvinni a halált annak aki másképp imádkozna.
vízen akart eljutni a selyemútra.
miért jobb a gömb
mint a kocka.
miért virulnak laktanyák
hol a gömbölyűt viszik
s a szögletest gurítják.
a vizet nem kell gereblyézni
a havat eldobálni
a diót leverni.
felhúzni a vekkert
mindezek feleslegesek
vagy felkelsz vagy nem kelsz.
ez a lehetséges eshetőség
á vagy b variáció
ez a két verzió
a dolog mindig szezonális
vagy szenzációs, vagy banális.
mindent el önt a kanális.
nyakig állunk benne
akárha embertömeg lenne.
minden olyan gépies, vagy népies
a kilenclyukú híd
a legerotikusabb épület.
kezdheted a rózsafüzér morzsolását
vagy forgathatod Buddha imamalmát
verheted a lármafát
olvashatsz koránt vagy bibliát.
völgyben bújó templom tornyában
repedésig kongathatod a harangot
akkor talán majd meghallod
a csendnek elbűvölő hangjait
besúgók füledbe suttogják
mételyes ármánykodók dalait.
miért
ha mindezekre tudod a feleletet,
a könyveket leteheted.
nem kell várnod a megmondó embereket
magad elől nincs hová fuss
csak neked jusson a juss
nyitva áll kriptádnak fedele
amikor csak akarsz
akkor fekhetsz bele.
látszólag minden elmúlik
csak a temetők élnek még egy darabig.

2021. július 26.

59. MINDENNAPI TÖRTÉNET

Minden reggel álmosan
felkúszik a Nap arca
a keleti horizontra,
hétköznapi csoda.

Hajnalban,
Mikor felhődzik a folyó,
S ólomszürke pára
Lebeg a légben,
Hatalmas hajnali napkorong
Aranylik fel az égen,
Ilyenkor kérlek,
Mikor kúszik a fény,
Délfelé induló,
Aranyos meredély,
Hiábavalóságokkal
Elő ne hozakodj.

Ne háborgasd a felkelő Napot,
Van neki dolga
Éppen elég.

Minden reggel
Aranytálcán
Fel kell kínálnia
A ragyogást, s a fényt
Neked,
Mert megérdemled,
Ez jár neked,
S Te észre sem veszed.

Kellemes dallamot dúdolgat,
Meleg kezével simogat,
Ébresztget a fény,
Fogadd a hajnalt.

Mohó kezeddel
Ezen langymeleg
Kebel felé kapj,
S gyöngyvirágcsokor
Tegye szebbé a párnádat.

Szekszárd, 2021. augusztus 07.

60. HELÉNA

Messzire hallik tengerek moraja,
görögök fájdalma,
Heléna, Heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek ármánysága,
Trója ostroma,
Párisz végnapja,
kezében az aranyalma,
szépséged jutalma.
Ezer kecses hajó,
negyven ezrek sorsa,
tíz év iszonya,
a trójai faló
szellemdiadala.
Isteni Achilleus
megsebzett sarka,
hellének hősi harca,
Spárta hatalma.
Jelena, Jelena,
zúgja sziklaparton
a napfényes Adria,
búcsút int Itália.
Elena, Elena,
lakhelyed Csáktornya,
sószagú széllel
sóízű könnyel
sirat Isztria,
gyöngyfolyam ömlik
szélfútta arcodra,
kreol bőrödre,
éjfekete hajadra.
Ilona, Ilona,
magával ragad
Kárpátok hegysora,
örökre marasztal
folyóknak zúgása,
erdőknek moraja,
Marosnak vize,
s a Morava.
Munkács várának
hős Nagyasszonya,
Zrínyi Ilona.
Harmatos köd hull
aranyszálra font
ezüstös hajadra.
Uráltól az óceánig,
északtól dél Aranyszarváig,
zeng e szép név dallama,
suttogja félve Ázsia,
a hatalmas Európa,
Bécs lezárt kapuja,
szultánok és császárok sora,
tépi Habsburgok vasfoga,
Jelena, Ilona, Elena, Helena.
Férfiak öröme,
szívek megtiprója,
erényesség bronz szobra,
szerelmesek mosolya,
ILONA, ILONA.

2019. augusztus 18.
Ilona névnapján

61. AUGUSZTUSI CSILLAGHULLÁS

ŐSZÜLŐ SZERENÁD

Állítólag, a mai éjszakán lesz a legintenzívebb csillaghullás, lesd meg, ha teheted...

Egy szép keringő
Messze száll
Óvatlanul betalál
A sarki ház
Ablakán.
Minden este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda vár.
Szívszédítő
Dallamán.
Ahol két megfáradt lélek
Egymásra talál.
Tombol a nyár.
Keringve, szállva,
A dal dallamára
Szerelemre várva,
Az álom elrepül.
S ott vagy az ágyban
Újra egyedül.
Augusztusi csillaghullás
Langyos éjszakáján,
Csillagpöttyös puha párnán,
Gyertyafény csillan
Ablakod párkányán,
S könnye hullik a viasznak,
Egy édes dal hallatán.

2020. augusztus 06.

62. KÖNNYE CSORDUL

Könnye csordul
A viasznak,
- De ég a gyertya még -
Siratja múló fényét,
Régi tündöklését,
S szerelmét,
A gyufát,
Ki neki mindig
Életet ád.
Mely vágyaival együtt
Ellobbant, mikor
Szerelmet remélve
Lángra gyújtotta őt.
Így adva neki erőt.
S a gyertya tüze is
Elhamvad hamar,
Ha a láng végsőt
A testébe mar,
Apró a tűz,
A gyertya kis vadóc,
Hamar elég
A kanóc.

63. MÁRIA NÉVNAPJÁRA

BABBA MÁRIA MOSOLYA

Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
Inaszakadtáig,
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya,
Mária.
Ki ha gyermekére néz,
Szemén, s arcán
Babba Mária mosolya
Az ősi juss,
Az ősi jog,
A Szűzanya malasztos arca.
Minden anyára átragyog,
Önmaga feláldozásával
Féltve óvja gyermekét,
Ki szeretetben,
Féltésben felnevelkedett,
Majd a keresztről levétetett,
S nem gyűlölte azt,
Ki szent fiát
Hóhérkézre adta.
S halott magzatját
Kezében tartva,
Mária jajával oltalmazza,
Mint anyáknak eleje...
A nyugodt fájdalom,
Az anyai szeretet,
A féltő oltalom.
S a felhők között
A mennyországból,
Mintha reánk mosolyogna
Szeplőtelen Szűz Mária,
Örökké szépen és fiatalon,
Mindannyiónk édesanyja.
Áve Mária,
Üdvözlégy Mária.
Mindenki oltalmazója.
Magyarok Nagyasszonya.

2021. szeptember, Mária neve napján

A verset előadja Ilosvay Gusztáv, Rádió Mozaik Sydney, Ausztrália
https://www.youtube.com/watch?v=NYjYMr7ji3Y

64. A TŰZKŐDOMB SZERELMEI

ÁTÖLELNEK A FÁK

Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.

Erdők övezik,
tölgyek és diófák,
ha átkarolod őket,
visszaölelnek a fák.

Átadják Tenéked
a nemes energiát,
Tűzkődomb szerelmei
a bódító szikrát.

Erre vonultak el
a hódító hordák,
vágyódva keresték
az isteni sziklát.

Ha megszomjuhoznál
hűs pince mélye vár,
piros bélű dió,
szederízű nektár.

Tavasz lehelete csordul
az öreg házakról,
fehér falakból,
zöldellő zsalukból.

Enyhelytadó teraszon,
pihenés óráján,
figyeled kukkeren át
a csodás Palatincát.

Múlt, jelen, és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő koccantja
az idő ablakát.

2018 április 19.

Rudnyánszky Elenának ajánlom szeretettel

Az erről a versről készült lenyomatot szeptember 12-én, Mária napján a tolna megyei palatincai kápolna felszentelésekor, felfüggesztették a kápolna belső falára, remélhetőleg sokáig olvasható ott, mindenki javára.

2021. szeptember 12.

65. OLIVÉR ÉS A GÓLIÁTOK

Másképpen kelt fel a Nap
Mintha tudná
Történelmi ez a mai
Őszi virradat.

S szaladgálnak
Vad Góliátok,
Pusztítók hatalmai,
Féltők rémálmai,
Aggodalmaikkal.

Hé! Valaki!
Itt vagyok!
Figyeljetek énrám:
Hogyha szeretni kell,
Egyel többen vagyunk már...

Megszületett Olivér,
A kisunokám.
Koccintsunk érte kupát.
Mivégre?
Egészségére!

Kati nagymamának ajánlva

2021. szeptemberében

66. LÉPJ EGYET HÁTRA

Ha felértél a csúcsra,
Lépj egyet vissza.
Aztán nézz hátra,
A visszaútra.
Ha vársz egy villamosra,
Lépj egyet hátra,
Régen volt divat
Felülni a tujára.
A metró vezetőjének
Mindennapos élmény
Meglátni az alagút
Végén a fényt.
Akkor ijed meg igazán
Ha elromlik a fék.
Lépj egyet hátra,
Ha ott a szakadék.
Ösztönösen érezd
A félelmet
Ne dobd el ok nélkül
Az életet.
Háborúban is előbb
A hősök halnak meg,
Majd a vakmerők,
Utána a maradék.
Végül a menekülők.
Csak arra vigyázz,
Hogy gyáva ne légy.

Gyáva ne légy.

2012. aug. 12.

67. ÖRDÖGLAPTIKA

Ördöglaptika,
gurul mint a karika...
jobbra dől és balra dől,
két picike nyuszifül.
kergeti a gyomot a szél,
mint megannyi ördögszekér
ingó, ringó iringó.
ma épp hatvankét éves vagyok
játszadozok mint a nagyok.
Füstszagú kocsmában
A vizelde kövén
Fekszik egy görény.
Alkoholtól és dohánytól
Bűzösen, nyűgösen
És hány!
Fekve, mint az ökör
Ha kérődzik,
És évődik,
Hogy az idő, az idő
Hogy száguld el vele,
S visz egy-egy darabot
Az életéből.
A becsület süllyesztő koszos,
A tükörgömb forog.
Pofon csattan a ruhatárban,
Ha nem adod oda a kabátod,
csapos vére fröccsen a pultra,
az úri közönség imígyen mulat,
s meglátod:
ki marad végül a barátod.
engemet is felkap a szél,
forgok mint az ördögszekér,
én sem vagyok különb ennél,
nincs ebben semmi praktika,
pattogok mint az ördöglaptika.
kiteheted az égő gyertyát
s bájaidat csalfán
ablakodba, szerenádom után.
2016. 05. 07. születésem napján,
kifordulok magam magamból magamra hagyatva.
magam után sután.

Megjegyzés: 2016. május 7.

68. RÉSZECSKEGYORSÍTÓ

MATERIÁLIS VILÁG

Részecskék ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott emberek
Járnak közöttünk.
Befurakodnak
Végül.
De mi tudjuk, hogy
Valami más is van,
Valami még létezik
Az Univerzumban.
Én nem értettem a
Szentháromságot
De amióta
Gyűröttebb homlokkal
Járom a világot
Rájöttem: csupán csak
Hinni kell.
S meghozta a
Bizonyosságot.
Talán most már
Megtudjuk a valóságot.
Itt állunk a
Materiális és teremtett világ
Vékonyka határmezsgyéjén
A végtelen idő
Kezdetétől a végezetéig,
Mely önmagában is
Ellentmondás.
A magába visszahajló
Téridő elméletünkkel
S várunk egy időutazásra,
Mely visszavisz egészen
Az ősrobbanásba.

2012

Megjegyzés: Ma megtalálták a svájci alagútban az isteni szikrát, miszerint az univerzum nemcsak anyagi eredetű. Mi jöhet még? 2012. július 04-én

A neve. Isteni részecske. Világszenzáció.

69. TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK

HALOTTAK NAPJÁN

Temetőbe hív az ének,
oda vár a végítélet,
néhány pohár óbor mellett,
jajj, de szépen énekelnek,
mindörökké bolygó lelkek,
örökösnek tűnő évek.
Végül felrémlik egy ravatal,
damaszttal terített az asztal,
kenyér és bor a malaszttal,
sokatmondóan marasztal,
ki az aki mit is akar?
Hallgasd csendben, kedvesem,
Neked szól az énekem.
Olybá tűnik ez a talány,
kinek szívében az ármány,
mint aki megölte apját, anyját,
hogy részt vehessen ezután,
az árvák utolsó vacsoráján.
Véget érnek a szép napok,
megszűnik az adok-kapok,
csupán egy szál gyertya ragyog,
hol kihunyó lelked pislog,
elcsitul a koppantóján,
aztán már csak koldusként áll,
az Úr komor oltáránál.

Szekszárd, 2021. november 01.

70. ÜLDÖGÉLÜNK BÍRÁINK ELŐTT EGY PADON

Üldögélünk bíráink előtt egy padon,
mint madarak a dróton,
elmerengve sorsunkon,
végzetünkbe beletörődve,
hátha mi is sorra kerülünk
egyszer talán majd.

Kihallik a párnázott ajtókon,
nem az hal meg ám előbb, aki koros,
hanem az, aki soros.
Egyébként pediglen
nem halhatatlanok ülnek kint a folyosónkon,
nem királyok és királynők,
hiszen ők nem ülhetnek egy fehér padon,
magam ezt így gondolom,
csak királyi trónusokon,
ősrégi jogon.

Kint a sírkertben láttam ám,
csudás feliratok várnak rám,
Itt hagytál, s két lábbal a fejfán ugrál egy buzurgán.
Másikon ez áll:
Nyugodj békében, apukám, amíg nem jövök,
várjál.
Akkor majd lövök,
S mikor oda kerül, felváltja egy új sor a versezetet,
Ez még nem történt meg velem.
Óh borzalom,
halál ellen sej de nincs oltalom

Hogy az utat el ne vétse,
cigánybanda elkísérte,
Most van a nap lemenőbe,
kiviszik a temetőbe.

Ezért hát ne gondolj galádnak,
az élet paródiája csupán
a kéjesen tékozló halálnak.

2021. október 27.

71. VILÁGVÉGE

CSAK ÚGY, GONDOLOMRA

Csaknem minden évben
valaki jön a hírrel,
közeleg a világvége.

Akár a botnak,
mindennek van eleje, s vége.

Kiülök a Tejút szélére,
lelógatom a lábamat a semmiségbe,
honnan is indultam el,
hová érkeztem meg,
s mi jöhet még ez után?
Kérdezem sután, s bután.

Az tán igaz, hogy mindennek vége van,
de mi lehet az után?
Elkezdődik valami,
de mi van az előtt?
Az biztos, hogy nem semmi.

Mielőtt megszülettél is volt valami,
nézz utána a történelemben,
históriás könyvekben,
töredezett pergamenteken,
címerpecsétes levelekben.

S miután meghaltál,
magával ragad a Halál,
aztán is lesz valami,
nélküled is immár.

Továbbra is folyik a Duna,
jár a hatos villamos,
Hatos úton a motoros?
nem történt semmi,
csak te nem állsz
a megállóban most.

Az idő univerzumában
élted csak egy villanás,
parányi szemhunyás,
ki talál meg a sivatagban
egy porszemnyi sziklát?

Annyi homokszem van ott,
mint amennyi fényes csillag ragyog,
a Tejúton óvakodva
kapirgál a Fiastyúk
a Holdudvaron.

Majdnem eltévedtem a Nagy Lófej ködben,
fénysugarat keresek a fekete lyukon.

Kőnaptáron természeti népek,
jósolják a világvéget,
sorolják nappalok sorait,
talán ők már tudnak valamit.

Ennek az évnek is vége,
a 2022. év fut elébe,
visszahőköl az óév,
az új év fut tova,
hévvel, reményekkel,
a tétova ostoba.

Nélkülünk is megy az idő tova,
rajta marad létünk kövületén,
kezeink ujjlenyomata.

Ne csak azt kutasd,
van-e értelmes lény
az univerzumban,
nézd meg ki lakik
a szomszédodban.

Egy ember talán,
vagy egy szopottgombóc fejű,
ferdeszemű ufonoauta?

2021. november 03.

72. JÁNOSÁLDÁS, ÉVVÉGI BÖLCSELETEK

BÚCSÚ AZ ÉLETTŐL, HALÁLTÓL, AZ ÓÉVTŐL, KÖNYVEKTŐL, FÖLDTŐL ÉS TŐLETEK

Búcsúzóul koccintsunk pohárt
Így ünnep után,
éljen a barátság,
Kedves egészségetekre.
Köszönjük, hogy eljöttetek,
asztalunkhoz leültetek,
bennünket megértettetek,
sokat segítettetek,
Isten Veletek,
legyetek szépek,
és kövérek,
és egészségesek,
Máskor is jöhettek,
ha jöttök lesztek,
ha hoztok esztek.
Igyatok, egyetek,
minket is szeressetek,
semmit nem ígérhetek.
Jót ne halljunk Felőletek,
ha messzire mentek,
rólunk semmit ne terjesszetek,
azok se örüljenek,
akikhez mentek,
Mert a jó az mindig gyanús.
Örömmel elviseljük,
Ha Nektek sem
sikerül minden,
Legyetek bátran
jobbak mint az átlag,
jövőre is várunk
szívvel Titeket,
egy demizson bort
azért még vigyetek.
Isten vezérelje a jámbor híveket.
Utolsó gondolatom az óévről,
örökre elmúlt.
Kívánságom az új esztendőre,
szerényen csekélyke,
nincs semmiféle új,
Boldogulj!

Szekszárd, 2021. december 20.

73. VÉGRE HAVAZIK

Hajnali ködben havazik,
gyermek szívében derűt nyit,
eltart e hótánc tavaszig?
Nyár a télben nem illő tán,
megfordult a fali naptár,
havat ritkán látni most már.
Pisze orra üveget nyom,
jégvirág van az ablakon,
kint csúszkálnak már a havon.
Bekopognak óvakodva,
pára száll az ablakokra,
lehelet fagy cifrálkodva.
Fiú vágya hóban járni,
önfeledten most szánkázni,
golyót gyúrni, angyalkázni.
Ha rásüt a Nap, szikrázik,
Holdnak fényében világít,
hóember fekete szeme.
Orra piros répa teste,
busa fejét fazék fedje,
kabátgombja tojás szene.
fázik a gyermek keze,
mi e testet építette,
hóemberé seprű lenne?
Sapka, sál és kesztyű rajta,
fagyban kopog csizma sarka,
hóban ropog síkos talpa.
Hangosan vacog a foga,
kipirult arca a csoda,
házban várja forró tea.
Szülők derűs mosolya,
múlt visszarévedő dala,
visszatérő gyermekkora.
Lecsusszanó szánkók sora,
rajtuk padlások ősz pora,
nem feledhető el soha.

Szekszárd, 2021. december 31.

74. ÉDES ÉLET

MÉH ÉS MÉZ
HAIKU VERSCSOKOR

01.

Méheknek méze,
Édes élet ihlete,
Zengő zümmögés.

02.

Munkájuk bére
Kemencébe sült kalács,
Zajongó varázs.

03.

Mézelő mezőn
Édes fénytől ébredő
Zúduló erő.

04.

Mézeskalács báb
Ébresztő illatával
Zúdít hajnalt ránk.

05.

Megrakva fával
Ég a kemence kürtő,
Zúgó levegő.

06.

Merengő erő,
Ébredő virágerdőn,
Zöld fény lombok közt.

07.

Méh télen nem jár,
Édes élet nyárra vár,
Zárva a kaptár.

08.

Tele a kaptár,
Egyre csak hull a méze,
Méheknek bére.

09.

Méheknek éhe,
Ébresztő reménységre,
Zengő táncra vált.

10.

Mesét mondtam most,
Édeset és mézeset,
Zárd szívedbe el.

Szekszárd, 2022. 01. 05.

Idei első versem

75. VÍZKERESZT EMLÉKEZETE

Csendesen folyik a Jordán vize,
térdéig áll benne keresztelő János,
hogy a harminc éves Jézust megkeresztelje.

János volt, aki jó előre
Megváltónk eljövetelét megjövendölte,
s most itt áll előtte, tiszta lélekkel,
az eredendő bűnt levetkezve,
a szent folyóba belemerítkezve.

Állt a Fiú, a szentséget felvéve,
mikor az Atya malasztos hangja szólt,
énekelte Himnuszát,
közben a szentlélek galamb képében
szelíden vállára szállt,
bizonyítva az Ige megtestesült szentháromságát.

A megdicsőült Jézus magába fogadta
a Szentlélek kiáradását,
felidézte a születés éjszakájának magasztos pillanatát,
betlehemi csillag fénylő sugarát,
három királyok imádatát,
ajándékuk gazdagságát,
arany királyságát,
tömjén Istenségét,
mirha emberi mivoltát,
pásztorok térdelő hódolatát,
angyalok éneklő karát,
jeruzsálemi bemutatását,
csodatevések sorozatát,
kenyér, bor átváltozását,
Jézus Krisztus megjelenését, megnyilvánulásának
pillanatát kapcsolja egybe a karácsonyi kultúrkör szentségével.

Jézus megkeresztelkedett a Jordán vizében,
azóta követjük a megtisztulás reményében,
a szenteltvíz erejével,
hitünk egységességével.

Majd magára vette bűneinket,
vállain vitte a keresztet,
végig a Via Dolorosán,
mely a Golgotára vezetett,
ahol bevégeztetett.
Előre vetítve: Feltámadok,
én vagyok, ne féljetek.

Most, Karácsony után,
tűlevél hervad a fenyőfán,
évszázadok nyomán
bontjuk a karácsonyfát.

Mikor bent ülök a nagyszobában,
Eltűnődöm fenyő illatában.
Fényesség árad a félhomályba.
Emlékek tódulnak
Évtizedek távlatából,
Vádlóan elébem.
Régi filmek peregnek
Tornyosuló emlékek,
Mennyben élő emberek
Kerülnek elő a homályból,
Jöttünk meglátogatni tégedet,
Hogy ne legyél egyedül.

Minden hívő ember
a szeretet egységében
együtt üdvözül.

Szekszárd, 2022. 01. 06.

76. HÁZHOZ JÖN A KÖSZÖNTÉSEM

NÉVNAPODRA

Eszembe jutottál
névnapod hajnalán,
tán emlékszel még rám?

Gyönyörű nevedet
eléd kiáltanám,
Boldog névnapot ...., jóbarát.

Öröm és szépség jár Neked,
óbor és illatos virág,
nem jég, krumpli, vagy mákvirág,
egyszerűen csak borvirág,
hogy megpirosítsa orcád.

Hajnalban a dalodat
trillás pacsirta mondja,
mégis a legszebb madár
a zümmögő muslinca.

Legyen továbbra is csodás
számodra e kerek világ,
őrangyalod vigyázzon Rád,
megírom a köszöntőmet,
s küldöm legott Neked,
a versem házadhoz megy,
szép ünneplő heteket.

A pince mélye szomjazó vendégre vár,
óvakodjunk le talán tán,
kóstolni hűs kadárkát,
koronája van a bornak,
bíborszínű a kristálypohár,
mámoros muslincák bódult dala száll.

Szekszárd, 2022. 01. 12.

77. TÁNCOSOM, TE GYÖNYÖRŰ

FARSANG IDEJÉN...

Táncoló lábak
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.

Kecses kéz lendül
Zeneszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.

Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.

Mosolyog ajka
Két szeme sarka
Megsimogatom
Barna haját.

Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.

Tündöklő arca
Jól felnagyítja
A báli terem
Ragyogását.

Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálon
Álarc takarja
Szép orcáját.

2022. január 15. Farsang idején

78. TÁNCOLJ VELEM, TE GYÖNYÖRŰ LÁNY

FARSANG IDEJÉN

Táncolj,
Ha hallod a hegedűt,
Milliónyi hangon,
Ahogy dalol Babilon.

Táncolj,
Karoddal öleljél át,
Érezzem rajtad
Testednek ritmusát.

Táncolj,
Ajkam csókodra vár,
Érzem lassan hullámzó
Csípődnek ringását.

Táncolj,
Izzik bennem a vágy,
Érzem bőrömön
Tested simulását.

Táncolj,
Míg kék fent az ég,
Táncolj,
Még szíved lángolva ég.

Táncolj,
Míg kialszik a fény,
Táncolj,
Még arcod arcomhoz ér.

Táncolj,
Kezeid csókolom,
Táncolj,
Szeretve álmodom,
Szerelmedet hozom.

Táncolj,
Ha hallod a hegedű hangját,
Csak táncolj
Gyönyörű lány,
Egy életen át.

......

refrén

Táncolj,
Vágyódva ölelve át,
Maradjon kívül a világ
Ne halljad tenger moraját,
Viharok robaját,
Csak a zene dallamát.
Táncolj,
Két kezed öleljen át,
Érezd szívem dobbanását,
Táncolj,
Velem egy életen át.

....

Táncolj,
Halljad a hegedű hangját,
Mindenféle szép muzsikát,
A zene sikolyát,
Életünk Babilonját.
Csak táncolj
Míg világ a világ.

2021. április 29. A tánc világnapján

A verset ihlető zene linkje:
https://www.youtube.com/watch?v=NGorjBVag0I

79. VALENTIN NAPI RÉVÜLETBEN

VAK SZERELEM

Sötétbe nézek
Nem látlak Téged
Érzem a lélek
Érintését.

Elmúló évek
Örökre szépek
Belülről látom
Vetületét.

Lassuló szívvel
Remegő kézzel
Terád vetítem
Hevületét.

Színpadi létem
Hasonmás képem
Másra hagyom majd
Főszerepét.

Kóborló testem
Nehogy elvesszen
Tereád bízom
Őrizetét.

Szívemmel látok
Újra felállok
Erőt adott a
Reménykedés.

Sötétbe nézek,
Nem látlak Téged
Érzem a szerelem
Bűvöletét.

Valentin napi
Mámorítóan szép
Mennyekbe emelő
Révületét.

2020. február 14. Valentin napján

80. VALENTIN NAPI SZERELEM

Szerelem magas hőfokon,
Nem csak egy napon.

Szerettelek magzatodban,
Szerettelek bájos gyermekkorodban,
Szerettelek diadalmas ifjan,
Boldog felnőttként is,
Nyíltan.
Szeretlek, ha már
Megöregedtél,
Szerelmedben is
Széplelkű lettél.
Szeretlek akkor is,
Miután,
Ráfátyolosodott
Vaksi szemeimre
A csúf halál.

Ha kihűlt szívemben
A szikrázó vulkán.

Szeretlek én, ha hagyod,
Ha Te is akarod.
Elmegyek végleg Tőled,
Ha Te azt akarod.

Figyellek könnyes szemmel
Szívem vággyal teli
De csapongó lelkem
Neved nem feledi.

Nem szabad a lelkünkből
Mindent eltemetni.
Mindent abbahagyni.
Még élni akarni,
Szerelmes létünkben
Mindig megújulni.
Örökre megmaradni.

2020 február 14. Valentin napján

81. MI MARAD EGY VAK KÖLTŐ UTÁN?

A KÖLTÉSZET VISZÁLYOS IDŐSZAKÁN

Vak ablakom kitárva,
belecsapok lantomnak húrjába,
s rácsodálkozom
e csodás világra.
Itt állok az ég alatt
idők viharában,
gondolataimba zárva,
kopott nagykabátban,
mert hüssöt tart nyáron,
télen meleget ád,
nem követem én soha az
írott és íratlan szabályt,
verseimet kizúdítom
költői mustrára.

Aktuális gondolatok
gördülnek elébem,
írom serényen, hogyha
érzem elhívatottságom,
féltő reményben.

Kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben,
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait,
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Sárba tiprása,
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.

Azt a hétszázát.

Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
A többi prózáim virága.
Ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokaságának
alázatos követője, talán.
Nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem, mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
Ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre,
ez az írni tudók felelőssége.
Mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
Kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
Csípje száját és szemét,
hívja fel a figyelmét.
egy gatyám, egy ingem,
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
kik soha nem olvastak még el könyvet,
meg kell tudniuk a valót.
A költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
Hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután,
de vajon mi marad egy költő után?
Pár olcsó könyv,
s néhány, örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat csupán.
A dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak,
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.

A hét vezér,
a hét törpe,
a hét mesterlövész,
a hét szamuráj,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hétfejű sárkány,
hetet egy csapásra,
a hét szűk esztendő,
egyre megy.
Ha megkérdik tudod-e
hány szentség van?
Gondolkodj el ezen,
a hétszentségit neki,
most nem jut éppen eszembe.
Ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
Elégedjél meg
csupán csak a jóval.
A mákos tésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.

azanyja..

Néha, ha lanyhul a hitem,
Elvesznek öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet elrejtve,
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi is marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egy pár örökérvényűnek
Vélt gondolata.
Vigyetek magatokkal
néhány Vendi könyvet,
gondolom a javából,
vegyétek le a polcról,
mindenképpen ingyen,
ne legyenek egy helyen.
Aztán megkínállak benneteket,
egy pohár borral,
üljetek le olvasni velem,
a diófáim alá.
Élvezzétek a verseimet,
jegyezzétek az idézeteket,
a végén azért még
egy demizson bort is vigyetek.

Írom soraimat egy papírlapra,
igazságoknak halmaza.
Az idő barázdákat szántott homlokomra.
Mindenre odafigyelni,
dicsérni és perlekedni,
ez a költő dolga.
Soha ne múljon el
a Múzsák csókja,
dicsően szóljon
előre mutatva,
a magas Literatúra.

Szekszárd, 2022. január 19.

82. REND ÉS KÁOSZ

VILÁGUNK RENDSZERE ÉS EGYSÉGE, MAI IDŐ SZERINT

Háztömbnyi jégfalak
Olvadva omlanak,
Sarkkör sötétjében
Hol az Auróra fényei
Villódzva cikáznak,
Milliónyi képet
Vetítve az égre,
Mutatva az erőt
A mágneses térbe,
Ideig, óráig
Megvéd a napszéltől.
Az örök kontinensen
Szárazság heve tombol,
Lelkem szakadékok
Sziklás szélére száll.
S szemeim lehunyva
Egyedül átjutok.
Őrangyalom
Nem akarja,
Hogy meglássam
A pokolnak eme
Mélységes bugyrait.
Forgószél romboló
Tölcsére szívja
A kultúra javát.
Házat, hajót dönt,
Kígyót, s békát
Vörös homokot
Transzportál át
Más földrészekre,
Idézve a bibliai csodát.
S tudatlan népek
Rettegve félnek
Ha békaeső hull.
Az Univerzumból
Lassan elindul
Magas rezgésszámmal
A romboló erő,
Hogy mindent szétvessen
A rezonancia.
Mintha ezernyi láb
Lépne egyszerre egy hídra.
Majd évmilliók után
Minden újra összeáll,
Örvénylő spirállá,
S létrejön egy Új világ.
S a DNS-t menekítő
Csillagközi űrhajó,
A féreglyukaknál
Már indulásra készen áll.
Mint ami valakire vár,
De nem énreám.

Az értelmes Ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat,
Csak érteni kell,
A jeleket.
A Föld sarkain
Tonnaszámra
Omolva olvad a jég,
A sivatagot
Száguldva tágítja
A szárító szél.
Homok alól menekül
A méregfogú vipera.
Szomjazva szikkad
A sárguló növény.
De az emberek
Nem értették a jelet,
Hogy fejük felett
Oázis lebegett,
Hogy az oroszlán
Zebra helyett
Majomkölyköt evett,
A majmok helyette
Elloptak egy gyereket,
S a kutya
Farkast kölykezett.
Káosz van,
Mert megszűnt a rend.
S fölöttünk
Süvölt a szél,
A magasban kavarog,
Majd lecsapva felkavarja
A szürke homokot,
Ami eltakarja a Napot.
A földre sötét
Porfelleg borul,
A teremtmények apró
Lyukakba bújnak el,
A folyók kiszáradnak,
A tengerek megáradnak,
Mindez intő jel.
Mert letértünk
Az igaz útról,
Mely kijelöltetett,
S Mammont imádva
A romlásba vezetett,
S visszatérni már
Nehezen lehet.

Részecskék ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott emberek
Járnak közöttünk,
Befurakodnak végül.
De mi tudjuk, hogy
Valami más is van,
Valami még létezik
Az Univerzumban.
Én nem értettem a
Szentháromságot,
De amióta
Gyűröttebb homlokkal
Járom a világot,
Rájöttem:
Csupán csak hinni kell,
S meghozta a bizonyosságot.
Talán most már
Megtudjuk a valóságot.
Itt állunk a materiális
És teremtett világ
Vékonyka határmezsgyéjén,
A végtelen idő
Kezdetétől a végezetéig,
Hol megtörtént a nagy Bumm,
Azóta is tágul az Univerzum,
Mely önmagában is
Ellentmondás,
A magába visszahajló
Téridő elméletünkkel,
S várunk egy időutazásra,
Mely visszavisz egészen
Az ősrobbanásba,
Hol létrejöhet a nagy Reccs.

Ismeritek a
Zöldellő lombok
Lágy susogását?
Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását?
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát?
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát?
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát?
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát?
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát?
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Ős erejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűsvizű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat?
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét?
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét?
Pásztortüzeknek
Kesernyés füstjét?
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moraját
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését?
Itt élő népeknek
Félő könyörgését?
Lengő harangok
Zúgó zendülését?
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit nem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Házatok sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,
S idegen Földön
Torokszorítóan
Szűk lesz számotokra
A Világ.

Szekszárd, 2022. február 05.

83. HOL VAN A HAZÁD?

Bárhová is vethet a sors,
befogad a világ,
mégsem érzed soha azt,
hogy ez a te hazád.

Kicsiny ország visszavár,
van ott egy fénysugár,
rámutat egy pontra,
hol tágas a határ,
ott van a Te hazád,
ahol megszülettél,
ott, hol nevelt Apád,
ahonnét elkóboroltál,
tékozló fiú gyanánt.

Ne panaszold, mit nem kaptál,
azt meséld, hogy Te mit adtál,
vágyod e Föld illatát,
ahol Anyád sírja vár,
Neked nyílik ott minden
fehér orgona virág.

2022. február 08.

84. A HÁZASSÁG HETE

2022. FEBRUÁRJÁN, A HÁZASSÁG HETÉN
AZ EGYSÉG, AZ EGÉSZ ÉS A FELESÉG

A templomban, színed előtt
Könnyű kimondani az "Igent".
De nehéz a Te követednek
Lenni Uram!
Gyónni pedig nem fogok,
Titkaimat, bűneimet, vágyaimat
Nem árulom el senkinek.
Adott az Isten
Szép füvelő mezőt,
Bort érlelő szőlőt,
Tarkáló rétet,
Óbort rejtő pincemélyet,
Hű szolgát,
Szép feleséget.
Így alkotunk
Egységet és egészet.
Mert a félbevágott
Almával
Könnyebben elbánik
A féreg.

Az asszony és a család,
egybetartozó egység,
összetart, ahogy a pánt,
összefog akár a hordón az abroncs,
mint pincék alján
dongák közé a bort
szorítja szertelen,
ha van ki össze fogja,
rendes asszony dolga.
materiális jussa.

Házasság hete van most,
hitet vallok újra,
ennyi év után,
Drága violám.
Kezem indul sután,
vakon és bután,
s feléd integetek,
fogd meg szépen most is,
reszkető kezeimet.
Emlékszem mikor megkértem,
s Te odaadtad nekem,
remegőn, szertelen.
Azóta is fogjuk
egymás kezét boldogan,
néha gondok között,
de leginkább gondtalan.
Köszönöm, hogy életünk
legfontosabb percei
nem gurultak szerte szét,
őrizted életünk
összetartó szeretetét,
a tűzhely melegét.
Boldogan megköszönöm
gyermekeink életét,
hogy örömmel fogadtad
unokáink kedvességét,
éltünk minden szép percét,
hogy segítetted nekem
bús vakságom tíz évét.

Átvállaltad
Anyámtól a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
Karolva segíted
Nekem a járást.
Szomorú lelkemtől
Lassuló szívemtől
A bízást.
Fahasábokat
Fagyos időben
Rakva a tűzre,
Hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
Féltve,
Az Isten áldjon meg
Érte.

A házasság illatos kenyér,
jóféle óbor,
örökös szövetség,
minél idősebb,
annál értékesebb.

Szekszárd, 2022. február 15. A házasság hetén

85. ANYÁM SZÁZ ÉVE

KAKASD, 1922, ÁPRILIS 19. SZEKSZÁRD, 1998.
EMLÉKEZŐ HANGULATVERS

Szekrénye ajtaján tintaceruzával írva ez áll:
Elhurcolták 1945. január másodikán.

Hogyha ma is élne,
száz éves lenne.
Megjárta a világot,
többet is, mint amit vágyott.
Marasztalták a gazok,
ott a vadkeleten,
végül is hazautazott,
vonattal, vagy gyalog,
szinte egyre megy,
hogy sokára megszülethessek,
én, és a testvérem.

Kislányként, Kakasdtól Bonyhádig
tartott számára a szűk világ,
ijedten nézett körül,
mikor átmentek a topegán,
rávitte őket a makadám,
beszélnek itt még németül?

Sváb lányként főzte
zsidóknak a libát,
sütötte a máját,
a sok ludaskását.
Nevelte a krunplikereskedő
kisasszonyka lányát,
ki évekkel utána megköszönni visszajárt,
Anyám önzetlen jóságát.
egyszer látta csupán
az Aponyiak lengyeli kastélyát,
hol gyűjtötték a maga fajtáját,
aztán megismerte
az idegen Ukrajnát.
Nem tudta, mi az a
málenkij robot,
magyarul is alig tudott,
a politika nem rá tartozott.
A kétféle vonat ellenkező irányba dohogott,
nehéz szíveket hordozva
vidáman robogott,
orosz, lengyel, majd német országok felé,
kinek, kinek végzetes sorsa elé.
Messziről egy elhalkuló
vonatfütty búcsút integetett,
görbe fát rakj a tűzre,
mert nagy kanyarulat jöhet.

Ha úgy hiszed, meghaltál,
Testvéred után vágyva,
Lázas álmodban csupán,
Tífusz forróságában
Mint hasábfát
Dobnak a katlanba,
Legalább egyszer
Meleg lesz a barakkban.
A vízcsap előtt álltál,
S vártad,
Víz folyik-e
Vagy gáz
A csövekből,
Vér szivárog olykor
A barna kövekből.
Beitta magát,
Mint a szag,
Melyet árasztanak
Ma is a falak.
Az émelygő édes
Illat a légben,
Beszivárgott vér,
Két méter mélyen.
Nem oszlik el
Soha, soha.
A vonat füstje
Rátapadt a peronra.
Gyűlölettel gondolsz
A marhavagonra.
Megszökni nem lehet,
Neveltetéstől fogva,
Hiszen fenn van a vonaton
A dunyha meg a sonka.
Indulsz Bácskába kukoricát szedni,
Januári nagy hóban, marhavagonban.
Mert a pártunk és a kukoricánk
töretlen, mondván, s nem viccel.
Milyen messze van még
Az a fránya Ukrajna?
Kérdezed suttogva,
Ahová visznek a dologra,
ott dívik a trojka és a balalajka,
a vodka és a gimnyasztyorka,
a barisnya és a patent harisnya,
neki melegebb volt a tutyija,
legalább is így lett mondva.
Majd hirtelen, karikába állva,
éneklik, hogy dászvi dánja Katyúsa vagy Szása,
fogy a sok szotyola.

Csak azt a hosszú,
Szőke hajfonatot
Tudnád feledni,
S az ezernyi cipőt,
A gyengeségtől
Latrinába esett
Sikoltozó nőt.
A gimnasztyorkás, davajpuskás
Katona mosolyát.
Jaffaje matty,
Így kiabált.
Sorakozóknál kiáltják,
Hány ember áll?
Megszámolni sohasem tudták.

Hogy tudjál sírni,
A keréknyomból
Megtanultál inni,
Langyos vaskályhán,
Konzerves dobozban
Csollánylevest főzni.
Későbbi bő ebédeknél
Sírva visszaemlékezni.
Fejed tetejétől
Gerinceden át
A talpadig
Nyomott a szén,
Hajnaltól estélig.
Feketén csillogott,
Mint dülledt szembogár
Ha a súlyos kosár
A fejedre állt.
Anyád sem ismert rád,
Mikor kopaszon,
Katona ruhában,
Sok ezer kilométer után,
A hostelon haza osontál.
Még ma is megtalálhatnánk
Padlás gerendáján a katona gúnyát.
Vissza lehetne-e
Forgatni az idő
Gyorsuló folyamát?
Hiszen házadban
Már idegen ember lakik,
S betámasztja a kaput,
Hogy nehogy visszajuss,
Kint állhatsz hajnalig.
S megkérded akkor
Az egy igaz Isten
Ilyenkor hol lakik?
S mi miért imádjuk
Százféleképpen Őt?
Mikor reszkető testtel
Térdepelsz éppen,
Az oltár előtt,
A hideg köveken?
Családtagok nevét olvashatod
Üres sírhalmokon,
Neveiket befogadta a hon,
S falu közepén láthatod
Felállított márványfalon.

Ha elesnél,
eggyel többször keljél fel,
mint ahányszor elestél.
Ne légy okosabb a bölcseknél,
ne gondolj ki többet senkitől,
erről a bölcseletről.
Használd az anyanyelved,
másikat sohase nyelveld,
főleg, ha nem ismered,
abból csak nevetség lesz,
az idegen szót akkor bírod,
ha nem kell a fejedben
előbb lefordítanod,
mielőtt kimondod.
Mert nyelvében él a nemzet,
s ha nem beszéled, elveszejted,
bár nyelvvel senki nem nemzett,
az a nyelv, melyen eszelsz,
az az anyanyelved.

Sváb anyám velem perlekedett,
veszett szerkezet ez,
én erről nem tehetek,
ilyent nem ismerhetek,
a fekete gólyák
emeletes verebek,
de azért nekiveselkedett.

Magyaros bölcsőmet
sváb dallal ringatta,
főkötős fejét
sramlira ingatta,
izzadó tenyerét
köténnyel takarta,
táncát polkára rophatta,
hoppszassza, hoppszassza.

Furcsán ejtett szavait
apám magyarra igazgatta,
flancos szomszédasszonya
orra alatt
mindig megmosolyogta,
Részi néni, rosszul mondja,
kissé gúnyolódva,
de büszke asszony lévén
ez sohasem zavarta,
néha, néha csak
fejét ingatta,
nem ez volt a
legnagyobb gondja,
dolgozott ha a hatalom akarta,
vagy ha engedte,
azért, hogy fiait eltarthassa,
serényen és szerényen,
de nem mindig engedte,
hoppszassza, hoppszassza,
végén pedig umtatta,
soha nem untatta.

Menettáncban
énekelte
legkedvesebb dalát,
gólya, gólya,
hosszú lábú
gólya madár.

Magyaros bölcsőmet
Sváb dallal ringatták,
Aprócska batyunkat
Hajókon úsztatták
Le a Dunán.
Látjuk-e valaha még
Passau cifra tornyát?
Hajónk megállt Tolnán,
Szekerek zúdultak oda,
Hol tágasabb a világ.
Hoztuk magunkkal
Nyugatnak iparát
Régi céhmesterek
Ősi szaktudását
A föld szeretetét,
Szőlőknek vesszejét,
Nemzetünk szorgalmát,
Konok spórolását.
Gyarapodásnak magvát.
Sokszor kérdéssé vált,
A magyarok nagy többsége
Igényt tart-e reánk?
Hiszen ez is a mi hazánk.
Kitelepítéskor
Vagon falán ez állt,
Krétával felróva,
Szálkásan öles betűkkel,
Bölcsővel ringattál,
Batyuval kidobtál.
Ez a mi közös tragédiánk.

Van itt oláh, román, székely,
egy nagy olvasztótégely,
szerb meg horvát,
cigány is többféle,
svábok szépen elterítve
Pest, Tolna, Baranya megyébe.
A családunkban is van
többféle népek egysége,
magyar, sváb, székely, cigány szövetsége,
s ha egy asztalhoz sodornak a borok,
megnyílik az elme és a torok,
akkor vagyunk ám mi igazán magyarok.
Somogy, Tolna, Baranya,
magyarország aranya.
anyám kakasdi német lány volt,
apám bőgatyás faddi magyar,
soha nem fogadta el igazából
egymást a sokféle faj.

Akkor én most mi vagyok?
Soha nem dől el.
Kettő, más irányba induló
erők közös eredője?
Vérek keveredése,
mai vérszerződésben,
egy fénylő aranykehelyben.

Szekszárd, 2022. 02. 22.

Édesanyámnak ajánlom e verset, századik születésnapjára.

1922. április 19.

ENDE, KONYEC, VÉGE, END, FINE, FIN, FINÍTÓ.