---

Tartalom

ELSŐ KÖTET

Az olvasó közönséghez

ELŐZMÉNYEK
Előrebocsátásul. A nemzet életének rövid áttekintése 1850-töl 1867-ig
A közösügyes szerződés
Hogy akarta volna a kiegyezést a kisebbség? Az országgyülési albizottság kisebbségének külön véleménye
Hogy vitte keresztül a többség?
A pártok alakulása
A jobboldal, vagyis az úgynevezett Deák-párt elemei
Deák Ferencz
A pártok erősebb szineket öltenek
Az önfenntartási küzdelem és a kormány működése
Az 1869-diki választások
1869-től 1872-ig

ELÖKÉSZÜLETEK A KÜZDELEMHEZ
A pártok feszültsége
Az uj törvényjavaslat és a 48-diki törvények
Az 1871-iki törvényjavaslat kiindulási pontja
Az agyonbeszélési terv felvétele az ellenzék által
A helyzet tisztázásának érdekében
A választói képességről

MÁSODIK KÖTET

HIVATALOS VISSZAÉLÉSEK
Hivatalos visszaélések
A mohácsi államcsiny
A hivatalos visszaélések leirásának folytatása
Vesztegetések
Izgatások
A választások
A választások törvényessége
Elnöki eljárás
Véres választások
A bodaiki kerület választásának története
Egy igen érdekes választás
Az uj országgyűlés alatt
(A baksai választás)

Utószó
Tudomásúl
A mi ugyan nem a könyvhöz tartozik

---

Előszó

A czimről itélve, azt feltételezi e könyvről minden ember, hogy ez telve lesz pártszenvedélytől tajtékzó dühvel, hogy nem lesz benne egyéb, mint lázitási inger; az ellenzéknek a jobboldal, illetőleg Deák-párt, vagy illetőleg a kormány-párt ellen való izgatása, a választásoknak a pártszenvedély nagyitó üvegén keresztül való megbirálása, vagyis inkább az ugynevezett kormánypárti visszaéléseknek óriási mérvben való nagyitása, s az ellenzéki mozgalmaknak mindenáron való helyeslése.

Ha ezt föltételezi minden ember, akkor csalódni fog minden ember.

Midőn tollamat azon czélból emelem föl, hogy egy a magyar jelenkort alkotó politikai párttusáról irjak az utókornak, midőn azon hivatást érzem lelkemből fölzajlani, hogy az igazság mértékével mérve, a pártálláspont egész, vagy a lehető legszigorubb mellőzésével alkossam meg történelmi munkámat; akkor egyenesen, és határozottan kijelentem, hogy tollamat a pártszenvedély elfogultságának semmi tekintetben nem fogom alája rendelni.

Nem az itt az én czélom, hogy bármelyik pártnak vagy pártnézetnek hizelegjek, avagy hogy az egyik vagy másik párt hazafiságát előtérbe toljam, vagy kétségbe vonjam, nem, az én czélom az igazság! S ha tudnám, miként e munka megirása alatt szenvedélyes ellenzéki érzelmeimen nem lennék képes uralkodni, ugy letenném a tollat még e pillanatban, mert sem a józanúl itélő ész előtt nevetségessé, sem az igazságszeretők előtt igazságtalanná lenni nem akarok; de, mert tudom, mert érzem, hogy az igazságszeretet, mely lelkemben él, minden más érzelem, vagy szenvedélynél erősebb, s mert érzem: hogy igazság nélkül még a hazafiság is elveszti valódi becsét, tehát minden tekintetben ama szinvonalra akarok emelkedni, melyet a részrehajlatlanság világossága ragyog körül.

Épen ezért vállalkoztam én hazai történelmünk ezen kiválóan fontos és nagy horderejü, a nemzet életébe vágó mozzanatának megirására, azért, mert tudom, hogy százféle és fajta iró által, százféleképen fog megiratni, s százféleképen fog felette elmondatni a többnyire részrehajló birálat, legyen tehát azon kevesek közt, melyek a magyar becsületet szivükön hordva fognak, de talán később nyilatkozni egy olyan is, ki közvetlen azon korban élvén, s minden kidomborodó vonásnak szemtanuja lévén, az egésznek leghűebb lefestésére méltán vállalkozhatik.

Nem helyes föltevés pedig az: hogy az azon korben élőnek részrehajlatlan történelmi munkát irnia nem lehet; lehet, csak tegye föl, és lelkiismeretesen határozza el magában, hogy eltekintve minden pártnézet, szenvedély és érdektől, egyedül az igazság istenasszonyának hódol, s hogy lelkiismeretét teszi felelőssé minden betüért, mely a történetirói becsülettel, és részrehajlatlansággal meg nem egyez. A mi pedig a munka hitelességét illeti, nagyon természetes, hogy az azon korban élő, a ki maga látta, tapasztalta a leirtakat, több hitelt érdemel annál, ki csak hátrahagyott adatok nyomán indul ki; megjegyezvén: hogy a részrehajlástól az se igen lehet mentebb az előbbinél, miután egyéni nézetei, épen ugy vannak mint az előbbinek, valamint az utókor is bir a multtal összeegyeztetni kivánt ilyen, vagy olyan érdekekkel.

Tudomására hozom pedig a t. olvasónak azt is: miként ismét csalódni fog, ha azt hiszi, hogy e könyvben fog találni egyebet, mint pusztán a választások alkalmával elkövetett visszaéléseket, vagy a mindent megvető hazafias küzdelmek leirását. Nem! Én itt más czélt is tartok szem előtt. Ki akarom kutatni, be akarom bizonyitani az okokat, melyek egyik vagy másik pártot vezérelték. Belebocsátkozom a pártok politikai felfogásába, áttekintem a meggyőződés szülte politikai hitet a hazának ezen, vagy azon uton való boldogitására, valamint felbontom a küzdők érdekeit, és felosztom azokat valódi alkatrészeikre, hogy aztán meg lehessen különböztetni az egyéni érdekeket a hazafiságtól, a zománczot a tiszta szinaranytól. Tenni fogom pedig ezt minden pártszinezet és részrehajlás nélkül.

Miután pedig ezek nagyon kényes dolgok, de mert nézetem szerint csakis igy lehet eléállitani a politikai helyzet valódi tükrét, kénytelen vagyok ezen keserü almába is beleharapni, meg lévén győződve, hogy az igazságért, mindkét részről sok kellemetlenségnek leszek kitéve, ámde itt meg azon tudat lesz vigasztalóm: hogy ezen kellemetlenségeket már régen megszokhattam.

Ámde, mert száz szónak is egy a vége, annyit mondok tehát: hogy ne altassa magát az ellenzék sem, mert munkám reá nézve is kérlelhetlen biró leend.

Mely előrebocsátások után magamat az igazság itélőszékének mindenkor alávetve maradok:

Pesten, augusztus 10-dikén 1872.
Tóvölgyi Titusz

---