---

Tartalom

Előszó

Csokonai és a többiek. Az irodalomtörténész Borbély Szilárd - szubjektív pályaképvázlat

CSOKONAI ÉS A TÖBBIEK
  Műfaj és mítosz
    "Pásztori Múzsa" a XVIII-XIX. század fordulóján
    A görög szobor és az idill (Dialógus Radnóti Sándor könyvével)
    Remény és emlékezet: egy Vörösmarty-vers motivikus és mitikus hátteréről
    Tantalosz, Endümion és Melinda (Széljegyzet Nádasdy Ádám Bánk bán-fordításához)

  Szöveg és szövegek
    Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz
    A mulandóság "megszelídítése" (Csokonai, Háfiz és a sírhalom-motívum)
    A "kötött ihletek" költője (Fazekas Mihály: Cs. et F.)
    Kiindulópontok és kontextusok Fazekas Mihály életművének újraértelmezéséhez

EMLÉKEZET ÉS IDENTITÁS
  "szívére szorítja lélekben maga előtt lebegő magyar Dugonittsát" (Dugonics András Etelkája a XVIII . század végén)
  Nemzeti nagylét, nagy temető és - Batsányi (Egy nemzeti narratíva formálódása)

KAZINCZY ÉS KAZINCZY
  Hagyaték és archívum
    Kazinczy Daimoniájának hermetizmusa
    Kazinczy emlékállító archívuma 1802-1803-ból
    Kazinczy, az alkalmi költő
    Kazinczy, a dokumentátor
    "Szenczi Molnár Albert' keze"
  Széphalom és Debrecen
    A debreceniség (Kazinczy és egy nyelvi paradoxon születése)
    A Tövisek és virágok kötetkompozíciója és szöveghálója
    Széphalom (Kazinczy és egy emlékezethely születése)

MEDIALITÁS ÉS SZÖVEGKIADÁS
  Kritikai kiadás papíron és képernyőn
  Az elektronikus kiadás színe és visszája

Utószó (Tisztelet az elődöknek)

A tanulmányok első megjelenése
Bibliográfia
Névmutató

---

Fülszöveg

A kötet huszonkét tanulmányt foglal magában az elmúlt negyedszázadból, zömében a 2010-es évekből, így leginkább az újabb termés reprezentatív válogatását nyújtja, azon tanulmányokat, melyek nem épültek be valamely könyvbe vagy szövegkiadásba. Egymás mellett olvasva őket érzékelhetővé válik összetartozásuk, ahogy azt a cím Juhász Gyula-parafrázisa is sejteti. A tanulmányok többnyire a 18-19. század fordulójával foglalkoznak, Az estvét író Csokonaival és a többiekkel, főleg Kazinczyval. A klasszikus századforduló íróinak, költőinek műveiből fonogatnak szöveghálót, s fonódnak maguk is szöveghálóvá a kötetben. Egymás mellé sorolásuk ugyanis rejtett kapcsolatokat hoz felszínre, egyik szöveg továbbírja a másikat. Látható lesz viszonylag egységes közelítésmódjuk, a szemléleti-módszertani jellemzők együtthatása a mitikusság és a toposzok, a műfajiság és az intertextualitás, az emlékezet és identitás kérdéseinek vizsgálata során.

---