---

Tartalom

Elöljáróban

1930
  Irodalom és szocializmus

1931
  Kassák Lajos 35 verse
  [Bármiféle társadalmi]
  [Hegel:]
  [A magyar proletárirodalom plattformtervezete]

1932
  Fiatalságunk és a népművészet
  Természettudomány és marxizmus
  Egyéniség és valóság
  Emberi eszmélet és társadalmi haladás

1933
  Az egységfront körül
  A müvészet kérdése és a proletárság
  A nemzeti szocializmus

1934
  [Bevezetés, mely borsot tör] [E sorok írója]
  [Németh László] [Ő feleségének] -[utolsó sorban] [Babits Mihály: Az európai irodalom története] [Rendkívül érdekes regényt] - [Babits]
  A szocializmus bölcselete

1935
  Munkanélküli írók táppénze
  Reform-toborzó "Új szellemi front"
  [A középosztály és a vajúdó világ] [Hozzászólás a Cobden-ankétjához]
  Kosztolányi Dezső
  Uj szocializmust! Hort Dezső könyve

1936
  [T. C.!] [A Szép Szó előfizetési felhívása]
  Ázsia lelke. Megjegyzések Hatvany Bertalan könyvéhez
  Szerkesztői üzenet
  [Nem volt olyan]
  Medvetánc

1937
  Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak?
  Hegel - Marx - Freud (HMF)

---

Előszó

2018 tavaszán jelent meg két vaskos kötetben, 1466 lapon József Attila értekező életműve második, 1930 és 1937 közötti részének kritikai kiadása. A József Attila Társaság keretében megvalósult vállalkozás munkálatai több mint egy évtizedet vettek igénybe. Kiadásunk nemcsak a költő valamennyi fennmaradt szövegének kritikailag felülvizsgált változatát adja közre, hanem bemutatja ezek keletkezés- és kiadástörténeti hátterét, valamint a róluk szóló szakirodalmat is. A szokatlanul nagy apparátus persze jelentős mértékben megnövelte könyvünk terjedelmét, ami tapasztalataim szerint sokak számára megnehezíti a befogadást. Így merült fel bennem egy viszonylag rövid kalauz elkészítésének ötlete, amivel - azaz a fontosabb szövegeket kommentáló jegyzeteim segítségével - megkönnyíthetem a könyv szerteágazó anyagában való tájékozódást. Munkámat eleve segédanyagnak szánom, s bár igyekszem messzemenően figyelembe venni a kritikai kiadást elkészítő szakmai közösségünk elgondolásait, az itt következő megállapítások és jellemzések természetesen az én nézőpontomat képviselik.

A költő értekező prózájának fogadtatását és megítélését súlyos előítéletek terhelik. Jóllehet ő maga nagy ambícióval írta irodalmi bírálatait, politikai vitairatait és művészetbölcseleti igényű eszmefuttatásait (s mint közeli barátja, Fejtő Ferenc megírta, senkire sem haragudott inkább, mint azokra, akik dilettáns kirándulásoknak minősítették elméleti kísérleteit, és csupán mint költőt voltak hajlandók elismerni), mégis, még a költészetét jól ismerők és szeretők körében is, makacsul tartja magát az a vélekedés, hogy az értekező szövegei nem igazán jelentősek. A gondolkodó József Attilát gyakran szembeállították a lírikussal, szerényebb alkotói teljesítménynek értékelve a prózai írásokat. Magától értetődik, hogy elsősorban a költői teljesítményét tartja nagyra az utókor (főleg a széles olvasóközönség), és tulajdonképpen ennek köszönhető az is, hogy az értekező prózája egyáltalán figyelemben részesül, de ő korántsem volt naiv költő. Verseit is alaposabban és mélyebben érthetjük meg, ha figyelembe vesszük gondolati hátterüket. S ma már egyre inkább elfogadott álláspont - legalábbis szakmai körökben -, hogy József Attila gondolkodónak is eredeti tehetség volt.

Hasonlóképp hátráltatták az értekező életmű árnyaltabb megismerését és megértését a különféle politikai előítéletek és torzítások. Kortársai, sőt barátai is hajlottak rá, hogy lebecsüljék, kiforratlannak és szélsőségesnek tekintsék politikai állásfoglalásait. Nem tagadható, hogy többször is szembement a munkásmozgalomban uralkodó nézetekkel, sőt egyenesen provokálta elvtársait, de mindvégig baloldali maradt, aki életképessé akarta tenni a marxista elméletet, és ezért annak megreformálásán dolgozott. Voltak tévedései, erőltetett absztrakciói és asszociációi, de gyakorlati politikai kérdésekben a legtöbbször neki volt igaza. Később, a pártállami időkben ikonná, szoborrá emelték őt, és kiretusálták a költői és gondolkodói életművéből a róla alkotott eszményített fejlődésképet zavaró elemeket. Napjainktól sem idegen, hogy egy-egy részletbe kapaszkodva túlozzák el az egyik vagy másik álláspontját, a többi rovására. A gondolkodó helyes értelmezésének máig egyik fő akadálya az erőszakolt aktualizálás.

---