Apuleius
Az aranyszamár
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS.
ELSŐ KÖNYV.
MÁSODIK KÖNYV.
HARMADIK KÖNYV.
NEGYEDIK KÖNYV.
ÖTÖDIK KÖNYV.
HATODIK KÖNYV.
HETEDIK KÖNYV.
NYOLCADIK KÖNYV.
KILENCEDIK KÖNYV.
TIZEDIK KÖNYV.
TIZENEGYEDIK KÖNYV.
Bevezetés
...
Apuleiusról, életéről kevés a pontos adatunk, még előnevét s utónevét sem tudjuk; ezen a teljes néven szokták emlegetni: Apuleius Platonicus Madaurensis; de a Platonicus név csak filozófiájának irányára mutat, a Madaurensis név pedig pusztán születési helyére utal. Viszont csupán a pöre elég volna arra, hogy alakja, jelleme, művészete s egész kora színesen megelevenedjék előttünk. Hiszen ez a pör maga egész regény: benne van Apuleius egyénisége, művészete, a korabeli kisvárosi élet kicsinyes botrányhajhászása, az egész kor babonás, naiv rajongása. Csakhogy Apuleius életéről ezenkívül is eleget tudunk: Madaurában született, Észak-Afrikában, ahol apja magasrangú állami hivatalnok volt. Felsőbb tanulmányait Athénben végezte és Florida címen ránk maradt beszédtöredékeiben maga mondja, hogy Athénben a legtöbben az irodalom, a nyelvtudomány s a szónoklat serlegét ürítgetik: "én azonban egyéb serlegeket is fenékig ittam ott: ittam a költészet mámorító, a geometria kristálytiszta, a zene édes, a dialektika fanyar s a minden néven nevezendő filozófia kimeríthetetlen, nektáros borát". Így korának egész műveltségével vértezetten fiatalon elkerült Rómába, ahol megalapozta ügyvédi és szónoklattanári hírnevét, bejárta majdnem az egész birodalmat - Egyiptomot, Görögországot, Perzsiát - de igazán Afrika szívében, Karthagóban érezte magát otthon, ahova gyermekkorának is sok emléke fűzte. Eléggé fiatalon került el Oeába, - 124 körül született - ahol körülbelül 33 éves korában kezdődött ismeretsége Pudentillával; 36 éves lehetett, amikor pörét megnyerte. Azt is tudjuk, hogy férfikorában Karthagóban élt s Észak-Afrika tartományi főpapja volt. Karthago városában még életében két szobra állt, Oea is szoborral tisztelte meg. Halála évét nem tudjuk.
Lehet, hogy minden más nagy író, költő, művész értékelésével kapcsolatban elcsépelten hangzik már a "halhatatlan" szó, de Apuleius kivétel: Amor és Psyche bűbájos meséje az ő "elmés nílusi nádtollá"-ból gyöngyözött elő. Ez a mese a legszebb drágakő élete főmüvének: Az aranyszamár című regénynek tarkán csillogó diadémjában.
Metamorphoses (Átváltozások): ezt a címet adják a megbízható kéziratok Apuleius tizenegy könyvből - a mi terminológiánk szerint tizenegy fejezetből - álló kalandos regényének, de Szent Ágoston jóvoltából (de civitate Dei XVIII 18) tudjuk, hogy a szerző az Asinus aureus: Az aranyszamár címet adta művének. Az aranyszamár maga Lucius, a regény főhőse, aki emberből változott szamárrá s ezért ritka, drága és csodálatos, mint az arany.
Maga a regény is, mint a színarany. Úgy bukkan föl ennek a tehetségtelen századnak latin irodalmából, frissen, üdén, mint a habszülte Venus a tengerből.
...
De hadd beszéljen maga Apuleius, úgyis minden magyarázatnál és bevezetésnél többet tud mondani maga Az aranyszamár, örök mintája a tragikus embernek, aki látja, érti és érzi az emberek kicsiségét, értetlenségét és gonoszságát, szenved és gyötrődik közöttük, amíg nem eszik az élet viruló rózsáiból s nem iszik a megismerés titkos vizéből. Milyen jó is volna néha elbújni a szamárbőrbe s pillanatokra legalább őszintéknek látni az embereket, a maguk meztelenségében! Alapjában ezt kell meglátni Az aranyszamár-ban: a keserű, pesszimista gondolatot, amely ott vigyorog és sír Apuleius ragyogó regényében épp úgy, mint Le Sage Sánta ördög-ében, vagy Swift Gulliver-jében.
...
Révay József.