---

Tartalom

BEVEZETÉS
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
ANYAG ÉS MÓDSZEREK

EREDMÉNYEK
Barátkeselyű (Aegypius monachus)
  Népies elnevezések
  A madarak és tojásaik meghatározása
  A faj európai elterjedése
  Élőhely, fészkelőhely
  Életmód és viselkedés
  A faj észlelései Magyarországon
  Összegzések, következtetések
Dögkeselyű (Neophron percopterus)
  Népies elnevezések
  A madarak és tojásaik meghatározása
  A faj európai elterjedése
  Élőhely, fészkelőhely
  Életmód és viselkedés
  A faj észlelései Magyarországon
  Összegzések, következtetések
Fakó keselyű (Gyps fulvus)
  Népies elnevezések
  A madarak és tojásaik meghatározása
  A faj európai elterjedése
  Élőhely, fészkelőhely
  Életmód és viselkedés
  A faj észlelései Magyarországon
  Összegzések, következtetések
Szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus)
  Népies elnevezések
  A madarak és tojásaik meghatározása
  A faj európai elterjedése
  Élőhely, fészkelőhely
  Életmód és viselkedés
  A faj észlelései Magyarországon
  Összegzések, következtetések

KIEGÉSZÍTŐ ADATOK
Hazai közgyűjtemények
  Fővárosi Állat- és Növénykert
  Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest)
  Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Budapest)
  Móra Ferenc Múzeum (Szeged)
  Mátra Múzeum (Gyöngyös)
  Vágó Pál Múzeum (Jászapáti)
  Szent István Egyetem (Gödöllő)
  Nyugat-Magyarországi Egyetem (Sopron)
  Pécsi Tudományegyetem (Pécs)
  Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (Budapest)
  Szent István Gimnázium (Kalocsa)
A négy fajnak a világ állatkertjeiben (intézményeiben) fogságban tartott állományai
A keselyűfajok hazai védelmének története
Kitekintés néhány európai visszatelepítési programra
Téves és meghatározhatatlan adatok az irodalomban
  Hiedelmek a keselyűfajok ragadozásáról
  Meghatározhatatlan adatok
  Téves statisztikák
A keselyűk vadászata hazánkban
A keselyűfajok hazai kipusztulásának vélhető okai
  Rendeletek
  Táplálékhiány a mezőgazdasági változások tükrében
  Az élőhelyek átalakulása
  Tojásgyűjtés
  Vadászat
  Mérgezések
  Vérdíjak
  Élő madarak gyűjtése
  Gyógyszermérgezés
A keselyűk hazai visszatelepítésének lehetőségei
A keselyűkutatás és keselyűvadászat nagy alakjai hazánkban

UTÓSZÓ
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
SUMMARY
IRODALOMJEGYZÉK

---

Bevezetés

A jelen munka tárgyát képező szárnyas dögevők nevének hallatán a legtöbb embernek valamilyen egzotikus útleírás, vagy film jut az eszébe, holott ezek a madarak valaha Magyarország és a Kárpát-medence megszokott látványosságai közé tartoztak. Éppen ezért nem véletlen, hogy nyelvünkben külön elnevezéssel illetjük ennek a csoportnak a tagjait. Maga a keselyű kifejezés is ezeknek a madaraknak a "kese" vagy "kesely" színére utal (HERMAN 1877), amely megállapítás azonban természetesen a csoport nem minden fajára igaz, ahogyan azt a későbbiekben látni is fogjuk.

Ezek a madarak régóta mély benyomást tesznek az emberre, így nem csoda, hogy számos nép vallásában és mondavilágában is feltűnnek ezek a dögevők. Így például Anonymus (1989) szerint két egyiptomi istenség is létezett, akiket keselyű formában ábrázoltak. Ugyanez a szerző egyúttal azt is elmeséli, hogy egy egyiptomi legenda szerint Salamon király egyik sivatagi útján megkérte a keselyűket, hogy keringjenek a feje fölött, hogy ő maga így árnyékban legyen, ám a ők nem teljesítették a király kérését. Ezért Salamon megátkozta ezeket a dögevőket, hogy csupasz fejjel járjanak-keljenek a világban. A mondával szemben azonban az említett szerző úgy véli, hogy a kopasz fej és nyak a táplálkozásban egyértelműen hasznos lehet, ám elképzelhető az is, hogy szerepük van a hőszabályozásban. V. (1921) beszámol egy Plinius által elbeszélt mondáról, miszerint Aiszkhüloszt, a hírneves tragédiaköltőt egy teknős ütötte agyon, amelyet egy sas ejtett a kopasz fejére - azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy a kérdéses madár akár egy saskeselyű is lehetett, amely ily módon szokta feltörni ezeknek a hüllőknek a páncélját. Az utóbb említett fajjal kapcsolatban azt is tudjuk, hogy az ókori görögök szent állata volt, majd a római császári hatalom jelképeként és egyben a Német-római Birodalom címerállataként is ismertté vált (Pintér 1997). A keselyűknek a különböző népek regevilágában betöltött szerepéről részletesen értekezik Krenedits (1900) is, aki szerint őseink turul madara is a keselyűktől eredeztethető, habár ez a felfogás ma sem közkeletű.

Rendszertanilag a keselyűk két részre oszthatóak úgy, mint újvilági és óvilági keselyűkre, amelyek közül az előbbi csoport tagjai a gólyákkal állnak rokonságban, míg óvilági rokonaiknak a sasokkal és a sólymokkal voltak közös ősei (Anonymus 1989, Sibley & Monroe 1990). Ezzel kapcsolatban Haraszthy (1990) leszögezi, hogy Európában, Afrikában és Ázsiában összesen 14 óvilági keselyűfaj él, míg az újvilágiak csak az amerikai kontinensen honosak. Érdekes különbség a két csoport között egyebek mellett az is, hogy míg az óvilági fajoknak nincsen szaglásuk, addig egyes újvilági rokonaik, mint pl. a pulykakeselyű (Cathartes aura) rendelkeznek ezzel a képességgel (Anonymus 1989, Sibley & Monroe 1990). Ezzel szemben viszont korábban hazai vadászaink úgy vélték, hogy a nálunk megforduló keselyűk a szaglásukkal találják meg a tetemeket, amit logikai érvek felsorakoztatásával már Bársony (1924) is cáfolt, aki azonban akkoriban úgy vélte, hogy bár ezek a madarak rendelkeznek bizonyos szaglással, de a zsákmányszerzésben mégis elsősorban a látásukra támaszkodnak.

A keselyűknek Magyarország jelenlegi területén való előfordulására minden bizonnyal utalnak azok a helységnevek, amelyek ezekkel a madarakkal hozhatók összefüggésbe. Így Dornyai (1925-26), valamint Dudás (2002, 2004) is olyan földrajzi neveket sorolnak fel, amelyek nézetük szerint igazolhatják ezeknek a dögevőknek az egykori fészkeléseit az adott térségben, s a földrajzi neveknek ezt a felsorolását néhány magunk által gyűjtött adattal kiegészítve az alábbiakban mutatjuk be:

- Nagy-keselűhegy (322 m), Tatabánya
- Keselyűhegy (451 m), Bakony, Cuha-völgy
- Keselűhegy (137 m), Balatonfőkajár
- Keselyűhegy (154 m), Polgárdi és Szabadbattyán között
- Keselűi-dülő, Szepezd
- Keselyű-hegy (444 m), Bükk-hegység
- Keselyűrét, Zempléni-hegység
- Keselyűhegy, Heves-Borsodi-dombság
- Keselewberwk, Zala megye (már 1256-ban említették az írások)
- Keselyűs (Tolna megyei település)
- Keselűkő, Trencsén megye (ma Podhradje, Szlovákia)

Habár manapság már nem fészkelnek Magyarországnak sem a mai, sem az egykori határai között (Horvátországtól eltekintve) ezek a madarak, hanem csak kóborlóként vetődnek el hozzánk, érdekes és érdemes rendszereznünk mindazt, amit ezekről az állatokról tudhatunk. Különösen fontos ez azért, mert a jelen munka tárgyát képező négy fajból három ma is természetvédelmi oltalom alatt áll hazánkban (a negyedik faj felbukkanására alig van esély), és gyakran felmerül egyik vagy másik fajuk visszatelepítésének kérdése is. Ebből a szempontból rendkívül hangsúlyos, hogy megértsük, hogy milyen változások vezettek ezeknek a madaraknak az eltűnéséhez, hiszen a múlt folyamatainak ismerete nélkül nem érthetjük meg és nem tudjuk modellezni a jelen és a jövő eseményeit sem. Éppen ezért munkánkban nagy súlyt fektettünk arra is, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megpróbáljuk felvázolni azokat a környezeti változásokat, amelyek a keselyűk kipusztulásához vezettek a térségben, s reméljük, hogy a jelen munka segíteni fog abban, hogy Kárpát-medence zoológiai történetének egy fehér foltját kiszínezzük.

---