Révay József
Ókori író - mai olvasó
Tartalom
Előszó
Mint a versenyfutók ... (A halhatatlan ókor)
Az élet mestere (Ókori történetírók)
Halhatatlan árnyak (Politikai irodalom az ókorban)
A szó művészete (Ókori retorika)
Föld és nép (A szociális kérdés az ókorban)
Istenek ajándéka (Ókori filozófia)
Ember és élet (Ókori hétköznapok)
Keserű gyökér, édes gyümölcs (Ókori költők)
Ne zavard köreimet (Ókori tudósok)
Gyönyörűségek kertje (Ókor és kereszténység)
Előszó
Érdeklik-e még az ókori írók a ma emberét? Van-e mondanivalójuk több, mint harmadfélezer év messzeségéből a mi korunknak is? Tudják-e még magukkal ragadni, nemesíteni, nevelni, ösztönözni a mai olvasót? Vajjon a ma embere át tudja-e rágni magát az ókori írók nehézségein, a történelmi hivatkozásokon, a bonyolult mitológiai vonatkozásokon, a korszerű társadalmi és egyéni s gyakran helyi jellegű célzásokon?
Ezekre a kérdésekre keresi a feleletet kis könyvem; célja: bevezetni a mai olvasót az ókori irodalmak kroisosi kincseskamrájába s útbaigazítani, hogy mit válasszon, mihez nyúljon.
E kis könyvnek nincsenek elődei sem itthon, sem a külföldön. Ezért nem is használtam, nem is használhattam úgynevezett forrásmunkákat; forrásom és ezzel könyvem anyaga a görög és római irodalom. Hiszen ha csak röpke szemlét akartam tartani a kettő fölött, máris le kellett mondanom arról, hogy mások nézeteivel foglalkozzam vagy vitatkozzam. De azok, akiket az ókor és a ma szellemiségének viszonya nemcsak irodalmi, hanem más vonatkozásban is érdekel, nagy tanulsággal forgathatnak néhány jól tájékoztató könyvet. Ezek:
Th. Birt: Zur Kulturgeschichte Roms, 1916.
P. Cauer: Das Altertum im Leben der Gegenwart, 1915.
E. Curtius: Altertum und Gegenwart. Gesammelte Reden u. Vorträge I-II., 1903.
Geréb József: Klasszikus világ és modern műveltség, 1918.
Geréb József: A görög szellem Európa kultúrájában, 1921.
O. Immisch: Das Erbe der Alten, 1911.
W. Jaeger: Die geistige Gegenwart der Antike, 1929.
Th. Zielinski: Die Antike und wir. 1905.
Könyvem műfaját illetőleg úgy döntöttem, hogy legjobban akkor szolgálom az ügyet, ha igyekszem ezt a tájékoztatást lehetőleg közvetlen hangon, mintegy barátságos beszélgetés alakjában megadni. Igy jutottam arra a gondolatra, hogy Seneca leveleinek műformáját választom.
Amennyire lehetett, a Seneca-levelek közvetlen hangját igyekeztem követni és megtartottam s mindvégig alkalmaztam Senecának azt a kedves szokását, hogy minden levelét egy-egy értékes, mély értelmű és tetszetős idézettel zárja.
Ezt a rövid tájékoztatást is idézettel végzem. Mint Seneca szokta mondani, ezt az idézetet zsákmányoltam mai olvasmányomban és felajánlom olvasóimnak; Senecát olvastam s ott találtam érdekes megjegyzését Epikuros kertjéről. E filozófus kert felirata: "Hospes hie bene manebis, hic summum bonum voluptas est. non inritant hi hortuli famem, sed extinguunt, nec maiorem ipsis potionibus sitim faciunt, sed naturali et gratuito medio sedant. in hac voluptate consenui - Idegen, itt jól fogod érezni magadat, itt a legfőbb jó a gyönyörűség. De ezek a kertek nem csigázzák fel az éhséget, hanem lecsillapítják, nem is fokozzák a szomjuságot egyre több innivalóval, hanem természetes és ingyen itallal kielégítik. Én ilyen gyönyörűségekben öregedtem meg." (Sen. ep. II 9, 10.)
Ilyen igazi gyönyörűségben lesz része az olvasónak is, ha ezzel a szívvel és ezzel a szándékkal lép be az ókori irodalmak kertjébe.