---

Tartalom

GLYKERA ÉS THAIS.
MYRTION, PAMPHILOS ÉS DORIS.
PHILINNA ÉS AZ ANYJA.
MELITTA ÉS BACCHIS.
KLONARION ÉS LEAINA.
KROBYLE ÉS KORINNA.
MUSARION ÉS AZ ANYJA.
AMPELIS ÉS CHRYSIS.
DORKAS, PANNYCHIS, POLEMON, PHILOSTRATOS.
CHELIDONION ÉS DROSIS.
TRYPHAINA ÉS CHARMIDES.
IOESSA, PYTHIAS ÉS LYSIAS.
LEONTICHOS, CHENIDAS ÉS HYMNIS.
DORION ÉS MYRTALE.
KOCHLIS ÉS PARTHENIS.

VÉGSZÓ.

---

Utószó

Lukianos (Kr. u. 120-180) egyike az ókor legérdekesebb írói egyéniségeinek. A népszerű filozófusok sorába tartozik és minden hagyománnyal s minden megrögzött maradisággal éles harcban áll. Egészen különös tehetség: vérig sebző irónia, kíméletlen kritika, csipős szatira az eleme. A társadalom nagyképű vezetőalakjait s a kisemberek groteszk félszegségeit egyforma kéjjel szúrja tolla hegyére s kíméletlen igazmondásáért ellensége lett mindenki, Philostratostól kezdve, aki nagy filozófus-lexikonában mellőzte az ő nevét. Talán legjobban egy modern, művelt újságíróhoz hasonlíthatnánk, akinek gúnyosan harsogó, majd metszően sivító kacagása élesen vág bele a második század fülledt levegőjébe. Az ókor Heine-je: nagysága és ebből fakadó tragikuma annak sorstársává avatja, épúgy mint száz évvel fiatalabb, de más szabású írótársát, a császár Julianost. Minden gyűlölet ellenére is óriási volt a hatása műveinek, főkép dialógusainak; Ulrich v. Hutten, Hans Sachs, Erasmus sorai beszédesen bizonyítják ezt.

Itt lefordított művének eredeti címe: Έταιριϰοὶ διάλογοι. A fordítás a Jacobitz-féle (Teubner) görög szöveg alapján készült.

Dr. Révay József.

---