Tartalom

Előszó

Eljött hát végre az az idő, melyben tudomány és irodalom egyformán nagy készültséggel és egyformán égő szeretettel fordul a kereszténység első századai felé, melyeket mindkettő oly sokáig elhanyagolt. Pedig az evangélium fent idézett szavai csak úgy lesznek élő valósággá, csak úgy jelentenek igazi kultúrtörténeti értékeket és pedig új értékeket, ha kellő módon bele tudjuk helyezni a nagy átalakulást a maga történeti és pszichológiai milieujébe, ha a fiatal kereszténységet nem a későbbi korok stilizált formájában képzeljük bele a római császárság első századainak forrongó, túlfűtött levegőjébe, hanem a maga primitiv és kiforratlan alakjában, mely azonban nagyszerű fejlődés, ragyogó diadalok és örök jövő fenséges igéretét hordozta méhében.

Naiv és egyszerű, puritán és acélosan erős kereszténységéről az első Krisztus utáni századoknak - szólnak ezek a lapok, melyeknek írója mindig a történeti milieube fogja helyezni tárgyát, mindig szem előtt fogja tartani, hogy a maga első évtizedeiben a kereszténység sem volt egyéb, mint egyike az azon erjedő, forrongó idők vajúdó levegőjében egymásután feltűnő, majd elenyésző bölcseleti, vagy inkább filozófiai-vallási rendszereknek; nem fogja feledni, hogy e rendszer alapítója életéhen csak igen szűk területeket tudott tanai mellé hódítani - Mohammed és Luther egykorú hatása sokkal nagyobb volt, - de nem fogja feledni azt sem, hogy e szűk keretek közt meginduló propaganda nagyszerű életrehivatottság erejét hordja magában s hogy aránylag hihetetlenül rövid idő alatt az Urbs-ot és az orbis-t, Rómát és a földkerekség egyéb részeit meg fogja hódítani.

E nagyszerű hódítás első századai, a hódítás eszközei, harcosai és harcai, szenvedései és diadalai minden figyelmünket megérdemlik.

Ma már - mint fent említettem - lázasan dolgozik a tudomány e korszak hiteles történetének megállapításán, a nagy kultúrharc képének helyes megrajzolásán. E tudománynak representative man-je a nagyszerű Harnack Adolf, a berlini egyetemen az egyháztörténet kitűnő tanára, ki maga egész tekintélyes könyvtárra menő munkában fejtegette, magyarázta és - úgyszólván - feltámasztotta az ókeresztény egyház életét, küzdelmeit, irodalmát, győzelmét.

De a szépirodalom is hozzányúlt e vértől és könytől ázott századok forrongó küzdelmeihez, nagy összeütközéseihez, martyriumaihoz, legendáihoz. Wiseman-nak "Fabiola" c. regénye, mely ha írói qualitások dolgában nem is elsőrangú, de az ókeresztény élet és legendák ismertetésében mindvégig kitűnő és érdekfeszítő, épen tárgya újságának köszönhette rendkívüli sikerét. Népszerűségben azonban messze túlszárnyalta az angol bíboros könyvét a lengyel Sienkiewicz-nek "Quo vadis"-a. Valóban, megkapóbban, több tárgyismerettel még senki sem rajzolta az első keresztények lelket emelő küzdelmeit, életét, a kereszténység első, nagyszabású összeütközését a pogánysággal, első félénk, de határozott, hittel és erővel teljes lépéseit.

Ha Sienkiewicz a pompás tárgyismeretek és tárgyi érdekkeltés mestere, akkor Anatole France-ról valóban elmondhatjuk, hogy a kor lelkébe pillantott bele. Soha még egy korszak lelkét senki úgy meg nem érezte, mint Anatole France "Sur la pierre blanche" és "Thais" c. munkáiban.

...

Ennyi előzmény bizonyára kellőkép előkészítette a talajt nálunk is ilyen irányú könyv megjelenésére. A kereszténység elterjedése, a római birodalomhoz való viszonya, ókeresztény élet, irodalom és művészet adják a témáit ennek a könyvnek, melynek szerzője érdekes és a tudományok legújabb eredményeit felhasználó olvasmányt akart a magyar közönség kezébe adni, - igyekezvén egyúttal feledni és feledtetni azt, hogy a XX. század gyermekei vagyunk s olyan látószögből nézve az eseményeket és embereket, életet és küzdelmeket, melyből tekintve azok legjobban beillenek koruk kereteibe.

A véres harcok mai, velőkbe hasító zivatarában, mikor újra a keresztény civilizáció és kultúra nagy értékeiért folyik a titáni küzdelem, mikor szemünk láttára teremnek a hősök, a legendák, talán aktuális is visszapillantani a világ újjászületésének abba a forró korába, melyben az új vallás katonái először lobogtatták meg a jövendő diadal zászlait, s melyben a hatalmas Rómát, a büszke kolosszust legyőzték a martyrok hulló vércseppjei s a belőlük fakadt pirosló legendák ...