Révay József
Commodianus élete, művei és kora
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
I. Bevezetés.
II. A kéziratok
III. A kiadások
IV. Commodianus az Instructiones és a Carmen szerzője
V. A költemények tárgya, időrendje és szerkezete
VI. Commodianus kora
VII. Euhemerismus Commodianusnál
VIII. Commodianus mint mysticus
IX. Az Oracula Sibyllina és Commodianus
X. Commodianus életviszonyai
XI. Commodianus theologiája
XII. Commodianus forrásai
XIII. Stilus és verselés
XIV. Irodalom
XV. Használt rövidítések
XVI. Név- és tárgymutató
Bevezetés
A keresztény latin költők közt talán egy sincs, kinek a munkássága és életviszonyai annyira érdekelték volna a philologusokat, mint Commodianus. A vele foglalkozó irodalom ma már szinte beláthatatlan és különös értéket kölcsönöz neki az, hogy a legjelesebb szakemberek tollából került ki. Ennek a különös érdeklődésnek nyitja talán az, hogy írónk életéről alig maradt ránk valami kevés, homályos adat s talán épen ez az, a mi a philologus kutatókat a beható tanulmányokra ösztönözte. Nem csoda, ha egy-egy kutató téves eredményekre jutott, hisz úgyszólván egyedül a költeményekre kell támaszkodnunk, hogy némi világosságot derítsünk ebben a homályos kérdésben.
Ez pedig a lehető legnehezebb feladat.
Ugyanazokból a költeményekből vett adatok alapján a tudósok java része a III. század mellett tör lándsát, Seb. Pauli a II. sz. végére, Cave Constantinus idejére, F. Xav. Kraus szintén a IV. századra, G. S. Ramundo Julianus uralkodására, végül H. Brewer, Commodianus legújabb életírója, az V. sz. közepére helyezi költőnket. E kirívó ellentétekhez csatlakozik még az is, hogy míg az összes kutatók papi embernek, sőt püspöknek tartják Commodianust, épen költeményei alapján, addig Brewer, ugyanezek alapján, világi embernek tartja.
Látnivaló, hogy a költeményekből meríthető, ú. n. belső okok, adatok felhasználásánál mily nagy óvatosságra van szükség.
Első szempontul a magam részéről azt veszem fel, hogy csak oly adatokat használjak fel következtetések alapjául, melyeknek biztossága minden kétségen felül áll. Igaz, hogy ily szigorú vizsgálat mellett a kutatás szűkebb térre szorítkozik, de az eredmények megbízhatósága legalább minden kétségen felül áll.
Második és főszempontom az, hogy nem egyes elszórt szavakból, kiszakított sorokból kell kiindulni, hanem a költemények egységes hangulatát kell irányadóul venni. Ezen az alapon egészen új csapások nyílnak meg a kutató előtt. Azok, a kik eddig a Commodianus-kérdéssel foglalkoztak, mondhatnám egytől-egyig figyelmen kívül hagyták ezt az irányt, holott, ha valahol, úgy csak itt lehet biztos eredményre jutnunk. A költemények menete, hangulata, a belőlük meríthető összbenyomás egy önmagával vívódó, kora lázas eszméivel eltelt, korának küzködő, exaltált lelkiállapotát mindenben híven visszatükröző lelket tárnak elénk; valódi, vérbeli eschatologus az, a ki az Instructiones és a Carmen soraiból hozzánk beszél. Ennek a szempontnak felismerése oly becses felfedezés, mely a Commodianus-kérdésben eddig elhangzott különféle, gyakran ellentétes véleményeket új irányba terelheti s az eddigi, biztos eredményt nélkülöző következtetéseket halomra döntheti. Egy bizonyos: hogy az utolsó szónak ebben a kérdésben ezen az alapon kell elhangzania.
Harmadik szempontom lesz a kérdés megvitatásában Commodianus theologiája. A monarchianismus és a gnosticismussal annyira rokonságban álló docetismus itt is biztos alapot fognak adni következtetéseinknek s a monarchianismus történetének szigorú vizsgálata ki fogja zárni az olyan következtetést, a minőt Brewer koczkáztat meg, hogy e tan alapján Commodianust az V. sz.-ba helyezzük. - Ugyanitt fogom vizsgálódásaim körébe vonni a Commodianus eschatologiai nézeteivel annyira összefüggő chiliasmust is.
Végül negyedik útmutatóm az lesz, hogy Commodianus nyelvét nem tekintem kész, kiforrott nyelvnek, hanem csak egy fejlődési fokozatnak azon az úton, mely a ker. latin irodalom fejlődése folyamán a népnyelvet az irodalmi nyelvbe bevitte. Épen ezért óvakodni fogok attól, hogy e nyelvi jelenségeknek hathatós bizonyító erőt tulajdonítsak; mindazonáltal vizsgálatuk elől, különösen a mi az állítólagos gallicismusokat (Brewer) és a judaismusokat illeti, nem szándékozom elzárkózni. Ugyanitt jegyzem meg, hogy Commodianus verselésére, mely a latin ritmikus hexameternek első példája, különös gondot fogok fordítani, bár azoktól a merész következtetésektől, melyeket néhányan eddig levontak ebből, mindenesetre óvakodni fogok.
A külső bizonyítékok, adatok nagyon is gyér volta csaknem teljesen ezekre a belső adatokra utalja a kutatót. Külső adatunk alig van.
...