Révay József
Megtanulok latinul
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
1. MINDENNAPI KENYERÜNK
Tüske és cukrosvíz. - Itt van Rhodus, itt ugorjál! - Latin nyelv az utcán. - Tóni és Guszti. - Borcsa a barbár. - Anna. - DOM. - In flagranti és in floribus. - Gaudeamus igitur. - Kikero. - Pater noster. - Lassan járj, tovább érsz. - Labor omnia vincit.
2. JÖTTEM, LÁTTAM, GYŐZTEM
Vergilius és a szerelem. - Kenyeret és lóversenyt! - Veni, vidi, vici. - A perfectum és a tejszínhabos fagylalt. - Nadrág és tóga. - Kellemes ismeretség: a rejtélyes MISS. - Donatus tanár úr és Charisius mester. - Ennek már fele sem tréfa.
3. ISTENEK LAKOMÁJA
Adtam légyen és adandottam volna. - Őfelsége az ige. - Mikor a hóhért akasztják. - A szakács meg a pap. - Őszül az örökifjú Ovidius. - Idők, ragok, időjelek és egyéb bölcseségek. - Itt a zord táblázat. - Anyám, az álmok nem hazudnak!
4. A JÓ PAP HOLTIG TANUL
Boncoljunk! - Csőstül hull az áldás. - Indicativus, coniunctivus és imperativus. - Fogynak az igeidők. - Viszont: éljen, aki meghív vacsorára! - Martialis és a puska. - Rakoncátlan igék. - 3300 csók, sőt még több. - Már Seneca megmondta: a jó pap holtig tanul.
5. LALLA LALLA LALLA
Aludj babám, aludjál. - Fokhagyma a pelenkában. - A közélelmezési felügyelő szamara. - Hogyan parancsol a latin? - Ne szólj szám, nem fáj fejem. - Plinius kegyelmes úr és a comumi diákok. - A foghíjas imperativus. - Igyunk, az ember egyszer él! - A híres serpenyős kocsonya
6. GYŰLÖLÖM ÉS SZERETEM
Az úri igék. - A germánok közös szabadfürdői. - A "marinirozott" hal. - Már megint táblázat. - Római polgár vagyok. -tatik, -tetik, vagyis mit szenvedhet egy szegény ige. - A halhatatlan Agricola. - Egy ókori színpadi csillag: Roscius. - Fio, a kakukfióka.
7. SZTRÁJKOLNAK A FUVOLÁSOK
Göthösök és könyvmolyok. - A MISS megszökött: izgalmak az igék társadalmában. - Az álarcos infinitivus. - A gerundium: örök titok. - A farkas meg a rezeda. - A hanyatt vágódott ige. - Az ige a szótárban. - A részeg fuvolások és a participiumok tömege. - A hűtlen Neaera.
8. POMPEJIBEN ÉDES A SZERELEM
Mégsem fenékig tejföl ez a latin nyelvtan. - Lesbia kismadara. - A praetor és a gróf. - Emelem poharam Augustusra. - Némelyik ige kirúg a hámból. - Lupercus, a potyafráter. - Catullus fütyült Caesarra. - Választási plakátok Pompejiben. - Fero, a nyelvtan Fregolija. - Leleplezések.
9. ITÁLIA DICSÉRETE
Meglepetések sorozata. - Ismerkedési estély a névszókkal. - Ejtegetés, hajlítás és más rejtelmes szavak. - Jaj, megint táblázatok! - Van-e semleges nem? - Költők virágoskertje. - Róma, a folyóváros. - Jupiter és szegény rokona, az újság.
10. A KÖLTŐ ÉS AZ ÜGYVÉD
A melléknevek vidám tudománya. - A szélkakas. - Micsoda? Még házi feladat is van? - A padovai sápadt Titusz és a nagyerejű Borsós Márk. - Még a zamatos Piroska név is latin. - Jóviseletű és rakoncátlan közép- és felsőfokok. - Szerelmem: Minacia Polla. - Scipio és Napoleon. - Esprit d'escalier.
11. SIC VOS NON VOBIS
Egy Vergilius-legenda. - Névmások légiói. - Laecania őnagysága műfogai. - Névmások a ketrecben. - Mikor az esetek kacérkodnak egymással. - Nyelvtörvény és analógia: rettentő nagy tudomány. - Proculus látomása. - Az ókor hét csodája. - Romulus és a bor.
12. EGY RÉGI SZÁMTANÓRA
Egy római katonanóta. - Számoljunk latinul. - A nagy számok hőskölteménye: Augustus császár önéletrajza. - Vénemberekés vénasszonyok. - Mennyi négyszer tizenegy? - Mikor volt konzul Lollius? - Albinus fiacskája jelesre felel számtanból. - A pálcás Orbilius.
13. A JULIUS-HÁZ CSILLAGA
Egy fölösleges fejezet. - Humoros versikék. - Latin nyelvtan ékes versezetekben. - A Julius-ház csillaga. - Hol lakott a Minotaurus? - Jaj, hej, haj! - Polluxra! - Castorra! - Hercules úgyse! - Méltóztassál, kérlek alássan.
14. KEDÉLYES KIRÁNDULÁS
Mondatok hadserege. - Elfogjuk a tiszteket. - A marcona parancsnok senki más, mint a MISS. - Mennyi kérdés! - Egy jeles kocsmáros. - A harmadfélezeréves agglegényadó. - Állítmányok és alanyok egy szép márciusi kiránduláson. - Hol szorít a cipő? - Megöljük a nominativus cum infinitivót.
15. "TEREPÉLY BIKK ENYHÉBEN"
Mit fordítottam az érettségin? - Állandó határozók tömege. - Kihúzzuk az accusativus cum infinitivo méregfogát. - Sült malacok sétálnak az utcán, mint Eldorádóban. - Vergilius és a Ludas Matyi szerzője a terebélyes bükkfa árnyékában. - Az asszony meg a bor. - Nem kérjük vissza a tandíjat.
16. AZ IGAZI KINCS
Mit kell sürgősen elfelejteni? - Ne szomorkodj, légy víg! - Egy ókori büntetőbírósági tárgyalás jegyzőkönyve. - Calendae és a kaland. - A carthagói füge. - Nero és Poppaea családi jelenete. - A nyereg alatt puhított hús. - Megöljük az ablativus absolutust. - A csonka hajó: AVE!
17. CALIGULA ŐFELSÉGE KACAG
Ami szabad Jupiternek. - Sicilia, az ugródeszka. - Caligula kaján kacagása. - A beszélő ökör. - Catilina, a forradalmár. - Horatius válogatott dativusai. - Fölbukkan a bugyelláris. - Egy fölösleges, de erkölcsös dativus. - Kutyák és farkasok dala. - Az örök nádpálca.
18. TARKA-BARKA RÉTI VIRÁGOK
Keserű gyökér, édes gyümölcs. - Az ostorhegyes, vagyis a tisztiszolga. - A jelzők népes családja. - Egy régi babona. - A bölcs Seneca vigasztalásai. - Caesar a kitűnő sportember. - Plinius és a kereszténység. - Kleopátra szerelme. - Ez jó mulatság, férfimunka volt.
19. APICIUS ÖNGYILKOSSÁGA
Horatius, a karmester. - Kötőszók hangyabolya. - A mondatok rangsora. - A félelmetes consecutio temporum: rá se nézünk. - Kihordatjuk a pályáról. - Cicero izgatott s nyilván félti a bőrét. - Az öreg Varro szedi a sátorfáját. - Az alárendelt mondatok nagygyűlése. - Ejnye, még egy táblázat! - Az egér meg a sajt.
20. TOLLE, LEGE!
Nem puska és nem álkulcs. - Partraszállás Britanniában. - Ismeretlen dal a kertben. - A conférencier visszavonul. - A költő és a botanikus. - Csontváz és lélek. - Hogyan olvassunk? - Ovidius szégyelli magát. - Az örökifjú Turannius. - Kleopátra gyöngyei. - A nicomediai tűzoltóság. - A világ első gyorsírója. - Agnodice doktorkisasszony. - A költő kalandja. - Cicero külföldi tanulmányai. - Aki két nyeregben ült. - A legnagyobb bölcseség. - Fölséges Venus! - Oltár a sivatagban. - Kavicsszöktetés Ostiában. - Futnak a hó hadai. - Nero fáklyái. - Finn rokonaink őskora. - Háború és béke. - Carus eris Romae. - Vale, azaz Isten veled!
AZ IDÉZÉSBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK
Előszó
Zaklatott korunk ideges embere kétségbeesetten menekül vissza pihenő óráiban abba a korba, amikor még szilárdak voltak az életformák és érvényesek az emberi eszmények: a tiszta emberség világába, a görögökhöz és rómaiakhoz. Nincs ma nézeteltérés abban, hogy a görög-római világ az emberi magatartás egyik legtökéletesebb megtestesítője volt és talán éppen ezért is nevezzük klasszikusnak azt az alkotást, amely a tökéletes belső és külső harmóniát testesíti meg. A mai ember, midőn az ókori írókhoz menekül, nagyon jól tudja, hogy náluk az örök emberség elmúlhatatlan eszményeit találja meg.
A mai ember ezt a világot legkönnyebben a latin irodalom útján tudja megközelíteni. Nincs is benne semmi hiba, ha valaki nem óhajt görögül megtanulni; a latin valahogy közelebb van hozzánk; különben is helyes a latin írókból megismerni az ókor lelkét, mert ezen a réven megismerkedik a görög szellemiséggel is. Hiszen a latin irodalom tulajdonképpen a görög műveltség közvetítője: a római írók adták át a világnak a görög műfajokat és a görög szellem legdrágább kincseit.
Megtanulok latinul! - teszi fel magában a mai kor meghajszolt embere, de vajjon hányan tudják ezt a szándékukat megvalósítani? A laikus művelt ember azt sem tudja, hogyan fogjon hozzá holt nyelv megtanulásához. Ha tanult valaha latint, iskolai nyelvtanát nem meri újra elővenni, mert még emlékszik rá, mennyi holtsúllyal van telezsúfolva ez a nyelvtan. Valóban annyi rajta a sallang, hogy a nyelv egyszerű szabályait, a nyelv szerkezetének tiszta vázát alig lehet már kihámozni belőle. Ez az idejét múlt nyelvtan túlságosan sokat ad a formákból és túlságosan keveset a lényegből: a lélekből. Néhány évszázadon keresztül az volt az iskola vezető elve, hogy az anyanyelvből kell latinra fordítani, mert így lehet jól megtanulni latinul. Holott éppen így nem tehet. A latin-tanulás célja éppenséggel nem az, hogy megtanuljunk latinra fordítani, rengeteg nyüglődés, kínlódás és vergődés árán és természetesen rosszul, hanem az, hogy megértsük a latin szövegeket. Mondjuk meg világosan: az, hogy megértsük, nem pedig az, hogy lefordítsuk. Az, hogy megértsük és élvezzük; már pedig mind a megértésnek, mind az élvezésnek leküzdhetetlen akadálya a szabályoknak, ellenszabályoknak, kivételeknek és a kivételek kivételeinek az az átvághatatlan bozótja, amely ellepte a tiszta szabályok pompás virágágyait. Azért nem értették a tanulók nyolcévi tanulás után sem a latin szövegeket, mert ez a rengeteg gaz ellepte fejükben a kristályos formák tudományát.
Pedig ez valóságos nemzeti szégyen, hiszen Magyarországon már századok óta a latin úgyszólván a gerince a középfokú oktatásnak. Az iskolát is kötelezi ez a nagy hagyomány; valóban meg keltene tanítania a tanulókat a latin szövegek megértésére, hogy hű maradjon Pázmány Péter büszke kijelentéséhez, amely a XV. Gergely pápához 1622 júniusában írt levelében maradt ránk: "... Cum vix ulla natio sit, quae Latinis litteris adeo suos instrui velit liberos, atque Hungarica" (Mivelhogy alig van még egy nemzet, amely annyira kívánná gyermekei latin oktatását, mint a magyar).
Azt akartam, hogy ez a könyv olyan vezető legyen, amely kezébe adja a tanulónak az egyszerű formák titkának aranykulcsát, hogy ezzel minden latin szöveg rejtett zárját kinyithassa. Nem szabályokat és kivételeket tehet tanulni ebből a könyvből, hanem latin nyelvét. Az az ember, aki felnőtt korában akar megtanulni latinul, nem oszthatja be a latin nyelvtan anyagát nyolc esztendőre, de négyre sem. Lehetőleg minél előbb, talán már félesztendő múlva, szeretne latin szövegeket olvasni. Módszerem tehát az, hogy azonnal szövegeket adok a kezébe s így mindjárt kezdettől fogva szövegolvasást és szövegértést, nem pedig nyelvtani szabályokat tanul, azonban mondanom sem kell, hogy a szövegolvasás révén hamarosan meg világosodnak előtte a megmásíthatatlan nyelvtörvények is. Az első félénk lépések után azonnal apró történeteket, vonzó példákat, érdekes közmondásokat, a római életre, történelemre és irodalomra jellemző latin szövegeket adok a tanuló kezébe s ezeken szemléltetem a latin nyelvtörvényeket. Ennek a tanulásnak legfőbb titka a folyamatos olvasás és megértés. Éppen ezért a szövegek magyar fordítása nem művészi, hanem csak gyakorlati célokat szolgál. Ez az oka, hogy az itt szereplő szövegek fordítása sokszor darabos, néha talán magyartalan is, de legfontosabb szempontom a szöveg megértése, nem pedig magyar fordításának művészi csiszolása volt. Mi nem vagyunk műfordítók, mi meg akarjuk érteni a latin szövegeket. Könyvem második felében már nem egyszer csak a szöveg értelmét közöltem magyarul, sőt odáig merészkedtem, hogy némely szövegnek egyáltalán nem adtam meg a magyar értelmét.
...
Használati utasításul Seneca egyik tanácsát adom azoknak, akik vállalkoznak velem erre az úttörő munkára. Seneca azt írja egyik levelében (ep. 84, 5), hogy a méheket kell utánoznunk és amit különféle olvasmányainkból összegyűjtöttünk, gondosan el kell különítenünk egymástól, mert külön-külön jobban megőrizhetők; azután pedig szellemünk és tehetségünk minden gondosságával egyetlen édességgé kell összevegyítenünk ezeket a különféle ízeket: apes debemus imitari et quaecunque ex diversa lectione congessimus, separare, melius enim distincta servantur, deinde adhibita ingenii nostri cura et facultate in unum saporem varia illa libamenta confundere.
Nos, fogjunk hozzá.
Budapest, 1943 szeptember
Révay József