Méregzöld
természet mint művészet(elmélet)i probléma
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
Előszó - Méregzöld árnyalatok
Wesselényi-Garay Andor: Szép, jó és hasznos - Építészet, dizájn, ökológia
Erhardt Gábor: Illeszkedés az emberi természethez
Békés Márton: UF5 - Kommentár Az utolsó felkeléshez
Windhager Ákos: Jégkorszaki társadalomrajz - Eszmetörténeti kérdések A legkisebb jégkorszak című regény kapcsán
Falusi Márton: "Leheletem is ordit: Meghaltak a fák!" - Nagy László és az ökokritika
Smid Róbert: A törődés eredete: a természet mint gond (közösségi kertek és nemzeti parkok)
Hörcher Ferenc: Scruton a konzervativizmus természetszemléletéről
Előszó
Az ökológiai apokalipszis elkerülhetetlensége, a klímaváltozás visszafordíthatatlansága és bolygónk erőforrrásainak kimerítése a melankóliának és a passzivitásnak mint kortárs esztétikai diszpozícióknak eminens kiváltó okaivá váltak. A művészetek azonban - a médiával ellentétben - furcsa módon nem a "shock value" felértékelésével, hanem azzal reagáltak a jelen ökológiai krízisére, hogy elgondolkodtatnak a természetről alkotott képünk, a természetről való gondolkodásunk alapvető rutinjairól. A transzdiszciplináris párbeszéd ezért olyan berögzült gyakorlatokat kezdett el tematizálni, mint hogy feltétlenül egy (katasztrófa)narratívát kell-e adni annak a műnek, amely a jelenkor természeti folyamatait akarja kommunikálni az irodalmi nyilvánosság számára; hogy mit kezdhet a művészet- és kultúraelmélet olyan fogalmakkal, mint a "mély idő", az "antropocén" vagy a "fajtörténet", amelyeket az úgynevezett hard sciencesből importált látszólag problémamentesen; hogy mennyiben lehet a természet érintetlenségéről beszélni akkor, amikor már a talaj összetételére is - amely ből és amelyre építkezünk - kimutatható hatással bír a hulladéktermelésünk.
Az e kötet alapjául szolgáló konferencia célja az volt, hogy kövessük az ökológiai gondolkodás (pl. Timothy Morton, Timothy Clark, Dipesh Chakrabarty, Eva Horn, Benjamin Bühler stb.) azon célkitűzését, amely szerint a természethez való viszonyulásunk mélyrétegeibe hatolva azokat a fogalmakat és rutinokat érdemes vizsgálni, amelyeket elsődlegesen aktivizálunk, valahányszor kísérletet teszünk az ökológiai krízis és katasztrófa megértésére. A hívószavainkat pedig négy bináris oppozíció alkotta, amelyek mentén vártuk az előadásokat: külső/ belső; ökonómia/ökológia; mennyiség/minőség; illeszkedés/alkalmazkodás.
Wesselényi-Garay Andor tanulmányának első szakasza tömören bemutatja azt a dichotómiát, amely az ökológiai tervezés kapcsán a szépséget háttérbe szorítva áldozta fel az esztétikumot az etika oltárán. Számos XX. századi építészeti korszak és stílusmeghatározás közös nevezője, hogy azok eredetileg nem bizonyos esztétikai jellegzetességek jól beazonosítható csoportjára vonatkoztak, hanem eljárások és elvek, célok és ideák leírására születtek. Miközben az alkotástechnikák, akár etikai alapú eljárások formaeredményei is, rendre kanonizálódnak, Wesselényi-Garay szövege amellett érvel, hogy a jelenség eddig elkerülte az úgynevezett ökológiai dizájnhoz tartozó tárgyak - és házak - körét. Dolgozatának középső harmada Lydia Kallipolity tanulmányára támaszkodva, illetve azt több ponton kiegészítve ismerteti az ökológiai tervezés történetét, hangsúlyozva az ahhoz illeszthető magyarországi vonatkozásokat. Az esszé záró fejezete végül felveti egyrészt annak időszerűségét, hogy a dizájn történetét a klímaváltozások függvényében vizsgálják, másfelől pedig a klímamérnökséget - a dizájn antropológiai központú definícióját követve - az emberi testet védő legkülsőbb és legkomplexebb protézisrétegként határozza meg.
Erhardt Gábor abból a tételből indul ki, hogy valamennyi építészeti tett beavatkozással jár a természetbe, és hogy az ökológiai tudatosság elméleti szinten kevésbé, inkább csak adminisztratív gyakorlatként jelenik meg a mai építészetben. A tanulmány rávilágít arra, hogy a természetről alkotott képünk és az építészeti megoldások történetileg változó formái között összefüggés van: előbbi pusztán nyersanyagként vagy akadályként való felfogása eredményezheti az elfajzott urbanisztikai megoldásokat a kortárs kultúrában. Ugyanakkor a természeti jelenségek azok is, amelyek megzabolázhatják az egyre technicistább építészeti produktumokat. A manapság uralkodó "semmi esztétikájával", az építmény puszta önreprezentációjával szemben Erhardt az illeszkedés esztétikájára tesz ajánlatot. Ebben kulcsszerepe van a szimbólumoknak és a nemzeti karakternek, amelyek elemei átfordíthatók építészeti megoldásokba, így pedig a tájra, a természetre jobban tekintettel lévő épületeket lehetséges tervezni.
Békés Márton Az utolsó felkelés című könyvében írottakat gondolja tovább a fajok kihalásának, visszatelepítésének és újra elszaporodásának dinamikája mentén. Állítása szerint a városokban portyázó állatok jobb kognitív képesség jegyeit mutatják, mint a teljesen vadon élő társaik, és a migrációjuk során mintaszerű adaptálódásról tesznek tanúbizonyságot. Békés megismétli és kifejti Az utolsó felkelés egyik markáns tételét, amely szerint a természet logikáját a technológiáéval szembe kell állítani, ugyanakkor mélyökologikus szemlélete azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a természet nem az emberért van, és nem nagyon találunk olyan dolgot, amely nem eredetileg a természethez tartozott. Ennek alapján a kultúráról alkotott ítéletei abból fakadnak, hogy a természetértelmező keretet átviszi a társadalmi intézményességre. Tanulmánya zárlatában Békés hitet tesz a holista felfogás mellett, és megmutatja, miként függ össze a természet karteziánus felfogása és a környezetvédelem társadalommérnökösködő aktivizmusba fordulása.
Windhager Ákos szövege annak kérdésével foglalkozik, hogy a természetre gyakorolt hatásunkról szóló narratívákat miért szükséges mindig személyessé tennünk ahhoz, hogy hatást váltsanak ki a befogadóban. Az irodalmi alkotások e funkcionalitásának megvilágítására Térey János két elbeszélő költeményét hozza példaként, a Protokollt és az A legkisebb jégkorszakot. Előbbiben a hazai és külföldi tájak szimbólumrendszer-képzésének elemzésével tárja fel a természet szerepét a történetben. Utóbbi esetében pedig a terek és az időjárás, a politikai és a természeti klíma összefüggéseire koncentrál. A tanulmány zárlatában Windhanger amellett érvel, hogy mindkét szöveg hasonló mintákkal él a nemzeti emlékezet feldolgozása kapcsán, illetve profetikus erővel jósolták meg a közeljövő ökológiai felbolydulásait.
Falusi Márton tanulmányában a természet és az ahhoz kötődő irodalmi beszédmódok könnyed sematizálásának kritikai felülvizsgálatára buzdít. Fő tétele, hogy a természet nem adottként jelentkezik a modern társadalomelméletekben, hanem mindig megalkotásra vár. Ebből kifolyólag Falusi a természetesség gondolatalakzatának változásait vizsgálja a magyar költészetben, leginkább pedig társadalmi és poetikai aspektusok viszonyát újraértelmezve olvassa újra Nagy László A Zöld Angyal című versét. Állítása szerint a mű éppen a természetről szóló, történetileg változó beszédmódok metszetében szólal meg: ugyanúgy jelen van benne az apokaliptikus vízió a mindent felemésztő természetről, mint natúra és technika összecsapása, vagy a bioszférának a gondozás ellen fordulása.
Smid Róbert a gondozás kortárs elméletein keresztül vizsgál két hibrid teret, amely a természet és a kultúra elemeit vegyíti: a kerteket és a nemzeti parkokat. Előbbiek esetében amellett érvel, hogy azok művelése, gondozása egy sajátos időhorizontban történik - ahol egyszerre konstruálódik egy eredeti kert (az Édenkert) és megmutatkozik a majd kifejlett növényekkel teli kert -, és ez mindig önmaga földhöz kötöttségére döbbenti rá az embert. A nemzeti parkok esetében pedig a tanulmány arra jut, hogy bár az érintetlen természet megőrzésének eszméje hívta őket életre, valójában a legökonomikusabb logikát érvényesítik a mindennapi működésükben. A dolgozat zárlatában mind a kertek, mind pedig a nemzeti parkok hibrid léte az agrilogisztikus gondolkodás manifesztációjaként mutatkozik meg.
Hörcher Ferenc azzal indítja írását, hogy a jobb- és a baloldal eltérő motivációit vizsgálja a "zöld kérdés" felkarolásában. A tanulmány magyarázattal szolgál arra, hogy Roger Scruton a brit konzervatívokhoz képest miért volt különutas gondolkodó, és hogy e különutasság éppenséggel Scruton természetvédelmi elgondolásaiból táplálkozik. Hörcher nemcsak megokolja a "conservationist" és a "conservative" közötti összefüggéseket Scruton gondolkodásában, de tisztázza a "gondnokoskodás" fogalmát az életműben, valamint a társadalmi és természeti értékek egymáshoz való viszonyát is. A tanulmány második felében Scruton szeretetfilozófiája kapja a főszerepet, Hörcher pedig ennek különböző aspektusait köti hozzá a természetvédelemhez: a lokalitás fontosságát, a hazaszeretet, az angol vidék rendezettségének szeretetét. Ezzel kapcsolatban a dolgozat az udvarház és az angolkert jellegzetesen brit építészeti formáit olvassa össze a jellegzetesen brit filozófiával.
Wesselényi-Garay Andor - Smid Róbert