Tartalom

Fülszöveg

"Az alvilág hátborzongató sok rémsége mind csak mese, nem rettenti a holtakat sem éjsötét, se rabbilincs, se tűzfolyam, sem Léthe vize, sem bírói szék... Költők játszi képzelődése mindez csupán, ők ojtották belénk hazug rémmesékkel a rettegést" - írta már i. sz. I. századában Seneca, a római államférfi, természettudós, filozófus és költő.

Az ókori irodalom e kis gyöngyszeme három vigasztalást tartalmaz. Az egyik egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a másik Seneca egy barátjához, aki testvérét siratja, a harmadikat pedig édesanyjához írta Seneca corsicai száműzetéséből.

Seneca metrikus latin prózáját Révay József avatott tollal tolmácsolja a magyar olvasóknak.