Tartalom

Fülszöveg

Orosz Gellért önmagáról beszél. Döbbent csendben hallgatjuk. Egy, sőt két emberöltővel ezelőtt készült képei úgy kerültek elő, mint a Tornyai lelet, egy műtermi dobogó alól. Sem a műveket, sem alkotójukat nem kereste senki. Barcsay Jenő tanársegéde eltűnhetett. A bányászatban, hajózásban kötelező akkor is kutatni az eltűnt után, ha már nincs remény. Ha már nincs életjel. Orosz Gellért esetében volt életjel. Megélhetési festészete különleges finomságaival utalt a rejtett értékekre. Még a Körmendi Galéria Budapest sem vette észre - amikor minden fellelhető Orosz Gellért képet megvett és remek üzletként el tudta adni -, hogy e jelenség valamit takar.

Tudjuk, hogy ott volt, amikor Hantay Simon és Antal Bíró világhódító útjára indult, és évtizedekig nem kérdeztük, hogy akkor Ő miket alkotott. Felszínesen említették az Európai Iskolával kapcsolatban. De Ő maga rejtőzködött, mint ezek a képek egy dobogó alatt.

Ezek a képek a közöny és kiszolgáltatottság bűnjelei. Madáchot és Kölcseyt sem kereste annak idején senki. Gyarmathy és Schéner művei is így kerültek elő egy raktárból és a farakás alól. Csontváry alkotásai majdnem abrakos tarisznyaként végezték. Orosz Gellért dobogó alól előkerült képei közül három a Budapest Art Expo '95 szenzációja volt. Európai aukciós házak, kritikusok és gyűjtők figyeltek föl reá.

De ne mentsük fel Őt. Ő is bűnös önmagával szemben. Okulásul mondom. Nincs mentség a magunk elhagyására. A bűnjelek az Ő bűnét is jelzik. Meg kell tanulniuk fiainknak és unokáinknak, hogy "nincs elveszett labda", csak elveszett illúziók. Örülök, hogy tele tisztelettel, szeretettel és elismeréssel szemébe mondhatom ezt. Remélem életünk átnyúlik a következő évezredbe, mire ezt megbocsájtja nekem.

Csák Máté