Révay József
A költő és a császár
Horatius és Augustus
TARTALOM, ISMERTETŐTartalom
1. Epikuros kertje (49-44.)
2. Az utolsó római (44-42.
3. A régi ház (42.)
4. A fehér kövön (65-59.)
5. Orbilius iskolája (58-49.)
6. A boldogok szigete (41-40.)
7. A nagyur (39-38.)
8. Kedélyes kirándulás (37.)
9. A költő és az emberek (36-35.)
10. A gyémánttükrű forrás (34-33.)
11. A cipruság (32.)
12. Kleopatra menekül (31.)
13. Távol a világ zajától (30.)
14. Az első csók (30.)
15. A két Caesar (29-28.)
16. A császár! (27.)
17. Kisértetek éjszakája (26.)
18. Muzsák papja (26.)
19. Gránátalmavirág (26.)
20. Lalage mosolya (25-24.)
21. Nem halok meg (23.)
22. Vacuna kápolnája mögött (22.)
23. Galatea (22.)
24. A költő és a halál (21-18.)
25. A százados ünnep (17.)
26. Alkonyodik (16-13.)
27. A nagy halott (12-8 )
28. A boldog költő (8.)
Ismertető
"Emléket állítottam magamnak, ércnél maradandóbbat" - írta Horatius önmagáról ódái harmadik könyvének 30. költeményében és Horatius korában "méltán" kelthettek e sorok feltűnést, de ma, kétezer esztendő távlatában, igazat kell adnunk az aurea mediocritas utolérhetetlen mesterének! A középiskolai latin oktatásnak ma is betetőzése a Horatius, ma is igen sok költőt ihlet meg s számos tudós foglalkozik vele, Deák Ferenc halálos ágyán is olvasta őt, a katona-Petőfi a tölténytáskájában hordotta stb. stb. És olyan értékes munkák jelennek meg még ma is róla, mint amilyen ez a Révay életrajz-regény! Öt és félszáz oldal! Kicsit soknak látszik, mikor belefogunk s amikor a végére értünk: "fáj", hogy nincs folytatása. A nagy római császárnak, a pacificator orbisnak: Augustusnak és Maecenasnak mesterien rajzolt alakja - a többiekkel együtt - voltaképpen csak kisebb-nagyobb jelentőségű mellékalakok, mert a regény főhőse és főalakja Horatius és a munka tulajdonképpen Horatius életrajz! Ha azonban azt akarjuk eldönteni: mi az értékesebb benne, az irodalmi tudás, a korismeret, avagy ezeknek kitűnő bonyolítása, a hézagok kitöltése, úgy a döntés rendkívül nehéz, mert e munka, ezen nemben, egyike a legjobbaknak, amelyek a világirodalomban Horatiusról napvilágot láttak. Egy-két kisebb "elszólás" zavarja ugyan néha-néha a tiszta műélvezetet, különben azonban a könyvet olvasás közben egyként nehezen teszi le a latin tanár, a művelődve-szórakozni akaró szellemi vagy testi munkás, sőt még a latintól annak idején erősen írtózó egyetemi polgár is!...
Legszebb részletei, főként a vonzó meseszövés szempontjából, azok, ahol a költő gyermekkorát és "eszményi" szerelmeit írja le...
Azzal az érzéssel tesszük le e könyvet az olvasók asztalára, hogy Révay József nemcsak Horatiusnak állított kedves és szép újabb emléket a magyar irodalomban, de kedves és feledhetetlen órákat szerzett azoknak, akik e munkát kezükbe fogják és elolvassák.
Koppány István.
Forrás: Napkelet, 15. évf. 11. sz. (1937. november 1.) 765. oldal
https://epa.oszk.hu/02000/02076/00329/pdf/EPA02076_napkelet_1937_11_752-766.pdf#page=14