---

Tartalom

Prológus
A borsodi szénbányászat kezdetei
A sajószentpéteri bányászat kezdetei
A borsodi szénmedence
A Xivkovich-család bányája, az Erzsébet-lejtősakna, a kezdetekben
Szirmay gróf bányája, az Alfréd-akna
Sajószentpéter szénterületének földtani jellemzői
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt sajószentpéteri bányái, 1894-1905
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt sajószentpéteri bányái, 1906-1914
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt sajószentpéteri bányái, 1915 - 1918
Sajószentpéter I. akna helyének meghatározása
A sajószentpéteri szénbányászat korai technológiái
A sajószentpéteri bányászság
A bányák hatósági felügyelete
A "nagy háború" elvesztése és a következményei, Sajószentpéter, 1919-1920
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt, a "nagy háború" utáni években, 1930-ig
Sajószentpéter bányászata a háború és a forradalmak után, 1921-1930
Sajószentpéter szénbányászata 1931-1937
Sajószentpéter szénbányászata 1938-1945 között
A MÁK Rt az 1930-as évektől a II. világháború befejezéséig
A zsidó népesség, bányavállalkozók Sajószentpéteren és a későbbi konfliktusok
Sajószentpéter környékének szénbányái
A MÁK Rt 1945 után és az államosítás
Sajószentpéter bányái és a történések, a háború után általában, 1945-1950
Az 1945 utáni, fejlődő bányászati technológiák és gépkísérletek Borsodban
A sajószentpéteri fejlődő bányászati technológiák és gépkísérletek
Feketézők, árdrágítók. Újabb zsidóellenes ügyek 1945 után Magyarországon!
Hazai barnaszeneink kokszosítása
Rabmunka az '50-es évek Magyarországán
Sajószentpéter bányái az első "ötéves terv" idején 1950-1954
Sajószentpéter bányái 1955-1956
1956. október-december a Borsodi Szénbányák területén
Egy "mítosz" lerombolása...
Sajószentpéter bányái 1957-1960
Sajószentpéter bányái 1961-1967
Sajószentpéter bányái 1968-1969
A Borsodi Szénbányászati Tröszt néhány jellemzője a számok tükrében, 1946-1984
Epilógus
Sajószentpéteri arcképcsarnok
A szerző

---

Prológus

Amikor Sajószentpéter szénbányászatáról írunk, akkor nagyjából 85 év eseményeit kell nyomon követnünk. Azért csak ennyit, mert az első bizonyított bányanyitás itt 1888-ban történt és az utolsó szénbánya bezárása pedig 1973-ban.

Amint látni fogjuk, az 1888. év előtt is történtek itt a környéken szénkutatások, bányanyitások, azonban ezek csak áttételesen köthetők Sajószentpéterhez. A borsodi szénbányászat kezdeteiről egy külön fejezet szól majd.

Úgy vélem, hogy 1888 az az év, amikor a történetet indítani kell és érdemes.

A bányászati középiskolás éveket is ide számítva, - a mai napig, immár - 56 év köt a szénbányászathoz, ezért kutatom a borsodi régmúlt dolgokat is...

Sajószentpéter nemcsak a bányászat miatt kapcsolódott hozzám és a családunkhoz, hanem a vasút okán is.

Dédnagyapám, Magyar "Tőkés" Bálint, eredendően dubicsányi volt, de a gyerekek születési anyakönyvi bizonyítványai alapján, 1891-ben bizonyosan Sajószentpéteren éltek. Itt született a harmadik fiú, Bálint.

Dédnagyapám 1896. augusztus 16-án, 36 éves korában, került a vasúthoz, miután a jelentkezését az "új miskolczi osztálymérnökség" támogatta. Addig a családi földeken gazdálkodott, 1882-re töltötte le katonaéveit, gyalogosként a miskolci 10. honvéd gyalogezredben, leszereléskor a rangja, szakaszvezető. 1891-ben helyezték tartalékba, a 31. számú népfelkelő járásban. A vasútnál a véglegesítése 1897. 07. 12. történt meg 250 korona éves fizetéssel, amelyhez 60 korona lakbértámogatás is járt, ekkor mozgó pályaőr, IV/2. vasúti osztályba sorolva. Sok helyen szolgált, ment és költözött vele a család is. Így aztán a borsodi és a gömöri vasutak számos pontján szolgált, de a miskolci igazgatósághoz tartozó egyéb területeken is.

Nyugdíjas éveit aztán már Bánrévén élte. A család összes férfitagja, a fiúk, vasutasok lesznek majd.

A legkisebb fiú, aki szintén vasutas, Magyar "Tőkés" István MÁV segédtiszt, azonban innen Sajószentpéterről nősül, itt vásárolnak házat és az 1970-es évekig, amikor Budapestre költöznek, itt is élnek. Számomra ez az első kapcsolat a településsel.

Aztán jön majd a bányászattal való és így Sajószentpéterrel is a további kapcsolat. Az 1965-ben kezdett bányászati szakközépiskola, még Berentén, 1966-tól már a Kazincbarcikán működő, Ságvári Endre Gimnázium és Szakközépiskola, bányászati tagozata. Az oktatási rend akkor a 4 + 2 típus, azaz 4 nap elméleti és heti két teljes nap szakmai oktatás. A második évünkben a heti két napos gyakorlat - kedd és csütörtök - a Sajószentpéter II. aknai, mint tanbányai műhelyekben és magában a bányában volt. Kiváló oktatók: Csanálosi Elemér, Szolyák István, Gyenes János és még sokan mások... A gimnáziumba és a szakközépiskolai osztályokba is - több is volt, közgazdasági, ipari csőszerelői, bányászati - sok sajószentpéteri és környékbeli iskolatársunk, osztálytársunk volt.

Aztán a sajószentpéteri bányák bezárásai után az akkor még aktív bányász-gárda tovább folytatta a Bükkaljai Bányaüzemnél, Kazincbarcikán és Berentén. Nagyon sok jó munkatársam került ki közülük, mind a fizikai, mind a műszaki és egyéb területekről.

Az egyetem után, 1975 nyarától álltam munkába a Borsodi Szénbányák, Szuhavölgyi Bányaüzem, Szeles III. aknán, mint beosztott mérnök.

Amikor a sajószentpéteri szénbányászatról írunk, akkor rá kell világítanunk azokra a történelmi, gazdasági, technikai témákra is, amelyek ezt a tevékenységet itt is létrehozták.

Az, hogy a föld mélyén itt van a szén, ez egy földtanai, földtörténeti adottság. Ennek a szénnek a létrejötte sem egyszerű történés.

Az azonban, hogy ez bányászásra kerül ennél már sokkal több, bonyolult társadalmi, technikai, történelmi folyamatok eredménye.

...

---