Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Bódi Katalin

Látásgyakorlatok

kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz

TARTALOM, FÜLSZÖVEG


Tartalom


Bevezetés

I. LÁTÁSGYAKORLATOK
  I.1. A látás színrevitele
    I.1.1 A Tribuna-terem
    I.1.2 Neoklasszicizmus - a fogalomhasználat határairól
    I.1.3 A szemlélődés lehetőségei
  I.2. Médiumváltás és hagyományfelejtés a neoklasszicista művészetben - A belvederei Apollón példáján
    I.2.1 Apollón születése
    I.2.2 Istenek harca
    I.2.3 A látás gyakorlata
    I.2.4 Szoborból szobor
  I.3. A látás mint tevékenység Diderot és Winckelmann teóriáiban
    I.3.1 Autopszia-gyakorlatok
    I.3.2 Nikomakhosz szemei
    I.3.3 Diderot esete a Medici Venusszal
    I.3.4 Levél a látás antropológiájáról
    I.3.5 A néma költészet lehetőségei
    I.3.6 Exkurzus: Philippe Mercier A látás érzéke című festményéről

II. KAZINCZY ÉS A MŰVÉSZETEK
  II.1. Kazinczy Ferenc görögös epigrammái a neoklasszicista művészet kontextusában
    II.1.1 Filológiai problémák és a perspektíva irányai
    II.1.2 Az epigramma autopoétikája
    II.1.3 Az érzékek retorikája
    II.1.4 Emlékművek a lélek halhatatlanságának sírkertjében
    II.1.5 A lista zavara és a hálózat összegabalyodása
  II.2. Kazinczy a múzeumban: Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú cikkeinek értelmezési esélyeiről
    II.2.1 A nyilvánosság tere
    II.2.2 Múzeumi kalauz - első terem
    II.2.3 Múzeumi kalauz - második terem
    II.2.4 Múzeum shop
  II.3. Gólyafészek és angolkert: Az Árkádia-per kontextusai Kazinczy Ferenc folyóiratközleményeiben és levelezésében
    II.3.1 Az Árkádia-per mint szövegkorpusz
    II.3.2 Allegória
      II.3.2.1 A levelezés labirintusai
      II.3.2.2 A Természeti História olvasói
    II.3.3 Séta a sírkertben - A hotkóci angolkert és Fizsi halála
      II.3.3.1 A levélben megírt angolkert
      II.3.3.2 A folyóiratban megírt angolkert
      II.3.3.3 Egy gyermek sírköve
    II.3.4 Kontextusok, médiumok, beszédmódok
    II.3.5 Exkurzus: Et in Arcadia ego és felboncollak
  II.4. Az Iliászi per képzőművészeti vonatkozásai
    II.4.1 Szöveghatárok
    II.4.2 Mediális határok
    II.4.3 Vissza a szöveghatárokhoz
    II.4.4 Vissza a mediális határokhoz
    II.4.5 Élethatár
    II.4.6 A komolytalanság határa
    II.4.7 Ki a szerző?
  II.5. A portré műfajai Kazinczy életművében
    II.5.1 A portré keretei
    II.5.2 "Az arcz magán hordja a' mit az emberről mondhatni" - a fiziognomikus portré
    II.5.3 Portrék vetélkedése - fiziognómia kontra eszményítés?
    II.5.4 "megpillantása egészen elborzasztott" - a szemlélődő inszcenírozása
    II.5.5 Exkurzus - Dürer Ádám és Éva-metszetéről

Epilógus

Függelék
  1. függelék
  2. függelék
  3. függelék

Bibliográfia
  1. Források
  2. Képzőművészeti alkotások
  3. Szakirodalom

Névmutató



Fülszöveg

Kazinczy Ferenc és a képzőművészetek kapcsolatát régóta kiemelt szakmai figyelem kíséri - az életmű nagysága, a műfaji sokféleség, illetve a töredékesség eddig elsősorban részterületek feldolgozására irányította a kutatásokat. A szövegkorpusz folyamatban lévő és teljes megismeréssel kecsegtető feltárásával lehetőség mutatkozik arra, hogy csomópontokba rendezhetők legyenek Kazinczy képzőművészetekkel kapcsolatos írásai, és megítélhető legyen azok jelentősége a 19. század első évtizedeiben. Kazinczy figyelme a műalkotások iránt azokhoz az évtizedekhez kötődik, amikor Európában megszületik a művészet modern értelemben vett fogalma, amivel szoros összefüggésben létrejön a múzeum intézménye.

A kötet a neoklasszicizmus fogalmi hálójának segítségével tanulmányozza Kazinczy képzőművészetekhez való viszonyát. A fókuszban a széphalmi literátor versei, valamint különféle szépirodalmi, tudományos és sajtóműfajokban írt művei állnak. Ezt egészíti ki több, Kazinczy számára mérvadó kortárs képzőművészeti alkotás elemzése. Az esettanulmányok vizsgálatai kitüntetett figyelmet szentelnek az érzéki recepció (s különösen a látás) gyakorlatának, mely a korabeli felfogás szerint meghatározza a műalkotás befogadásának enthuziasztikus élményét. Az itt közzétett elemzések új perspektívákkal bővítik, illetve árnyalják ismereteinket a neoklasszicizmus időtapasztalatáról, valamint az irányzat önreferenciális szépséghez való viszonyáról.


×