Bódi Katalin
Látásgyakorlatok
kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz
TARTALOM, FÜLSZÖVEGTartalom
Bevezetés
I. LÁTÁSGYAKORLATOK
I.1. A látás színrevitele
I.1.1 A Tribuna-terem
I.1.2 Neoklasszicizmus - a fogalomhasználat határairól
I.1.3 A szemlélődés lehetőségei
I.2. Médiumváltás és hagyományfelejtés a neoklasszicista művészetben - A belvederei Apollón példáján
I.2.1 Apollón születése
I.2.2 Istenek harca
I.2.3 A látás gyakorlata
I.2.4 Szoborból szobor
I.3. A látás mint tevékenység Diderot és Winckelmann teóriáiban
I.3.1 Autopszia-gyakorlatok
I.3.2 Nikomakhosz szemei
I.3.3 Diderot esete a Medici Venusszal
I.3.4 Levél a látás antropológiájáról
I.3.5 A néma költészet lehetőségei
I.3.6 Exkurzus: Philippe Mercier A látás érzéke című festményéről
II. KAZINCZY ÉS A MŰVÉSZETEK
II.1. Kazinczy Ferenc görögös epigrammái a neoklasszicista művészet kontextusában
II.1.1 Filológiai problémák és a perspektíva irányai
II.1.2 Az epigramma autopoétikája
II.1.3 Az érzékek retorikája
II.1.4 Emlékművek a lélek halhatatlanságának sírkertjében
II.1.5 A lista zavara és a hálózat összegabalyodása
II.2. Kazinczy a múzeumban: Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú cikkeinek értelmezési esélyeiről
II.2.1 A nyilvánosság tere
II.2.2 Múzeumi kalauz - első terem
II.2.3 Múzeumi kalauz - második terem
II.2.4 Múzeum shop
II.3. Gólyafészek és angolkert: Az Árkádia-per kontextusai Kazinczy Ferenc folyóiratközleményeiben és levelezésében
II.3.1 Az Árkádia-per mint szövegkorpusz
II.3.2 Allegória
II.3.2.1 A levelezés labirintusai
II.3.2.2 A Természeti História olvasói
II.3.3 Séta a sírkertben - A hotkóci angolkert és Fizsi halála
II.3.3.1 A levélben megírt angolkert
II.3.3.2 A folyóiratban megírt angolkert
II.3.3.3 Egy gyermek sírköve
II.3.4 Kontextusok, médiumok, beszédmódok
II.3.5 Exkurzus: Et in Arcadia ego és felboncollak
II.4. Az Iliászi per képzőművészeti vonatkozásai
II.4.1 Szöveghatárok
II.4.2 Mediális határok
II.4.3 Vissza a szöveghatárokhoz
II.4.4 Vissza a mediális határokhoz
II.4.5 Élethatár
II.4.6 A komolytalanság határa
II.4.7 Ki a szerző?
II.5. A portré műfajai Kazinczy életművében
II.5.1 A portré keretei
II.5.2 "Az arcz magán hordja a' mit az emberről mondhatni" - a fiziognomikus portré
II.5.3 Portrék vetélkedése - fiziognómia kontra eszményítés?
II.5.4 "megpillantása egészen elborzasztott" - a szemlélődő inszcenírozása
II.5.5 Exkurzus - Dürer Ádám és Éva-metszetéről
Epilógus
Függelék
1. függelék
2. függelék
3. függelék
Bibliográfia
1. Források
2. Képzőművészeti alkotások
3. Szakirodalom
Névmutató
Fülszöveg
Kazinczy Ferenc és a képzőművészetek kapcsolatát régóta kiemelt szakmai figyelem kíséri - az életmű nagysága, a műfaji sokféleség, illetve a töredékesség eddig elsősorban részterületek feldolgozására irányította a kutatásokat. A szövegkorpusz folyamatban lévő és teljes megismeréssel kecsegtető feltárásával lehetőség mutatkozik arra, hogy csomópontokba rendezhetők legyenek Kazinczy képzőművészetekkel kapcsolatos írásai, és megítélhető legyen azok jelentősége a 19. század első évtizedeiben. Kazinczy figyelme a műalkotások iránt azokhoz az évtizedekhez kötődik, amikor Európában megszületik a művészet modern értelemben vett fogalma, amivel szoros összefüggésben létrejön a múzeum intézménye.
A kötet a neoklasszicizmus fogalmi hálójának segítségével tanulmányozza Kazinczy képzőművészetekhez való viszonyát. A fókuszban a széphalmi literátor versei, valamint különféle szépirodalmi, tudományos és sajtóműfajokban írt művei állnak. Ezt egészíti ki több, Kazinczy számára mérvadó kortárs képzőművészeti alkotás elemzése. Az esettanulmányok vizsgálatai kitüntetett figyelmet szentelnek az érzéki recepció (s különösen a látás) gyakorlatának, mely a korabeli felfogás szerint meghatározza a műalkotás befogadásának enthuziasztikus élményét. Az itt közzétett elemzések új perspektívákkal bővítik, illetve árnyalják ismereteinket a neoklasszicizmus időtapasztalatáról, valamint az irányzat önreferenciális szépséghez való viszonyáról.