---

Tartalom

I. Magyarország
II. Ausztria
III. Németország
IV. Svájcz
V. Svédország
VI. Francziaország
VII. A continens többi országai (Portugália, Oroszország, Olaszország, Törökország, Románia, Belgium, Németalföld, Spanyolország, Dánia)
VIII. Nagybritannia
IX. Idegen földrészek országai (Egyesült-Államok, Brazília, China, Japán, Egyiptom)

---

Fülszöveg

A nemzetközi tárlatok egyik fontos rendeltetése épen az életrevaló eszmék terjesztésében állván: jótevő hatásuk nem szünhetik meg a pompás csarnokok bezárultával; sőt inkább ekkor kezdődik igazában az ipar, művészet, tudomány s a culturnépek mindennemű vívmányainak az egyes országok s nemzetek szükségleteire való alkalmazási ideje. Magyarország tanügyi munkásainak igen nagy része látogatta meg köztudomás szerint az 1873-diki tárlatot; bizonyára mindenik megállapítá még odahaza tanulmányi sorrendjét; de vajjon elmondhatja-e csak egy is, hogy minden irányban s előre feltett terve szerint sikerűlt a szakjára vonatkozó tanulságot meg is szereznie? Mert ámbár a bécsi tárlaton találjuk először képviselve az egyes tankörök kikerekített csoportjait: mégis a tanulságot nyújtható tárgyak, készítmények, eszközök s tudományos művek felállításában és elrendezésében lehetetlen vala a világos, kimerítő tájékozottság alapfeltételét - a teljes hozzájutást, avagy a helyszinén eszközlendő kisérleti próbákat biztosítni. Minthogy pedig ilyesmit egy, több hónapig tartó s az emberiség összes működési productumait felölelő tárlat alkalmával nem kereshetünk: azért a legtöbbnyire puszta név-sorozatból álló catalogusok és saját rövid, a pillanat benyomása alatt keletkezett s akárhányszor nem is a lényeget érintő jegyzeteink segélyével leszünk kénytelenek tapasztalatainkat gyakorlati működésünk folyamában alkalmazni. Ámde mivel az egyéni észleleteknél kikerülhetetlen tévedések, a személyes tapasztaltság különböző fokozatához képest egy ugyanazon szak tanulmányozói sem juthatnak mindenben egyező eredményre: nézetem szerint nálunk, hol hivatalos jelentések úgysem jelentek meg, nem válnék a tanügy s különösen a módszertan kárára, ha pályatársaim közől mennél többen bocsátanák közre hazai szaklapjainkban a bécsi tárlaton szerzett észleleteik foglalatját. Részemről a leiró természettudományoknak a vezérszerepet játszó népek középiskoláiban képviselt módszerét s taneszközeit vizsgálván különösebben, addig is, míg tapasztaltabb kartársaim valamelyike az egész oktatásügynek Bécsben felmutatott egyetemes képét megadná: bátor vagyok ide vonatkozó jegyzeteimmel a tárlaton járt kartársaim emlékeit feleleveníteni. Hathatós buzdításúl sőt részben útbaigazításúl szolgált erre nézve egyik lelkes ügytársamnak, Sretvizer Lajos budapesti tanító úrnak, a "Népnevelésügy a bécsi nemzetközi kiállításon, 1873-ban" czímű s megérdemelt kitüntetéssel fogadott füzetkéje. Előre érzem, hogy e sokoldalú, a népoktatás ügyét egészben felkaroló mű előnyeivel nem igen fog dolgozatom dicsekedhetni; szolgáljon azonban mentségeműl, hogy a népiskolák segédeszközeinek, szükségleteinek feltüntetésében, valóságos versenyre léptek a résztvevő nemzetek, sőt egyesek, mint Svájcz és Portugália, alig is terjeszkedtek túl ezeken; míg a középtanodák ügyét már sokkal kevesebb melegséggel karolták fel általában, s egyöntetűséget vagy világosan kitünő czélt ezekre vonatkozólag hiába kerestünk; sőt mint dr. Császár K. a Magyar Tanügy 1873-ki X-ik füzetében kifejezé: "nem tekintve a paedagogiai tévelyt, melyet némely gyűjtemények már az első pillanatra elárulnak - a természettudományi oktatás segédeszközei általában csak kisérletűl tekinthetők." De épen e széthangzás s a szemléltetés körül felhasznált segédeszközök sokfélesége teszi múlhatatlanná a kiállított tárgyak s bemutatott módszerek mennél részletesebb, mennél többek által eszközölt ismertetését, körülményes leirását, hogy így még a távolmaradt tanférfiak is betekintést nyerhessenek e fontos s minden művelt nemzet által egyképen rendkivül képzőerejűnek ismert tudományszak elterjedtebb közlési mikéntjébe, valamint a lélekfejlődés menetét inkább figyelemre méltató taneszközeinek csoportosításába, használatába.

Magától érthetőleg nem mindenütt terjeszkedem ki a tantermekre, azok berendezésére (ülőpadok stb.); s mivel ily szűk körre szorítkozom, nem mellőzhetem e helyen a természetrajznak a népiskolák s a felsőbb intézetek mutatványaiban feltüntetett tanfokozatait sem. Nem mellőzhetem főleg a népiskolák felsőbb osztályaira szánt tanszereket vagy itt követett tanmódot, miután a középtanodák kezdő növendékeinél lényegileg hasonló eljárást vagy segédeszközöket kell amúgy is alkalmazásba vennünk. Csakhogy még itt sem állapodhattam meg, s az egyes országokban követett tanítási módok és ezek eszközeinek, valamint a tanulói munkálatokban letett tanítási eredményeknek összeállításán felül ellátogattam a mezőgazdasági, erdészeti csarnokok gyűjteményeihez, a bányák, hámorok és vasöntödék termékeihez is, a hol szintén számos tanczélra fordítható adalékot találhatott a figyelmes észlelő.

---