Hanusz István
Fűben, fában
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Növények hazai történetünkben és népmondáinkban (13 kép)
Erzsébet királyné virágai (4 kép)
Iratos füvek (9 kép)
Hazai növényhonosításunk (12 kép)
Magyar fatisztelés (7 kép)
Magyar krónikás emlékfáink (8 kép)
Erzsébet emlékfák (5 kép)
Iróink emlékfái (8 kép)
Javas, tisztes fák (7 kép)
Magyar regék a fákról (6 kép)
Bevezető
Nemzeti történetünk egyes episodjaihoz, történelmi alakjaink személyéhez fűződő úgynevezett történeti nevezetességü fák megismertetése és megóvása érdekében rövidke czikket közöltem a "Turisták Lapja" egyik mult évi számában azzal a czélzattal, hogy néhány adatot szolgáltassak annak a hivatott turista-irónak, a ki vállalkozni fog arra, hogy irásban és képben összeállítsa hazánk történeti nevezetességű fáit, leirván azok történetét, a hozzájuk fűződő hagyományokat, regéket, hogy kedvet keltsen a turistákban, ezeknek az emlékeknek a meglátogatására.
Nem reméltem, hogy maga az úttörő, a ki ezekre az "eleven emlékoszlopok"-ra vonatkozó igen sok adatot hordott össze már eladdig is, rövid néhány hónap alatt nemcsak valóra váltja óhajtásomat, hanem széles keretbe foglalva, elmét és szivet gyönyörködtető módon mutatja be a krónikás fákat.
Keretet mondottam, pedig úgy látom, a keret fényesebb és szebb lett mint maga a kép.
Himes mezőben állítja elénk szerző azokat a viharverte ősrégi faóriásokat, melyek alatt egy-egy kimagasló honfitársunk pihente ki fáradalmait, vagy a melyeknek lombjai országos eseményekről suttognak.
A természettudós alapos szaktudása poeta-lélek inspirátiójával rajzolja elénk régmult idők élő maradványait.
A lelkiismeretes gyüjtőnek minden aprólékosságot figyelemre méltató pontosságával találkozunk ebben a könyvben is, mely nem első műve a tudós szerzőnek.
Egyik hozzám intézett levelében ezt irta: "Azt mondják, hogy ha az ember valamely templomban először jelenik meg, ottan való első kérését teljesiti az Ég. Mikor először voltam a bécsi Szent István dómban, én azt kértem, hogy adjon az Isten erőt nekem, hogy Szent István magyar nemzete okulására, vigasztalására, minél többet irhassak."
Ennek a fohásznak meg is volt a foganatja, mert ez a munka, mely a növényvilággal kapcsolatos történelmi eseményeknek és népmondáknak tanulságos gyüjteménye, immár tizennegyedik népszerüen irott műve a természettudományok jeles művelőjének.
Miként legtöbb munkájában, ugy ebben is, és itt még fokozottabb mértékben, nemcsak a tudása, hanem az ő magyar szive, az ő törzsökös magyar érzése is megnyilatkozik.
Meggyőződésem, hogy minden igaz hazafi lelki gyönyörüséget fog lelni az ő magyar sovinizmusában, mert ha örömmel fogadtuk a német császárnak Budapesten mondott szavait, hogy rá kell ütni mindenre a nemzeti gondolkodás bélyegét, mért nem szólhatna a növények cultusa is a magyar dicsőséges multról, az ezredéves szenvedésről, fajunk jövőjéről?
Meleg érzelmekkel üdvözölhetjük ezt a munkát főleg a fa-cultus ébrentartása szempontjából, mert sajnos, manapság már szinte visszasóvároghatnók Szent László idejét, mikor tilalmazni kellett az élőfa pogányos tiszteletét.