---

Tartalom

Előszó

ELSŐ FEJEZET. AZ ÁRPÁDOK DIPLOMÁCIÁJA, 895-1250
A honfoglalás, 895-900
A kalandozások, 901-972
A királyság megalapítása, 973-1000
Szent István diplomáciája, 1001-1024
Szent István művének sorsa, 1025-1038
Forradalom és visszahatás, 1038-1046
A helyreállítás, 1046-1050
Az új Magyarország elismerése, 1051-1058
András és Salamon diplomáciája, 1046-1061
Béla király háza, 1061-1095
A keresztes hadjáratok, 1095-1150
Háború Bizánccal, 1095-1180 50
III. Béla birodalma, 1180-1196
III. Béla nyugati kapcsolatai
Imre király háza, 1196-1205
Meránia diadala
Magyarország és Románia
Magyarország pusztulása és helyreállítása
Diplomáciai nyelv
Magyar diplomaták
Magyarország nemzetközi joga

MÁSODIK FEJEZET. AZ ANJOUK ÉS ÖRÖKÖSEIK, 1250-1526
Az Árpádok és az Anjouk, 1250-1301
A Habsburgok megjelennek
Anjou Károly öröksége
Az Anjouk és szomszédaik
Az Anjouk és Bizánc
Nagy Lajos öröksége
Angevin legitimizmus
Zsigmond király keresztes hadjárata, 1391-1400
Új Meránia, 1401-1410
Zsigmond Nyugaton, 1411-1420
A kompromisszum, 1420-1440
Bizánc sorsa eldől
Mátyás király diplomáciája
Jagiellók és Habsburgok
Nyugati kapcsolatok
Keleti kapcsolatok
A Jagiellók diplomáciája
Diplomáciai nyelv
Magyar diplomaták
Magyarország nemzetközi státusa

HARMADIK FEJEZET. A MEGOSZTOTT ÉS HELYREÁLLÍTOTT MAGYARORSZÁG, 1526-1715
A nagyhatalmak kialakulása
Magyarország az európai politikában
A spanyol hegemónia
A Habsburgok Magyarországon
A Szapolyaiak
A protestáns ellenállás
A Báthoryak
A török hatalom
A fordulat, 1591-1606
A magyar érdekközösség politikája, 1606-1660
Magyarország felszabadítása: a gondolat tragédiája
Magyarország felszabadítása: a gondolat újraéled
A visszahatás és kiegyezés
Diplomáciai nyelv
Magyar diplomaták
Magyarország nemzetközi státusa
Erdély nemzetközi státusa
Külügyi képzés

NEGYEDIK FEJEZET. MAGYARORSZÁG A HABSBURG BIRODALOMBAN, 1715-1866
A magyar állam jogi személyisége. Magyarok a külszolgálatban. A külügyi képzés, 1715-1815
Magyarok a külszolgálatban, 1815-1866
Magyarország nemzetközi státusa 1848 előtt
Az első magyar külügyminisztérium
Magyar követek
Az "orosz veszedelem" és ellenszere
Törökország semlegessége
Miklós cár Európája megváltozik

ÖTÖDIK FEJEZET. MAGYARORSZÁG A KETTŐS MONARCHIÁBAN, 1867-1918
A magyar állam jogi személyisége és a külügyek intézése
Magyar diplomaták
A dualizmus külpolitikája
A balkáni kérdés, 1866-1896
A monarchia állása megrendül, 1896-1910
Támadás a monarchia ellen, 1911-1916
A monarchia elmúlása, 1917-1920

HATODIK FEJEZET. MAGYARORSZÁG FELOSZTÁSA ÉS HELYREÁLLÍTÁSA, 1916-1941
Magyarország tragédiája, 1916-1920
A történelmi folytonosság védelmében, 1920-1930
A revízió jelszó alatt az új Európában, 1931-1941
Magyarország nemzetközi státusa
Diplomáciai nyelv és magyar diplomaták
A külügyi képzés

---

Előszó

A diplomáciai történelem az államok és nemzetek kapcsolatainak, egymáshoz való viszonyának története.

Nem a gazdasági vagy szellemi (kulturális, irodalomtörténeti), hanem a politikai viszonylatoké; mint ilyen szükséges kiegészítése annak a történelemnek, mely a belső fejlődéssel és annak eseményeivel foglalkozik.

Hozzá kell tennünk, hogy kapcsolat és viszonylat kifejezések alatt nem értünk befolyást, amint irodalomtörténeti hatások történetében és ismertetésében e megjelölést nem mindig helyesen használják, mert ez a politikában félreértésre adhat okot. A diplomáciai történelem nem idegen hatások, még kevésbé idegen befolyások története, tehát azt a történelmet, amely egy nemzeté, nem forgatja ki és nem alakítja át idegen hatások, vagy éppen befolyások történetévé. A nemzet történelme akkor is a nemzeté marad, ha diplomáciai összeköttetéseinek és vonatkozásainak tükrében adjuk; inkább azokat a képességeit emeli ki, amelyekkel a nemzetek társaságában politikailag érvényesült.

Ezeket előre kell bocsátanunk, hogy a jelen munka célját és természetét meghatározzuk.

Annál inkább szükséges a megkülönböztetés, mert 1909-ben egy ezerodalt meghaladó munka jelent meg a következő címmel: Magyarország története nemzetközi helyzetünk szempontjából. Annak jónevű szerzője tehát, a cím szerint, arra vállalkozott, hogy a magyar nemzet történetét nemzetközi helyzetének szempontjából vizsgálja meg és adja elő. Az olvasót bizonyára meg fogja lepni, hogy erről semmit sem talál benne, de attól tartunk, sokkal meglepőbb az, hogy erről a szerzőnek nem volt fogalma, ennek tudatában sem ö maga nem volt, sem a hibát mások sem vették észre. A kortársak azért nem rótták fel a szerzőnek, mert ők magok sem tudták, hogy a magyar diplomáciai történelem nem a magyar nemzet belső életének, fejlődésének vagy állapotának alakulását adja elő, hanem annak a külvilággal való összeköttetéseit, kapcsolatait és érintkezését, a magyar nemzetnek az európai politikában való érvényesülését.

Tőlünk is távol áll, hogy ezt a hibát egyedül a szerzőnek tudjuk be, mert ő nem tehetett arról, hogy a magyar nemzet külügyi érzéke Mohács óta elsorvadt és hogy nem történt kellő gondoskodás arról, hogy a magyar értelmiség a külső világot megismerje. A baj nem abban volt, hogy valakitől olyant várjunk, aminek felismerésére neki magának érzéke nincsen; a baj abban volt, hogy a magyar értelmiség a külvilágtól elzárta magát és olyan belterjes életet élt, amely szellemi vezetőit - mint az említett szerzőt is - megtévesztette.

A külvilág történetének, mondjuk a világtörténelemnek háttérbe szorítása olyan kis nemzetnél, amelyhez képest a világ nagy, lemondás a létező világ felépítésének megismeréséről; lemondás annak a környezetnek a megismeréséről, amelyben él és amelyre utalva van, pedig az sorsát alakítja ki és részben attól függ élete. Senki sem gondol ugyanilyen eljárásra pl. a földrajzban, mert már a gyermektől megköveteli, hogy a külvilág képéről fogalma legyen. Jogi oktatásunkban viszont ugyanez a hiány észlelhető, mert az államtudomány néven megjelölt ismeretek [jog- és államtudomány] a jogtudománnyal szemben háttérbe szorultak és az államok rendjével foglalkozó nemzetközi jog tanítása pl. olyan mértékben sorvadt el, hogy a nemzet sem annak a nagy átalakulásnak nem volt tudatában, amely vele a világháború idején történt, sem a magyarság nem tudott bekapcsolódni abba a nagy küzdelembe, mely abban az időben a politika és nemzetközi jog terén folyt.

Külföldön mindenütt felismerték a nemzeti történelem külső vonatkozásainak és a politikai tudományok nemzetközi anyagának fontosságát: azt, hogy ez a kettő közelebb áll egymáshoz - a nemzetek mai életében -, mint akár a belterjes nemzeti történelem, akár a jogtudomány. Ezért lett a diplomáciai történelem és a nemzetközi jog ismeretanyagának közlése mindenütt alapjává a politikai nevelésnek és oktatásnak. A politikai nevelés és oktatás állandó problémát képez a különböző nemzetek nevelés- és oktatásügyében. A terjedelmes irodalom, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, a vonatkozó kérdések tárgyalásával jelentékeny arányban megnövekedett. Magyar vonatkozásban mindössze annak megemlítésére szorítkozunk, hogy az abszolutizmus után vissza nem állított nemzetközi vonatkozású ismeretek nyujtása elsősorban szolgálja azt a célt, hogy a magyarság a külvilágról helyes ismereteket kapjon. Ezen ismereteknek - így a világtörténelemnek - fokozott, rendszeres és eredményes tanításáról való lemondás egyben lemondás azoknak a céloknak eredményes munkálásáról is, melyeket a nemzetek társaságában küzdő állam és nemzet maga elé tűz és amelyekre éppen ezért égető szüksége van. Igy történt azzal a kiváló szerzővel is, kinek munkáját megemlítettük. Ő még olyan események előestéjén írta meg művét, amelyek Magyarország nemzetközi helyzetét a nélkül változtatták meg, hogy ő maga sejtette volna azt, mit a nemzet széles rétegeinek is tudniok lehetett és kellett volna, ha 1848 óta nem törölték volna ki az egész magyar oktatásügyből a nemzetközi vonatkozású ismereteket.

Azok megszerzése vezet bennünk annak a teljesítménynek a megismeréséhez, ami az európai nemzetek társaságában a magyar nemzet nevéhez fűződik. Csak azoknak birtokában látjuk, hogy milyen nagy volt az a szerep, melyet a magyarság azoknak társaságában betöltött és milyen előkelő volt az a hely, amelyet Európa történetében elfoglalt.

A belső történetre való szorítkozás minden fontossága mellett sem nyujtja egy nemzet multjának igazi képét, kis nemzetnél pedig idővel a provinciális élethez való szokást eredményezi. A nemzetek társaságában való elhelyezkedés, a külvilággal fenntartott kapcsolatok a belső történetre vonatkozó ismereteket kiegészítve teszik teljessé valamely nemzet történetét - úgy amint azt annyi nagy magyar elgondolása szerint a legnagyobb magyar hitte.

Ezt a célt szolgálja jelen tanulmányunk, a magyar külpolitika elmúlt századainak áttekintése is.

Budapest, 1941. szeptember 21., Széchenyi István, a legnagyobb magyar születésének 150-dik évfordulóján.

---