---

Tartalom

Bevezetés. A latin nyelv

HANGTAN
1. §. A latin nyelv betűi
2. §. A betűk kiejtése
3. §. A hangok felosztása
4. §. Helyesírás és szótagolás
5. §. A szótagok időmértéke
6. §. A hangsúly

ALAKTAN
7. §. A beszédrészek
8. §. A főnév neme
9. §. A névhajlítás (declinatio)
10. §. A tő és az öt declinatio
11. §. A declinatiókra vonatkozó általános szabályok
12. §. Az I. vagy a declinatio
13. §. A II. vagy o declinatio
14. §. Az I. és II. declinatio melléknevei
15. §. A III. declinatio vagy mássalhangzós és i tövek
16. §. I. csoport, mássalhangzós tövek
17. §. II. csoport, i tövek és -al, -ar, -e végű semlegesek
18. §. III. csoport, vegyes declinatiójú szavak
19. §. Eltérő esetek
20. §. A harmadik declinatio melléknevei
21. §. Eltérések a melléknevek declinatiójában
22. §. A III. decl. nemi szabályai
23. §. A IV. vagy -u tövű declinatio
24. §. Az V. vagy -e tövű declinatio
25. §. Az öt declinatio eseteinek áttekintése
26. §. Az esetek alakulása
27. §. Hiányos és eltérő hajlítású főnevek
28. §. A melléknév fokozása
29. §. Számnevek
30. §. A számnevek használata
31. §. Névmások
32. §. Határozószók
33. §. Előljárók
34. §. Kötőszók
35. §. Indulatszók
36. §. Igék
37. §. A sum ige hajlítása
38. §. A négy coniugatio felosztása
39. §. A négy coniugatio activuma
40. §. A négy coniugatio passivuma
41. §. Megjegyzések a coniugatióhoz
42. §. Álszenvedő igék
43. §. Körülírt igehajlítás
44. §. Az igék főalakjainak képzése
45. §. Az igék főalakjainak képzése az I. coniugatióban
46. §. Az igék főalakjainak képzése a II. coniugatióban
47. §. Az igék főalakjainak képzése a III. coniugatióban
48. §. Az igék főalakjainak képzése a IV. coniugatióban
49. §. Álszenvedő igék főalakjai
50. §. Verba homonyma
51. §. Rendhagyó igék
52. §. Hiányos igék
53. §. Személytelen igék
54. §. Szóalkotás

MONDATTAN
55. §. Bevezetés
56. §. Az egyszerű mondat. A mondat részei
57. §. Az állítmány
58. §. Az esetek használata
59. §. Nominativus. Az alany
60. §. Az alany és állítmány megegyezése
61. §. A jelző
62. §. Az értelmező
63. §. Accusativus
64. §. Genitivus
65. §. Dativus
66. §. Ablativus
67. §. Az ige névszóalakjainak mondatrészekül való használata
68. §. Az igeidők használata főmondatokban
69. §. A módok használata főmondatokban
70. §. Az egyszerű mondat fajai
71. §. Az összetett mondat
72. §. Az igeidők használata mellékmondatokban
73. §. Consecutio temporum
74. §. Alanyi mellékmondatok
75. §. Tárgyi mellékmondatok
76. §. Függő kérdés
77. §. Oratio obliqua
78. §. Jelző mellékmondatok
79. §. Helyhatározó mellékmondatok
80. §. Időhatározó mellékmondatok
81. §. Okhatározó mellékmondatok
82. §. Célhatározó mellékmondatok
83. §. Következményes mellékmondatok
84. §. Megengedő mellékmondatok
85. §. Hasonlító mellékmondatok
86. §. Feltételes mellékmondatok
87. §. Szórend
88. §. Stilisztikai sajátszerűségek
89. §. Tropusok és figurák
90. §. Prosodia
91. §. A latin verstan elemei
92. §. A leggyakoribb verssorok
93. §. A római naptár
94. §. Rövidítések

FÜGGELÉK
1. A latin nyelv viszonya a rokon nyelvekhez
2. A latin irodalmi nyelv vázlatos fejlődése

---

Előszó

Latin nyelvtanunkat gimnáziumi és reálgimnáziumi tanulók számára szerkesztettük. Mivel az egész nyolc éves iskolai latin tanulmány kézikönyve e rendszeres nyelvtan, szem előtt tartottuk a magasabb osztályok igényeit is az ú. n. classicus-latintól eltérő nyelv megismertetésével és nyomtatással is kiemeltük azt, ami az alsó osztályokban feltétlenül tudnivaló és alaposan elsajátítandó. Azt, amit a felsőbb osztályoknak szántunk, mint nyelvtörténeti és lélektani megvilágítást, magyarázatot apróbb betükkel nyomattuk, hogy ez is megkönnyítse a könyv anyagának a tanuló szellemi fejlettsége szerint való használatát. Az említett nyelvtörténeti és nyelvlélektani magyarázatokat a felső fokon helyénvalóknak tartjuk, annál is inkább, mert külföldön ezt már régebben alkalmazták. Különben ezekre azért is szükség van, mivel Tantervünk a latin olvasmány anyagát Plautustól-Augustinusig kiterjesztette. Ebben a hat századra terjedő időben a latin nyelv nagy változáson ment át és bár tudjuk, hogy az ú. n. classicus latintól való eltéréseket az egyes auctor-kiadások ismertetik, mégsem tartjuk feleslegesnek, hogy a nyelvtan is adjon a nyelvfejlődési folyamatról nyelvtörténeti és nyelvlélektani magyarázatot. Hiszen magyar nyelvi tanulmányaiban is foglalkozik a tanuló a nyelvtörténet jelenségeivel.

A latin kiejtésére vonatkozólag is megfelelőnek tartjuk, ha a tanulót felvilágositjuk arról, hogy a nyelvtudomány mai álláspontja szerint mi a helyes.

A függelék két fejezete a latin nyelv rokonságáról és irodalmi fejlődéséről szól.

A megtanulásra szánt részek fogalmazásában rövidségre és világosságra törekedtünk és a rendes mintákon kívül más összefoglaló és szemléltető táblázatokat is alkalmaztunk.

A mondattani példákat nagyrészt a Tantervben olvasmányul kijelölt szövegből vettük és átlagban egy-egy példát adunk abban a véleményben, hogy az utasítások ajánlotta induktív gyűjtőmunka fogja kiegészíteni e példákat s az öntevékenységgel szerzett példagyűjtemény sokkal jobban fogja megerősíteni a tanuló nyelvismeretét.

Ajánljuk könyvünket kartársaink figyelmébe és jóakaratába, kiknek észrevételeit és tanácsait mindenkor köszönettel fogadjuk.

Budapest, 1929. szeptember hó
Dr. Hittrich Ödön
Dr. Kliment Jenő

---