Tartalom

Ismertető

Aligha van a világirodalomban még egy népkönyv, mely Genovéva megható históriájának népszerűségével méltó versenyre kelhetne. Ez a történet népszerűségének tetőpontjára a romanticizmus korában hágott, s a könyvkiadók állítása szerint még most is alig veszített kapósságából. E páratlan elterjedtségnek örvendő népkönyv magyar feldolgozásaival és annak világirodalmi kapcsolataival foglalkozik György Lajos idézett című munkájában.

Genovéva történetét a magyar irodalomban legelőször Nádasi János jezsuita említi 1648-ban megjelent latin nyelvű munkájában. Már terjedelmesebben foglalkozik ugyanezzel herceg Esterházy Pál nádor 1696-ban nyomtatott magyar nyelvű könyvében, melyben a legenda vázlatát is elmondja. A XVIII. század folyamán két iskoladrámánknak is tárgya a jámbor történet. Igazi népszerűségre azonban Láng Ádám 1824-ben megjelent fordítása emelte. E könyv rövid idő alatt számtalan kiadásban terjedt el és a történetet a nép körébe is bevitte. Szerző igen alapos érvekkel támogatja azt a feltevését, hogy a Toldi Szerelmé-ben említett Hincz és Kuncz szintén a Genovéva-népkönyvből kerűlt Arany János elbeszélő költeményébe.

E legenda történeti szálai szerfölött érdekesek. A kutatás ugyanis bebizonyította, hogy a Genovéva története öntudatos költői alkotás, melynek semmi valóban megtörtént alapja nincsen. A történet a Rajna közelében fekvő és Maria-Laach bencés kolostorhoz tartozó kis templomhoz fűződik. Minden valószínűség szerint feltehető, hogy a kis templom népszerűsítése érdekében írta egy odavaló szerzetes a XIV. század második felében e legendát, mely a templomnak nagy hírnevet szerzett és azt látogatott búcsújáró-hellyé tette.

A Genovéva-történet a XV. századtól kezdve válik általánosan ismertté. Népszerűsítéséhez legnagyobb mértékben René de Ceriziers jezsuita szerzetes járult hozzá, aki azt 1634-ben francia nyelvre átdolgozta és ezzel a népies feldolgozások légióját indította meg. A német irodalomban Cochem Márton (1687), a holland irodalomban Carolus Dan Houcke és egy ismeretlen fordító terjesztették legelőször Genovéva legendáját. A későbbi átdolgozóknál az itt említett, egymástól szellemre is jelentékenyen különböző feldolgozók hatottak. A legendának döntő jelentőségű feldolgozását Schmid Kristóf augsburgi prelátus készítette. Az ő feldolgozásának fordítása a Láng Ádám-féle magyar népkönyv is.

A Genovéva csodálatos története azonban nemcsak a népies írókat foglalkoztatta, hanem a műköltészet művelőit is. Természetes, hogy a romanticizmus kora a legnagyobb mértékben kedvezett e csodás tárgy művészi feldolgozásainak. Legjobban Tieck drámája emelkedik ki e terjedelmes sorozatból. A többiek költőiség, a monda naiv bája és áhítatos szelleme tekintetében még csak meg sem közelítik e kitűnő romantikust.

György Lajos - már eddigi munkásságából is jól ismert alaposságú - kimerítő tanulmánya újabb becses adalék a magyar szellemtörténet terjedelmes köréhez.

Forrás: Rajka László: György Lajos: A Genovéva-legenda és népkönyv története