Tar Károly
Voltam
emlékirat
TARTALOM, UTÓSZÓTartalom
ELSŐ KÖNYV: A BOLDOG UTCÁN INNEN
MÁSODIK KÖNYV: SAJÁT LÁBON
HARMADIK KÖNYV: EZER KILOMÉTEREKKEL
1. Az Igazság igézetében
2. Az Ifjúmunkás iskolája
3. Kötés, lazulás és oldás
4. Matinéink
5. Az újságírói műfajok tengerében
6. Köreim
7. A fiam halála
8. Sorozatok
9. Távolodásom
10. Bolydult évek
11. Örömben és gyászban
12. Újra az Erdélyi Szépmíves Céh
NEGYEDIK KÖNYV: ÉSZAKI FÉNYBEN
ÖTÖDIK KÖNYV: SUMMA SUMMARUM
Előszó
I. Élettapasztalatok
II. Köpönyegforgatós időkben
III. Transzszilvanizmusok
IV. Melyik a gyengébb nem?
V. Töprengések
VI. Kegytelen bumerángok
VII. Sejtelmes evidenciák
VIII. Jóindulatú továbbgondolásra
IX. Foszlányban
X. Frissített különvéleményeim
XI. Szalmaláng-boglya
Utószó
Könyvészet
A szerzőről
Utószó
Háromnegyed évszázados küszködés után rájöttem, hogy igaza van anyámnak: az öregség nehéz teher. Különösen, amikor rádöbbenünk, hogy nem értjük ezt a világot. De ha az ember élni akar, dolgoznia kell. A munka pedig közelebb visz a megértéshez, minden nehézség és tragédia elviseléséhez.
Mindig izgalmas dolog élni - ezt a közhelyes igazságot nekem is ki kellett mondanom, amikor életrajzom írásába fogtam és a svédországiak átlagéletkorához igazítom éveimet számláló napórámat. Amíg süt rám a nap, itt nem gond az élet. Mi egyébnek nézzem a többkötetes mű megírásához szükséges időt.
Terveztem a legterjedelmesebbet, egyféle regényes önéletrajzot, könyveimből vett olyan részletekkel, amelyek gyökereimet mutatják, s lett belőle erdélyi emlékírónk munkáihoz igazodó emlékirat, történetek gyűjteménye. Minél terjedelmesebb lesz művem, annál nagyobb lesz az akaratom, hogy a végére jussak. Mit számít az, hogy évekre, talán bő évtizedre lesz szükségem ehhez a munkához.
Ha élek, megteszem. Ha nem, akkor sem bánom, tervezésem hirdeti, hogy többet akartam - gondoltam.
Anyám minden napjára többet tervezett, mint amennyit elbírt. Úgy feküdt le, hogy másnap is volt oka az életre. Úgy számította, hogy majd behozza azt a kicsiny lemaradást, amit erején felül tervezett. A munka éltette mindhalálig. S ha én már meghaladtam évei számát, ez azért van, mert őt a mások akarnoksága kiperdítette megszokott munkás napjaiból, a tudatlan jó akarás által előirányzott semmittevő pihenés elleni tiltakozásban pattant meg agyában egy, a sokféle küszködésben megfáradt ér.