György Lajos
Irodalmi olvasókönyv. 2., Prózai irodalom
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
BEVEZETÉS
Irodalmi nevelés (Babits Mihály után)
I. RÉSZ. OLVASMÁNYOK
I. SZÓNOKI PRÓZA
1. Szónoki beszéd
A) Politikai (parlamenti) beszéd
Demosthenes második filippikája
Cicero Catilina elleni beszédéből
Mirabeau beszéde a rendkívüli adó érdekében
Kogălniceanu: A jobbágyság helyzetének javításáról
Kossuth Lajos: Részlet az 1848. július 11-iki beszédéből
Deák Ferenc: A felirati javaslatokból
B) Törvényszéki beszéd
Berryer: Cambronne-ügy
Kölcsey Ferenc: Védelem P. J. számára
C) Egyházi beszéd
Jézus hegyi beszéde
Chrysostomos: Az alamizsnálkodásról
Bossuet gyászbeszéde Bourbon Lajos, a nagy Condé herceg fölött
Halotti beszéd
Pázmány Péter: Mily üdvösséges a magunk ismerése
D) Akadémiai vagy emlékbeszéd
Gyulai Pál: Emlékbeszéd Arany János fölött
E) Alkalmi beszéd
2. Írott szónoklat
Bartha Miklós: A kereszt jelentősége
II. TUDOMÁNYOS PRÓZA
A) Bölcseleti (filozófiai) próza
Sokrates a testvéri egyetértésről
Kempis Tamás: A tiszta lelkiismeret
Széchenyi István: Hitel
Gyulai Pál: Arany János Toldi trilógiája
Bajza József: A kritikáról
Gondolatok (Pascal, La Rochefaucauld, Eötvös)
B) Természettudományi próza
Apáczai Cseri János: Az elefánt
Greguss Gyula: Egy csésze kávé
C) Történeti próza
A fuldai évkönyvek feljegyzései az avaroknak is nevezett magyarokról
Anonymus: Árpád és Szalán készülődése és csatája
Déryné naplójából
Apor Péter: Az erdélyiek régi nyájasságáról
Kazinczy Ferencz levele Kisfaludy Károlyhoz
Jorga Miklós: Kapcsolatunk a multtal
Gyulai Pál: Vörösmarty szülei
Thukydides: A peloponnesosi háboru
Salamon Ferenc: A népvegyülés akadályai
III. SZÉPPRÓZA
Cervantes: Don Quijote
Defoe: Robinson
Swift: Gulliver utazása
Dickens: Twist Olivér. Egy gondolat Copperfieldből
Manzoni: A jegyesek
Amicis: A szív
Turgenyev: A veréb
Goethe: Az ifjú Werther keservei
Andersen: A kis gyújtó-árus leány
Lagerlöf Zelma: Nazarethben
Sienkiewicz: Quo vadis?
Gârleanu: Az őzike
Brătescu Voineşti: A fülemile
Jósika Miklós: Abafi
Kemény Zsigmond: Zord idő
Jókai Mór: Az új földesúr
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Herczeg Ferenc: Pogányok
II. RÉSZ. ELMÉLET
BEVEZETÉS
Az irodalom és ágai
A retorika köre és feladata
I. SZÓNOKI PRÓZA
1. Szónoki beszéd
Hogy készül a szónoki beszéd?
a) Mit mond? A beszéd tárgya, tartalma. Egység, teljesség, alapgondolat
b) Milyen rendbe szedi a mondanivalóit? Rendszer. A beszéd gondolati és érzelmi tartalma. A beszéd szerkezete
c) Minő kifejezésekkel mondja el? A beszéd stílusa és előadása
d) Hogyan adja elő? A szónok magatartása és egyénisége
A szónoki beszéd fajai és története:
a) politikai vagy parlamenti szónoklat
b) törvényszéki szónoklat
c) egyházi szónoklat
d) akadémiai szónoklat
e) alkalmi szónoklat
2. Írott szónoklat
II. TUDOMÁNYOS PRÓZA
A tudós és munkája
A tudomány terjesztése, fejlődése és osztályozása
a) Bölcseleti (filozófiai) próza
b) Természettudományi próza
c) Történeti próza:
A történetíró munkája
A történeti próza felosztása
III. SZÉP PRÓZA
A regény fajai
A regény története:
a) A világirodalomban
b) A magyar irodalomban
BEFEJEZÉS
A magyar prózai stílus fejlődése
Előszó
Az V. osztályos magyar tankönyv megírásánál az volt a fő törekvésem, hogy tanulságos, hasznos, az irodalmi tudást elmélyítő könyvet adjak a magyar tanulóifjuság kezébe.
Könyvem új nyomokon jár. Ezért nehány felvilágosító megjegyzést bocsátok előre.
Az eddigi V. osztályos retorikából kevés hasznot merített a tanuló és a tanár egyaránt. A tanuló sok olyan formális ismerethez jutott, melyet igyekezett minél hamarább elfelejteni. Voltaképen azt sem tudta, hogy mi is a rendeltetése ennek a tárgynak. A tanárt is eddigi tankönyveink inkább gátolták, mint segítették abban a törekvésében, hogy ezen a fokon is irodalmat tanítson. A magyar egyházi hatóságok kitüntető megbízása ösztönzött arra, hogy az V. osztály számára olyan irodalmi olvasókönyvet szerkesszek, mely a tanuló irodalmi tudását elmélyítse, érdeklődési körét tágítsa s a tanárnak módot adjon arra, hogy szeretettel és elmélyedéssel taníthassa az irodalmat ezen a fokon is.
A retorika feladata - felfogásom szerint - a prózai irodalmat olyan teljességben szemléltetni, mint amilyen részletes áttekintést ad a VI.-os poétika a költői irodalomról. Csak ilyen alapvetés után tudja a VII. és a VIII. osztály a fejlődés szempontjából eredményesen rendszerezni e két osztály nyujtotta gazdag anyagot. Ennek megfelelően tankönyvem egészen új rendszerrel s felerészben eddig fel nem használt olvasmányi anyaggal próbálkozik a retorikának élénkebb vérkeringést adni. Eddigi retorikáink a prózai irodalmat igen szegényesen mutatták be. Beérték egy pár leírással, történeti elbeszéléssel, nehány szónoki beszéddel meg értekezéssel. Ezeket is szemmelláthatólag csak azért mutatták be, hogy retorikai fejtegetéseik támasztó pontjául szolgáljanak. A retorika kedvéért teljesen elhanyagolták az irodalmi szempontot, vagy legalább is kellőképen nem domborították ki. Felosztásuk is teljesen tudománytalan és hasznavehetetlen volt. Nehezen lehetne megokolni, hogy a retorikában miért tanítottuk először a leírást, utána pedig a történetírást? Mi az az értekezés tulajdonképen s hogy kerül melléje a szónoki beszéd? Hol van itt az egységes szempont, mely e négyfajta prózát úgy kapcsolja egybe, hogy a tanuló mindig lássa, mit és miért tanul? Megokoltnak tartottam tehát letérni az eddigi retorikák kimélyített útjáról és friss csapást vágni.
Három körét állítom fel a prózának: I. szónoki prózát, II. tudományos prózát, III. szépprózát. Az élőszóbeliség megelőzte az írásbeliséget, ezért előre helyezem a szónoki prózát. Két faját mutatom be: a szónoki beszédet és az írott szónoklatot. Az utóbbi átmenetül szolgál a II. részhez: a tudományos prózához. Ez a régi tartalmatlan értekezés helyét pótolja és megkísérli, hogy a tanuló a tudományról, annak beláthatatlan köréről s az egyes tudományágakról is olyan alapfogalmat szerezzen, melyet később olvasmányai révén tartalmasíthat. Hol végezzük el ezt, ha nem a prózát tárgyaló retorika körében? E fejezet nehézségét megkönnyítem azzal, hogy a tudományos prózának három, egymástól élesen elváló körét mutatom be (bölcseleti, természettudományi, történeti próza). Nem akar ez tudományos felosztás lenni, csak alkalom arra, hogy sok olyan ismeretet nyujthassunk a tanulónak, amelyet eddig elhanyagoltunk. A tudományos prózától a történeti prózán át könnyű az átmenet a III. fejezethez: a szépprózához. Itt a novella és a regény kerül bemutatásra, ami igen alkalmasan előkészíti és átvezeti a tanulót a következő év költői olvasmányaira.
Úgy érzem, hogy e felosztás alapján a próza egész birodalma áttekinthető. Nem vitatom a tökéletességét, de alkalmasnak és világosnak találtam a cél érdekében az V. osztályos tanuló számára.
Az olvasmányi anyagot nem részletezem, itt könyvem maga helyett beszél. Feladatomat megnövelte az a parancsoló szükség, hogy a tanulót ettől az osztálytól kezdve rendszeresen be kell vezetni a világirodalomba is. Ezt eddig csak a poétika oldotta meg nehány szemelvénnyel. E szempontot miért mellőzzük a prózai irodalomban, ahol szintén rengeteg az az ismeretanyag, amely mellett elsiklani nem lehet, ha irodalmi műveltségre komolyan törekszünk? Az olvasmányi anyag körét az is növelte, hogy a klasszikus prózát szintén szemléltetnem kellett. Ugyan hol fogja ezt megismerni a tanuló, mikor középiskoláinkban a klasszikus tanulmányok oly szomorúan összezsugorodtak?
A tárgyalási módszert maguk az olvasmányok megadják. Terjedelmük és könnyűségük lehetővé teszi a sok olvasást és a könnyű feldolgozást. Retorikai fejtegetésekkel nem zavarom őket; még a látszatát is kerülni akartam annak, hogy bárki is retorikai szemléltető példáknak tekintse. Az elméleti részben adom a szükséges retorikai ismereteket, jóval rövidebbre fogva a régi retorikáknál s mellőzve a szerkesztéstant, melynek lényeges pontjait a IV. osztályos tankönyvem kimeríti. Ugyancsak az elméleti részben áttekintés céljából az olvasókönyv irodalmi anyagát röviden összegezem.
Nagy munka, nagy feladat, komoly és lelkiismeretes dolog hárul tehát az V. osztályra. Szeretném, ha kiérzenék könyvemből, hogy ezekkel az igen komoly olvasmányokkal az élet komoly feladataira akarom figyelmeztetni a tanulót. Nagy szüksége van a jövőnek, hogy a mai ifjuság a munkában komollyá edződjék. Ezt a célt szolgálja a retorika, mikor érdeklődést ébreszt és szeretetet hint el lelkében az irodalom iránt, mely forrása a nemes és tartalmas életnek, sokszor rugója is a tetteinknek.
Hálás köszönetet mondok ezen a helyen is Dr. Rajka László barátomnak, ki nehéz munkámban tanácsaival és útbaigazító észrevételeivel támogatott.
Könyvemet igen t. kartársaim szeretetébe és szíves figyelmébe ajánlom. Megjegyzéseiket köszönettel fogadom.
Cluj-Kolozsvár, 1923. év hamvazó szerdáján
Dr. György Lajos