---

Tartalom

Bevezetés
Az Ősnyelv hangkészlete és szótagfelépítése
Tonális volt-e az Ősnyelv?
Az Ősnyelv mondatszerkezete és ragozási struktúrája
Az Ősnyelv szókészlete
  A hangváltozások tendenciái
  Személyes névmások
  Számnevek, többes szám, birtokos eset és birtokos névmások
  Családi kapcsolatok
  Nyomás szexelni!
    A felnőtt férfi
  Emberek
  Állatnevek
  A nemesek neve
  Igen és nem
  A jó és a rossz
  Megöl a hideg
  Ez, az - ragok, jelek, képzők, névutók
    Túl
    Ez és az
    És, -val, -vel
    Hosszan tartó cselekvések képzője
    RövidEN/ON/ÖN meg a -nál/nél
    Kívül-belül
  Röviden a kurtáról
  Hosszú
  Vagy változik
  A határozott névelő
  A határozatlan névelő
  Megy, jár
  A szép és a banya
  A mozgó víz
  A nyávogó állat
  Nincs
  Talaj
  Istenes témák
  Hogyan félünk?
  Körös-körül
  Megállok, ha itt a kígyó
  Hogy
  Eszünk, iszunk
  Tehát, szóval, azaz vagyis, úgyhogy
  A rabló megerőszakolja a zsákmányát
  A barna medve
  Következő
  Figyelem a fényt
  Őrzöm a várost és a kertet
  Folyik és megárad a folyó
  Egy rakás batyu és csomag
  Régi téma
  Torz törpék
Nyelvtani nemek
A visszaható névmás
Az egyetlen, univerzális kérdőszó és a tárgyeset születése
A létige alakja
  A létige ragozása az Ősnyelvben
Időszerű témák
  A jelen idő és a múlt idő
  A jövő idő
  A passzív (szenvedő) szerkezet
  -andó, -endő
  Módbeli segédigékkel bővített mondatok passzív szerkezetben
  A feltételes mód
  A felszólító mód
  Egy mini ragozási paradigma
  A főnévi igenév
  Határozószavak
  Melléknevek képzése
    A melléknevek fokozása - a középfok képzése
    A melléknevek fokozása - a felsőfok képzése
  A fülünk, és az IGÉZŐ hang
  Sorszámnevek, s más hasonló kitalációk
Összetett szavak
  Teendőnk, a munkadarab
  Továbbá szintén
  Ez az ember és az a dolog
  A gyilkos és a mesteremberek meg az önzés
  Most valami új
  Közel, távol
  Kérdőszavak kialakulása
  Van valamim
  Világunk, a Föld
  Vad
  Esetleg képes valamire
  Messzire
  A főnök parancsa
  Hogyan leszünk egy párrá?
  Tengeri, éjjeli, nappali
  Az Ősnyelv ellentétképzője
  Keres
Önálló hangok jelentései az Ősnyelvben
Ősnyelvi alapszavak táblázata
Ősnyelvi példamondatok
Ősnyelvi szójegyzékek
  Magyar-Ősnyelvi miniszótár
  Ősnyelvi-Magyar miniszótár
Hogyan tovább? - avagy utószó helyett

---

Bevezetés

Ebben a tanulmányban megkísérlem kideríteni, nagyjából milyen lehetett az "Ősnyelv", vagyis az a nyelv, amiből aztán az összes többi kialakult. Sok nyelvész hisz abban (igazából majdnem mindegyik) hogy valaha létezett egy efféle ősnyelv, és ezt valószínűsítik a genetikai eredmények is, miszerint az emberi faj réges-régen Kelet-Afrikában alakult ki, onnan terjedt el mindenfele, s az első populáció mely ott elindult az értelmessé válás útján (amihez a beszéd képessége is kellett) semmi esetre se lehetett népesebb mint néhány ezer fő, de sokkal valószínűbb, hogy létszámuk a néhány százat is alig érte el. (Még az se kizárt hogy mindössze egy-két tucatnyian voltak, azaz egyetlen népesebb családról volt szó!). Ez természetesen több mint valószínűvé teszi, hogy akkoriban egyetlen nyelvet beszéltek, bár nyilván rendkívül kezdetlegeset a mai nyelvekhez képest. E tanulmányban tehát azt próbálom meg kideríteni minél pontosabban, konkrétan miféle is lehetett ez a nyelv, ez, ami az összes mai nyelvnek (s mindegyiknek ami már kihalt) az őse lehetett.

A nehézségeket, mellyel ez a képzeletbeli időutazás jár, nem szabad lebecsülni! Elvégre ugye, "a szó elszáll". Abból a korból, mely legoptimálisabb esetben is minimum százezer évvel ezelőtt zajlott, de lehet hogy ez az idő megvolt akár félmillió év is, még tárgyi emlék is alig maradt fenn, írásos emlékről meg végképp szó se lehet - bár még ha akadnának is olyanok, teljesen lehetetlennek tűnik, hogy azokat elolvassuk, mert nem tudnánk, a leírt szavakat miként kell ejteni. De ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hiszen nyilvánvaló, hogy előbb volt a beszéd, azután az írás, amikor tehát a beszéd, a nyelv kialakulását kutatjuk, írás létezését még elméletileg se tételezhetjük fel. Igazából olyan ősi korról van szó, hogy... nos, régészeti leletek szerint Ausztráliában éltek emberek már ezelőtt 65 ezer évvel is. Oda el kellett jutniuk valahogyan Kelet-Afrikából. Ha feltételezzük hogy egyetlen évbe se telt eljutniuk oda, mert csak úgy teleportálták magukat holmi "mágikus technikákkal", még ez is azt jelenti, hogy még e legjobb esetben is minimum 65 ezer évvel ezelőtti volt az a kor, amikor utoljára közös nyelvet beszélhetett az Emberiség!

Mik tehát azok a nyomok és tudományágak, amik e kutatásban segítségünkre lehetnek? Nos, mindenekelőtt a statisztika, összehasonlító nyelvészet, biológia, s természetesen a józan logika. Ezek segítségével hihetetlen eredményekre juthatunk, mint majd látni fogjuk, bár tény, kell e kalandhoz némi fantázia is. Utóbbi miatt máris sejthető, hogy bármiféle eredményre jussunk is, az Ősnyelv rekonstrukcióját semmiképp se tekinthetjük igazán pontosnak, ha e "pontos" alatt valamiféle cáfolhatatlan matematikai egzaktságot értünk. Akármelyik következtetésünkbe bele lehet majd kötni. Merészelünk majd e tanulmányban még konkrét szavakat is meghatározni az ősnyelvből (nem is keveset, ahhoz képest, milyen távoli múltról van szó!), de VÉGSŐ SORON ezek egyikére se lehet cáfolhatatlan bizonyítékot találni, mert az egyetlen bizonyíték az volna, ha lenne egy időgépünk amivel visszamegyünk a múltba, s hangfelvételt készítünk arról, miként beszélgetnek a horda tagjai. Ez nyilvánvalóan lehetetlen.

Amikor tehát azt mondjuk majd: "ez a szó így hangzott az ősnyelven" - nos, akkor ez csak rövid és slampos kifejezése annak, hogy VALÓSZÍNŰLEG így hangzott. Azaz semmi se biztos! Azalatt meg hogy VALÓSZÍNŰLEG, mindig más és más valószínűségi százalékot kell érteni. Lesznek szavak, melyeknél én, e tanulmány írója majdnem százszázalékig biztos vagyok benne, hogy az úgy hangzott, s lesznek olyanok, ahol sokkal de sokkal kevésbé vagyok ebben biztos, mindazonáltal úgy vélem, még így is érdemes megemlíteni azt a szót, mint valószínű sejtést. Általában, a szavak meghatározásánál, közlöm is majd a valószínűség mértékét, ha nem is számokkal, de legalább olyasformán, hogy "nagyon valószínű", "valószínű", vagy "feltételezhető". Utóbbi esetben olyasmit értek, hogy én magam se vagyok benne biztos hogy az a szó úgy hangzott, de azért arra mégis fogadni mernék, hogy ha nem is úgy, de valami ahhoz nagyon hasonló módon.

Továbbá, a szavak nyilvánvalóan mássalhangzóból és magánhangzóból állnak. Mint majd látni fogjuk, a rekonstruált szavaknál sok esetben még annak is eltérő a valószínűsége, hogy mely mással- és mely magánhangzóval mondjuk(ejtjük) ki őket.

Végeredményben amit eredményül kapunk, egy olyan nyelv lesz, amely majdnem teljesen biztos, hogy nem lesz azonos az Ősnyelvvel, mert bármennyire igyekszünk is, lesznek benne tévedések, mindazonáltal olyan nyelv lesz, mely rendkívüli hasonlóságokat mutat vele, azaz az eredeti Ősnyelvnek egy "igen közeli rokona" lesz, annyira, hogy reményeim szerint megértené egy abból a korból származó ősember, ha nem is minden nehézség nélkül. Hiszek benne, a rekonstrukció eredménye és az igazi Ősnyelv nem különbözik egymástól jobban, mint a mai olasz és spanyol, márpedig ezek egymás számára még nagyjából érthetőek. És ennyi idővel későbbi korból rekonstruálni egy nyelvet ekkora pontossággal, szerintem hihetetlenül jó eredmény!

Valaki megkérdezheti ezek után, mi ÉRTELME van annak, hogy megalkotok egy olyan "mesterséges" nyelvet, mely még szerintem az alkotója szerint is tele van hihetetlen mennyiségű bizonytalansággal, amikor tehát magam se tagadom hogy kivétel nélkül minden "megalkotott" szóba bele lehet kötni, sőt a nyelvtanba is? Hogyan MERÉSZELEM én ezt TUDOMÁNYOSNAK nevezni, amikor pedig jól tudjuk hogy többnyire általános az egyetértés abban a természettudósokat illetően, hogy csak azt nevezzük tudománynak, amit kísérleti ellenőrzésnek lehet alávetni, az meg nyilvánvaló mert magam is elismertem fentebb, ez esetben szó se lehet semmiféle ellenőrzésről? Sőt, még ha oly biztos is NÉMELY megállapításom hogy némi jóindulattal nevezhető ESETLEG tudományosnak, ha nem is mint elmélet de legalább mint HIPOTÉZIS, miért blamálom magamat azzal, hogy láthatóan egy teljesértékű nyelvi rendszer megalkotására törekszem, ekképp a "majdnem biztos" dolgokat olyasmikkel keverem amik még szerintem is csak igen picike mértékig valószínűek?

Nos erre a válaszom az, hogy természetesen én magam se tekintem ezt a nyelvet tudományos értékű konstrukciónak. Igyekeztem amennyire tőlem tellett tudományosan megközelíteni a kérdéskört, de tekintve a hihetetlen nehézségeket (adathiány), meg azt hogy nem is vagyok képzett nyelvész, nyilvánvaló hogy legjobb esetben se tekinthető ez másnak mint egy jó szándékú, elég alaposan tájékozott de mégiscsak amatőr érdeklődő erőfeszítésének! Igazából én úgy vélem, ennek ami itt olvasható, tudományos szempontból annyi értelme van, mint egy kiváltképpen jól megalapozott sci-fi műnek: Mindenekelőtt ÉRDEKES, már annak akit általában véve is érdekel a témakör legalább hobby-szinten; aztán meg, tekintve hogy az írója tőle tellően igyekezett lelkiismeretes lenni, túl nagy baromságok TALÁN nincsenek benne, ellenben akadhat a leírt gondolatok közt pár olyan értékes "aranymorzsa", mely a VALÓBAN jól felkészült kutatókra inspirálóan hat, új utakat mutathat. Egyáltalán, egy efféle mű felkeltheti nagyobb tömegek érdeklődését is az adott téma iránt, ami oda hathat hogy megindulnak a témával kapcsolatban komoly kutatások, netán holmi pénzforrások is megnyílnak e célra, az ifjak figyelmét felkeltheti a nyelvészet iránt... No meg, így megmutatható hogy némi kitartással miféle érdekes szellemi konstrukciók építhetőek fel, milyen érdekes is a TUDOMÁNY, és hogy lehet ám ALKOTNI is, ahelyett hogy az időnket arra pazarolnánk hogy bamba pofával a TV idióta valóságshow-it bámulnánk hogy a sok hülye miként csetlik-botlik benne... Ha csak annyi lesz az egész mű haszna hogy egyetlenegy fiatal jobban megérti belőle mondjuk a "tárgyeset" lényegét, máris megérte a megírása!

Igen, de ahhoz hogy valóban ÉRDEKES legyen, muszáj volt legalább olyan mélységig elkészíteni e nyelvet, hogy a NYELVTAN többé-kevésbé teljesértékű legyen, s legyen hozzá legalább pár tucat szó. Enélkül nem lehetne jópofa "ősnyelvi" mondatokat összetákolni benne, s így a legtöbben nem tudnának egy jót szórakozni vele. Ha tehát legalább egy egészen picike valószínűsége is volt annak hogy egy szó ősnyelvi alakja kideríthető, megpróbálkoztam vele ennek érdekében. Miért is ne, tisztában voltam vele kezdettől, ha csak 3 szót igyekeznék is meghatározni, ugyanannyi támadás érne mint így, belekötnek majd az élő fába is a kritikusaim, akkor meg már mindegy, legyen legalább érdekes!

Ismétlem azonban, ezt leghelyesebb egy jól megalapozott sci-finek tartani, tudományosan pedig inkább olyasminek ami felhívja a figyelmet a kérdéskör tanulmányozásának fontosságára, meg a témakör szépségére.

Még valami. E könyv fejezeteit olvasgatva, sok esetben előfordulhat, hogy egy szó kiderítése közben hivatkozok valamely másik ősnyelvi szóra, vagy nyelvtani szabályra, igeidőre, képzőre, akármire, amiről nem abban az épp olvasott fejezetben elmélkedem részletesen, sőt, még nem is egy azt megelőző fejezetben hanem egy későbbiben "vezetem le", hogyan is hangozhatott az az Ősnyelvben! Ezt nem lehet elkerülni, egy nyelv egy RENDSZER, minden mindennel összefügg benne. Ilyen esetben kérem az Olvasó türelmét, megértését, ígérem, valamelyik másik fejezetben az az elem is (elem=ősnyelvi alkotórész) tisztázásra kerül!

Elébe szeretnék menni egy olyan kritikának is, hogy én úgymond egy legalább száz éve elavult elmélet, a "gyöknyelvészet" szerint próbálnám rokonítani a szavakat egymással. Ez egyszerűen NEM IGAZ. Mint mindenben, ebben is van egy parányi rész-igazság természetesen, amennyiben én elfogadom, hogy a magyar nyelvben - de minden más nyelvben is! - akadnak BIZONYOS "szóbokrok", hogy csak egy példát hozzak rá: lehetetlen tagadni a "kerek", "kerék", "kör", "karika" szavak "rokonságát" egymással. Igen, akad néhány szóbokor szerintem is, mindazonáltal kezdettől fogva elutasítottam azt, hogy ez a "szógyök"-elv olyan mindent átható és abszolút érvényességű lenne, ahogy azt a gyöknyelvészet megszállott hívei állítják. Akadnak szóbokrok minden nyelvben, egészen biztos hogy voltak ilyenek az Ősnyelvben is, igen, ez meggyőződésem. Az Ősnyelv azonban nem egy nyelvtervező műve volt, se emberi tervező nem úgy alkotta meg szándékosan hogy abszolút logikus legyen, se Isten. Magától jött létre, természetes folyamatok által, egyetlen cél érdekében: hogy segítse őseinket a túlélésben, azzal, hogy hatékony kommunikációs eszközzel rendelkezzenek. Hatékony alatt pedig azt kell érteni, hogy hatékony AZON KÖRÜLMÉNYEK KÖZT, melyben ők éltek. Ez volt a legfőbb "szabály", mely mindent űberelt. Sok más szabály is közrejátszott az Ősnyelv kialakulásában, természetesen, a logika is, könnyű kiejthetőség is, és egyéb mindenfélék is, és igen, volt egy tendencia benne arra is hogy kialakuljanak mindenféle szóbokrok - egyszerűen mert ez része volt annak az általánosabb szabálynak, hogy amennyire lehet, legyen azért logikus, mert úgy könnyebb megjegyezni. Ez nem volt elhanyagolható szempont, hiszen őseink nálunk is butábbak voltak, mindazonáltal akkor se ez volt a legfőbb szempont, ezért a szóbokrok kialakulása semmi esetre se volt olyan mindent átható mint azt egyesek hinni szeretnék.

Hogy mire gondolok a gyöknyelvészet elveinek túlzásba vitelénél, íme egy példa: egy lelkes gyöknyelvész egyszer nagy hévvel azt bizonygatta nekem, hogy de igenis az úgy van hogy a magyar "kúr", "kér" és "kór" szavak egy szóbokorba tartoznak, mert azt akit KÓR gyötör, azt nem KÉRjük meg arra, hogy KÚRhassunk vele, hiszen akkor elkaphatnánk mi is tőle a kórt!

Háát, ööö... lehet hogy egyeseknek az e könyvemben bemutatott pár elmélkedésem erőltetettnek tűnik majd, remélem azonban mégse annyira, mint a fenti példa. Nyilván, tetszőleges szópárhoz költhető olyan nyakatekert eszmefuttatás, aminek hála bele lehet magyarázni a hasonlóságukat, diadalmasan felkiáltva azután hogy "íme, ezek is egy szóbokorba tartoznak"! Semmit nem ér azonban az az elmélet, amihez ugyanannyi szabályra van szükség, ahány tényt megmagyarázni óhajt.

A "szógyökök" hipotézisét e könyvben tehát igen-igen nagy óvatossággal használom majd, majdhogynem semennyire. Szinte kizárólag akkor élek majd vele ha egymástól nagyon távoli nyelvek esetében is megfigyelhető az adott hasonlóság, de még ekkor se ez lesz a fő magyarázómódszerem, hanem inkább a statisztikai érvek, meg az Ősnyelv szerkezetét illető azon szabályok, melyek más összefüggésekből is levezethetőek. Eleve, én nem abból indulok ki e könyv kapcsán, hogy az Ősnyelv levezethető pusztán a mai magyar nyelv tanulmányozásával. Bár mint majd látjuk, elég szép számú hasonlóság akad a magyar és az Ősnyelv közt is, de akadnak olyan hasonlóságok melyek az Ősnyelv és más nyelvek közt állnak fent, miközben ezen ősnyelvi tulajdonságok nem jellemzőek a magyar nyelvre, vagy csak alig-alig. Az Ősnyelv ugyanis mindegyik nyelvnek őse volt, nemcsak a magyarnak, ez tehát nem is lehetséges másként.

Nem látom tehát értelmét annak, hogy valaki e tanulmányomból azt a következtetést vonja le, hogy én a magyar nyelv "elsőségét" "bizonyítottam" be, annak valamiféle rendkívüli ősiségét. Minden nyelv pontosan ugyanolyan ősi, mert ugyanannyi ideje volt fejlődni/változni (kivéve a már kihalt nyelveket). Lehet persze az "ősi" fogalmat úgy is érteni, hogy melyik hasonlít jobban az egykori ősnyelvre. Ez jogos nézőpont szerintem is, másrészt viszont sajnos nincs egzakt mércéje a hasonlóságnak. Továbbolvasva e könyvet, például láthatja olvasóm, hogy szerintem a "mi" és "ti" személyes névmások az Ősnyelvben is így hangzottak, s ekkor a magyar olvasó biztos büszke lesz hogy lám, a magyar nyelv mennyire "ősi". Rendben, lehet erre büszke, nincs ezzel semmi baj, azt kivéve hogy nem szabad azt gondolnia hogy mondjuk egy angol vagy német ne lehetne ugyanilyen büszke a maga nyelve "ősiségére", épp csak nem a "mi" vagy a "ti" szavak miatt. Mert akadnak más szavak is melyeket az ő anyanyelve őrzött meg jobban, nem is beszélve arról, hogy mint majd látjuk, az Ősnyelv nyelvtani rendszere sokkal inkább hasonlít az övékére, például az ige"ragozás" nem sok gondot okozna egy angol anyanyelvűnek, tíz perc se kellene neki és máris kiigazodna benne. Na most mi ér többet "hasonlóság" szempontjából, néhány szó azonos volta vagy egy nyelvtani alrendszer messzemenő hasonlósága?! Másrészt ők meg amiatt nem mondhatják hogy az ő nyelvük "ősibb", mert tárgyeset szinte nincs is a nyelvükben (az angolban totál nincs, a németben csak mikroszkopikus nyomokban), míg mint majd látjuk, az Ősnyelvben volt tárgyeset, ha nem is a kialakulásának legkezdetibb idejében. Ilyen szempont szerint megint a magyar lenne az "ősibb", de - fájdalom - ez is kétes érv az ősiségre, mert az Ősnyelv teljesen másképp fejezte ki a tárgyesetet, azaz semmi bizonyíték rá hogy a magyar nyelv tárgyesete nem a magyar nyelv belső, késői fejlődésének következménye. De ha a szóhasonlóságoknál maradunk is, kérdések tömkelege merül fel. Például hasonlóbb-e két szó, ha az egyikben a hangok fele azonos csak, mint ha megvan benne az összes hang, de a szó vége kapott egy relatíve hosszú toldalékot is? És ez csak egyetlen gyors példa az ilyesmikre.

Nyilván, muszáj volt azért nekem is valamiféle módszert találnom a szavak hasonlóságának meghatározására, ezt ismertetni is fogom a hangváltozások tendenciáiról szóló fejezetben. A kérdéssel foglalkozva azonban arra a következtetésre jutottam, hogy bár ez alkalmazható egyes szavakra, egész nyelvek esetében semmit se ér, mert egyik nyelv ezeket a szavakat őrizte meg hasonlóbbnak az ősnyelvi őshöz képest, másik nyelv meg amazokat, és ez igaz a nyelvtani viszonyokra is. Amennyiben a magyar Olvasóm úgy gondolja, mégis sokkal több e műben azon szavak száma amik épp a magyar nyelv "ősiségét" bizonyítják a többi nyelv rovására, akkor - kijelentem - ez kizárólag arra bizonyíték hogy mégiscsak a magyar az anyanyelvem, emiatt könnyebben vettem észre e szavak hasonlóságát (ha úgy tetszik ősiségét), de más nyelv natív beszélője, ha belemerül a témába, simán találna ugyanennyit a maga anyanyelvéből is.

Gyökereink azonosak, tartozzunk bármely néphez, s beszéljünk akármiféle nyelvet is! E könyv célja épp ezen nyelvi gyökerek feltárása, amennyire szerény képességeim engedik.

---