---

Tartalom

Bevezetés
Útmutató a határozóhoz

HATÁROZÁS KÜLLEMI BÉLYEGEK ALAPJÁN
Az emlősrendek meghatározása
Rovarevők
Denevérek
Nyúlalakúak
Rágcsálók
Ragadozók
Párosujjú patások

HATÁROZÁS CSONTTANI BÉLYEGEK ALAPJÁN
Az emlősrendek meghatározása
Rovarevők
Denevérek
Nyúlalakúak
A rágcsálók családhatározója
  Mókusfélék
  Pelefélék
  Egérfélék
  A pocokfélék alcsaládja
Ragadozók
Párosujjú patások

Képtáblák és kiegészítő koponyajellemzések
Mérettáblázatok
Irodalomjegyzék
Magyarország emlőseinek névjegyzéke
Megjegyzések a 2. kiadáshoz

---

Bevezetés

Hazánkban a madártannak és az emlőstannak egyaránt Petényi Salamon János volt a megalapítója és első jeles művelője. Míg azonban a madarakkal utána már rengeteg kutató foglalkozott és foglalkozik napjainkban is magas színvonalon, addig az emlősöket jóval kevesebben vizsgálták Magyarországon. örvendetes viszont, hogy számos magyar emlőskutató (kezdve a múlt században Petényivel, majd századunk első felében Méhely Lajos és későbbi követőik) tudományos tevékenységét ismerték el külföldön is.

Ahogy régen, úgy ma is egyik feltétele az állattani kutatásoknak a biztos fajismeret, ennek elsajátítását pedig elsősorban a határozókönyvek segíthetik. Magyarországon az érvényes természetvédelmi törvények értelmében az emlősfauna sok képviselője élvez védettséget, és e védett állatok felismeréséhez szintén fajismeretre van szükség. Gyakorlati megfontolásból ezért szükségesnek ítéltem határozómban elválasztani a csonttani bélyegeket a küllemi bélyegektől, hogy lehetőség nyíljon bármely hazai emlősfaj különálló, esetleg sérült koponyarészek alapján történő meghatározására éppúgy, mint e fajok élő állapotban történő felismerésére. A magyar emlősfaunát ilyen jellegű munka eddig nem dolgozta fel, és éppen ezért igen hálás feladatnak ígérkezett e munka megírása. A korábbi magyar emlőshatározók főként múzeumi gyűjtemények feldolgozását segíthették, minthogy határozókulcsaik küllemi tulajdonságok és a koponya együttes vizsgálatát tették szükségessé. Természetesen a korábbi - magyar és külföldi - szerzők írásai jelentősen megkönnyítették munkámat, számos adatot felhasználtam azokból. A forrásmunkák részletes jegyzékét az Olvasó az irodalomjegyzékben megtalálja, itt csak néhány fontos munkát. G. S. Miller (1912), Sz. I. Ognev (1928...1950), Schmidt E. (1967) és Topál Gy. (1969) írásait emelném ki, mint az általam leggyakrabban használtakat.

A határozó készítése során sok személyes segítséget kaptam. Mindenekelőtt köszönetemet fejezem ki a Természettudományi Múzeum munkatársainak: Csorba Gábornak, dr. Demeter Andrásnak és dr. Topál Györgynek sokoldalú és nélkülözhetetlen segítségükért; hasonlóképp hálás köszönet illeti dr. Jánossy Dénesi, értékes lektori tanácsaiért, amelyekkel munkám eredményességét szintén elősegítette. Nem utolsó sorban köszönettel tartozom a Madártani Egyesület Vezetőségének, amiért lehetővé tette e határozó megjelenését, és persze mindazon barátaimnak, akik munkámban támogattak.

Vajon mennyire indokolt, hogy egy emlőshatározó a Madártani Egyesület gondozásában jelenik meg? - kérdezhetik esetleg majd néhányan. Mindazok, akik a jelen kiadvány iránt szakmailag érdeklődnek, nyilván egyetértenek azzal az állásponttal, hogy az Egyesület közreműködése előremutató, hiszen például az egyre ritkuló ragadozó madarak megismerése (és oly fontos védelme!) elképzelhetetlen a velük szorosabb kapcsolatban álló állatcsoportok, így az emlősök ismerete nélkül! És viszont: a kisemlősöket sem lehet - legalábbis nem érdemes - vizsgálni ellenségeik, tehát a ragadozó madarak ismerete nélkül. Remélem tehát, hogy határozóm a jövőben emlőstani és bizonyos madártani kutatások során egyaránt szolgálhat majd segédeszközként.

Budapest, 1988. augusztus
A szerző

---