---

Tartalom

1. §. Ásvány. 2. §. Ásványtan

ELSŐ FŐRÉSZ. AZ ÁSVÁNYOK HÁROM RENDBELI TULAJDONSÁGA
I. Szakasz: alakbeli tulajdonságok
II. Szakasz: physikai tulajdonságok
III. Szakasz: vegytulajdonságok
  a) A vegyalkat
  b) Vegykisérletek

MÁSODIK FŐRÉSZ. AZ ÁSVÁNYOK LEIRÁSA
I. Termés elemek
  A. Hydrogencsoport - RO, R2O3, RO2
  B. Arsencsoport - RO3, RO5
  C. Carboncsoport
II. Vegyek az arsencsoport elemeivel
  Kettes vegyek
    I. Az arsencsoport elemeinek egymásközti vegyeik
    II. Az As-csoport elemeinek vegyei a H-csoport elemeivel
  2. Kétszer kettes vegyek.
    III. Ásványok, melyekben a persulphuret R2S3 a H-csoport elemeinek a kénvegye
    IV. Ásványok, melyekben a persulphuret R2S3 az As-csoport elemeinek a kénvegye
    V. Ásványok, melyekben a persulphuret R2S5 az As-csoport elemeinek a kénvegye
III. Chlor-, Brom-, Jodvegyek
IV. Fluorvegyek: kettes, kétszerkettes
V. Oxygenvegyek
  1. Oxydok
  2. Többször kettes vegyek vagy sók
VI. Szerves vegyek
  I. Csoport. Víztartalmú sók
  II. Csoport. Gyántafélék

ÁSVÁNYHATÁROZÁS
I. A leggyakoribb ásványok felismerése
II. Az összes fajok részletes meghatározása

Mutató, melyben az egyes ásványok oldalszáma foglaltatik úgy a leirásra, mint a meghatározásra nézve

---

Előszó

Az 1860/61-ik iskolai év kezdetén az egyetem termei másfél hónapig meg nem nyilván, a dolog végre oda dőlt el, hogy anyanyelvünk jogába visszahelyeztetett s a tantárgyak magyar nyelven előadatása határozattá lett.

A kevés ásványtani könyveink között nem lévén olyan, melyet egyetemi előadásoknál használhatnék, másrészt szemem előtt lebegvén, hogy kézi könyv hiányában a tanulás még nagy szorgalom mellett is bajjal jár: eltökéltem magamat, kézi könyvemet, melyet előbbi években egyetemi hallgatóim kőnyomatban ismételve kiadtak, átdolgozni, s nyomatását azonnal meginditani.

A munka elve: annyi adni a krystálytanból, a physikai, a vegytani tulajdonságokból, mennyire az ásványok leírásánál vagy azok meghatározásánál szükség van.

A krystálytanban Naumann Frigyes lipcsei tanár rendszeréhez csatlakozom, mely mind Némethonban, mind egyebütt sok krystallograph tetszését vívta ki. A mellékelt rajzok számra nézve nem tökéletesek, az idő rövidsége miatt kénytelen voltam csak azok közt válogatni, melyek a kiadónál már készen voltak (Fellöcker és Mihálka ásványtanában használt clyché-k). Egy-két nélkülözhetlen rajz vagy krystály- s vegyjegyezési betű készittetése is eléggé hátráltatta az ivek megjelenését. Különben a tanuláson könnyitendő, mintáimra hivatkozom, s minták szerint tanulni sokkal könnyebb mint rajzok szerint. Nem kevéssé segiti elő a tanulást a vázak használata, melyeknek alkalmazása ily szellemben és határban e munkában jelenik meg először.

Az ásványrendszerben Dana amerikai jeles mineralogot követem, kinél a tan ezen részét a most élők között alig tanulmányozta valaki szorgalmasban. 1854-ben New-Havenben (Connecticut) megjelent munkájának czimlapjára méltán reá nyomathatta: "ujra irva, ujra rendezve és bővitve", mert a ki összehasonlitja az előbbi kiadásokkal, könnyen észreveszi, hogy Dana tanulmányai minden kiadással mélyebbre hatottak, és az ásványrendszer alapját az anyagnak mindig lényegesb tulajdonságaira fektette.

A nevezetesb ásványok c könyvben bővebben leírvák, de megemlitve sőt a rendszerbe beosztva és vázolva van csaknem minden olyan faj, melyről ismereteink nem épen elégtelenek. A tökéletlenül ismert nehány ásvány csak a mutatóban fordul elő név szerint, meg levén emlitve, hogy melyik fajhoz áll közel, p. o "Cantonit, Covellinféle"; "Catlinit, Kaolinféle (ásvány)."

A főbb synonimok az egyes fajok leirásánál a név mellé vannak téve, a ritkábban használtaknak szintén csak hátul adtam helyet a betűrendes mutatóban. Itt az egyenlőségi jegyen túl álló név rendesen az, a mely alatt a leírás előfordul, s e két név vagy szorosan synonim, p. Mészpát = Calcit, vagy nem az, p. Agyag = Orthoklas; ezen esetben az Orthoklasra azért vagyunk utalva, mert, az Agyag annak egy mállásterménye, s valamint ezen, úgy az Agyagot érdeklő egyéb körülményekről is ott kapunk felvilágositást.

Könyvemet közhasználatúbbá teendő, az előkészitő részben nagyobb betűvel (ciceró) nyomattam, a mit mindenkinek kell tanulni, kisebbel (garmond, petit), mi szorítottabb körű tanitásnál (Fölrealiskolák, Fölgymnásiumoknál) kimaradhat; sőt hogy jobban feltünjék, az ilyen helyek a könyv első lapjain csillaggal is ellátvák. Ennek gyakorlati előnye főleg akkor tünnék ki, ha ugyanazok, kik e könyv szerint előbb röviditve tanultak, később is a szerint hallhatnák ismereteik bővitését; igy van legvilágosabban kimutatva, hol szakadt meg a fonal, hol kell azt fölfogni s tovább fejleszteni.

Végre mi a nyelvet illeti, az itt követett szabályt legalkalmasabban e szavakkal fejezhetem ki: magyaritsuk a terminológiát, de ne legyünk túlzók a nomenclaturában. Mindennemü kifejezést, melyre szükségünk van, hogy a tárgyakról mentől határozottabban, s a határozottság mellett mentől finomabb árnyalatokban szólhassunk, igyekezzünk honi nyelvünkön használni; ha nem volna, késziteni, nem csupán szókat, hanem egész mondatokat is, szóval oda törekedjünk: hogy a kifejezéstan magyar legyen: ellenben a vezetéktanban csak a meglevő népiesb magyar nevekkel éljünk, s ha csinálni akarunk, legfölebb a közéletben is forgó tárgyak megnevezésére alkossunk uj magyar nevet, a többire nézve pedig maradjunk azok mellett, melyeket a jelenkor tudósai a világirodalomban közös használatra készitenek. Ha kisebb körben mozgó munkákban élünk is tisztán honi elnevezésekkel, de magasabb tudományos tárgyalásoknál amazokat mellőzni annyit tesz, mint magunkat megfosztani azon kulcstól, melylyel az egyéb nyelven irt hasonló munkák használatába nehézség nélkül bejutunk. - Tulajdonnevek ezek nem kevésbbé, mint a Historia és Geographia nevei, azok magyaritásával, hogy mi előnyt nyernénk, meg nem mondhatnám, de az áll, hogy a synonimikát szaporitanók, mi minden esetre baj, mert az a tudomány előadásának és megtanulásának rovására öregbedik.

Pest, május 1861.
Szabó

---