---

Tartalom

VERSEK
Fényvarázs
Tovaszállt
Játszik a fény
Nem érted
Bíborban
Csillagtalan
December 31.
Mozaik
Eresz alatt
Álmok taván
Mit rejt
Kell a csend
Elsuhanó varázslat
A költő
Valaha a múltban
A gondolatok
Életünk
Dalolhatnám
Az Andrássy úton
Ősz végi kép
Szél és homok
Nem apadnak
Megraboltam
Lesz-e holnap?
Elrepít
Ez itt a pokol
Déli vér
Nem játszom el
Fáradt vagyok
Rég
Hegyen
Reggel tejet iszom
Nagyanyám látja
Nincs, mire várj
Szüntelen
Táncolt a fény
Két lényt rejt
Végre
Munka
Nehéz a reggel
Gödörben
Névnapra
Ha
Megszidtak
Más a sors
Késik a levél
Nem vagyok
Korok
Ha a botom
Át a hídon
Mind más és más
Ősz
A tűz hegyei
Naplemente
Por a porhoz
Elfogynak
Egy szál virág
Hallgatag esték
Gyújts fényt
Újra itt az ősz
Körben minden
Hé, fenyő!
Senki se hallja
Már ne
A nap nevetett
Ünnepre készülnek
Nem értették meg
Karácsonyt játszik a tömeg
Patak parton
Soha már
Ma neked
Úgy születik
Találkozunk még, itt a nyár...
Itt a nyár
A fényről
Hiszitek
Új szózat
Létünk
Egy vagyok
Szegény Musztafa
Mióta nem
Ragaszkodom
Kerted megsínyli
A van teher
Él tovább
Velem sír
Hallgatom a csendet
Csendjeink
Utak
Arany, s drágakő
Tegnapelőtt
Köszönöm a kertet
Már nem jönnek
Miki emlékére
Utam csenddé fogy
Lovasok
Már megint pénz kell
Utak futnak
Múzsám
Anyám
Nem kell
Feldübörög
Még
Démon a kirakatban...
Híd az égen
Látod
A nap elsötétült
Tanmese
Szánom
Elhitték
Az ősz kint
Már nem futok le az útra
Moloch kutyái
Ki vagyok
Elmentél
Apeva fordítva
A világról azt mondják már ma
Heliosz újra
Hiába
Nyiss kaput
A civilizáció ereje
Lebegek
Furcsa hangok
Mikor a sors magánya
Mióta
Ma éjjel
Életfogytiglan

PRÓZÁK
A fehér terasz
A látomás
Buli kolbásszal
Francia kártya
Világok oszlopai

A SZERZŐ

IMPRESSZUM

---

Életrajz

Háll Máriaként Budapesten születtem 1956 nyarán egy nem átlagos családba. Apám családcentrikus sváb, anyám elszegényedett nemesi család büszke lánya. A háború után egyiknek sem volt semmije. Apámból mérnök úr lett, anyám sokat dolgozott. Sok vitájuk közben ellentéteikkel támogatták egymást. Apám józan, megfontolt volt, anyám családjában elevenen élt a művészet. Talán innen erednek furcsaságaim.

Gyerekként sokat bolyongtam a Mecsekben, ott kezdtem ismerkedni a természet csodáival. A másik szeretett táj a Balaton déli partja.

Korán írni kezdtem, de úgy hozta az élet, hogy hosszú hallgatás következett.

Mint szinte mindenki, én is a boldogságot kerestem, nem sok jutott. Dolgoztam kórházban, erőműben, bankban, gyárban, kereskedelmi vállalatnál, egyetemen, végül a Kincstárban.

Az élet tanított vágyakról és nehézségekről, hitről és igazságról. Tapasztaltam, tanultam.

Sokféle emberrel találkoztam, sokféle sorsot láttam. Régóta az embert kutatom, mint író, és mint lélekgyógyász. A megoldásokat keresem, vádaskodások nélkül.

Egyre fontosabbnak éreztem az élet nagy kérdéseit. Keresem a sors logikáját, az élet értelmét.

A modern ember nem érti látomásaimat, az ezoterikus mást lát, hisz a hegynek csak csúcsa egy, felfelé végtelennyi út vezet.

---