VERSEK
Tegnapelőtt
Hajnaltájban
Együtt futottunk a nyárban
Tegnapelőtt
Már nem futok
Mert nem tudok
De a nyárban
Tudom
Együtt hajnaltájban
Futottunk
Tegnapelőtt
Köszönöm a kertet
Uram! Köszönöm a kertet
Ahol álmodnom lehetett
Hol nem üvöltöttek vad szelek
Nem tépték meg a lelkemet
Míg nem hullnak le a levelek
Még átlábalnám a vizet
S ott a zuhatag felett
Megnézném a köveket
Aztán vár az erdő, a meredek
Hol az út a hegytetőre vezet
S megláthatom az ég szélén még
A búcsúzó alkonyfényeket
Már nem jönnek
Már nem jönnek hozzám barátok, szeretők
A rokonok is gyakran el-elmaradnak
Magamra hagyva az idő végtelenbe tör
S én utazom újra messze gondolatban
Régi percek itt gomolyognak, a múlt újra éled
Ráncos arcokon nevetés, ámulat, fényes könnyek
Előkerülnek kertek és virágok, a régen volt gyermek
Anyám szeme felragyog, ahogy hallgatja a verset
Miki emlékére
Szemtelen szemekkel néztél
Hangtalan szavakkal szóltál
Hitetlen iramban éltél
Csodákat álmodtál. Voltál.