VERSEK
Utak futnak
Utak futnak szerte, szerte
Le a síkra, fel a hegyre
Hideg szél fúj utak mentén
Jó, hogy nem lyukas a mentém
Erre, arra tüzek égnek
Lánghegy támad fel az égnek
Megsötétül az ég kékje
Átragyog sok csillag fénye
Utak futnak messze, messze
Átjuthatsz a végtelenbe
Sokból eljutsz majd az egybe
A célodhoz, felébredve
Múzsám
Szőke volt és locska, csacska
Benézett a múzsám egy pillanatra
Szeles volt és szertelen
Aztán elfutott hirtelen
Félt, meglátom a maszk mögött
Az arcán átfutó időt
Tudhatná, bár vannak ködök
De álmaink fénye örök
Anyám
Egykor feszes bőröd meggyűrték az évek
Húsod hogy megfogyott, maradtak a csontok
A hátadon púp volt, a szemeden hályog
Mégis csak te láttad jól a nagyvilágot
Mégis lám erősebb voltál, mint a hegyek
Csak engem nem értettél. Szerettelek.
Nem kell
Nem kell nekem csador, burka, feredzse.
De a Moloch cseléd némber, valamennyi felvegye!
Hajtsa csak fejét igába, ezt ne szégyellje
Nyelvét, lelkét a tálcára feltegye.
Rajta! De én nem megyek vele.
Nekem nem kell csador, burka, feredzse.