VERSEK
A nap elsötétült
A nap elsötétült, a hold fele elveszett
Fehérre kifakult a vörös csillag
És nyugaton ledöntötték a keresztet
A jövő napok a tegnap havába vesznek
Tanmese
Szivárványos ökle kis hal
De nagyon nagy a szája
Önmagáról kis tavában
Azt hiszi, hogy cápa
Távol tenger lett a vágya
Ám a tengerhez, ha eljut,
És ott ügyesen el nem búj
Ő lesz vacsorára
Szánom
Szánom az éhes gyermeket
S a szomorú szemű nőket
De nem azt az ifjú „férfit”
Ki követel, mert nem tud kérni.
Mert szerintem csak az férfi
Ki megáll a saját lábán
Lustaságból, gyávaságból
Nem adhat túl a hazáján.
Elhitték
Nagy mellénnyel elindult
Európába bezúdult
Fegyvertelen katonaság
Fiatal hím sok ezerszám
Elhitték azt, - de ki által?-
Európában szultánra
Van kereslet, s aki siet
Emír, avagy sejk is lehet
Hálásnak se kell lennie
Sorra dughatja a nőket
Mindent megkap, ingyen élhet...
Értelemmel ki hisz ilyet?
Akinek kell, haza vigye
Ha kívánja, szíve ügye
De aki ezt nem szeretné
A többi már hagyja békén!