---

Tartalom

Bevezetés

1. A VÍZHÁLÓZAT RENDSZERE
1.1. A vízhálózat-sűrűséget meghatározó tényezők
1.1.1. A vízhálózat sűrűsége és az éghajlat közötti kapcsolat
1.1.2. A vízhálózat-sűrűség kapcsolata más tényezőkkel
1.2. A vízhálózat és a szerkezet összefüggései
1.2.1. A vízhálózat irányítottsága és mennyiségi meghatározása
1.2.2. A vízhálózat előrejelzettsége
1.2.3. Az irányítottság és a szerkezet összehasonlítása
1.2.4. Esettanulmányok a magyarországi középhegységekben
1.2.5. Összefüggések a vízfolyások és az űrfelvételek vonalas elemei (szerkezetföldtan) között
1.3. A vízhálózat háromdimenziós vizsgálata
1.3.1 A vízfolyások esésviszonyai
1.3.2. A vízhálózat háromdimenziós analízise

2. AZ ALFÖLD FOLYÓVÍZI FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE
2.1. Az Észak-Alföld paleohidrográfiai vizsgálata
2.1.1. A Zagyva és mellékfolyói
2.1.2. A Bükkalja és a Hevesi-Tiszamente
2.1.3. A Sajó-Hernád hordalékkúpja
2.1.4. A Nagykunság
2.1.5. A Taktaköz
2.1.6. A Bodrogköz és a Kelet-szlovákiai-alföld
2.2. A Kelet-Alföld paleohidrográfiai vizsgálata
2.2.1. Kárpátalja
2.2.2. A Tisza hordalékkúpja
2.2.3. A Szamos hordalékkúpja
2.2.4. Az Érmellék
2.3. A Közép-Alföld paleohidrográfiai vizsgálata
2.3.1. A Körös-medence folyóvízi formavilága
2.3.2. A Körösök hordalékkúpjai
2.3.3. A Tiszazug
2.4. A Dél-Alföld paleohidrográfiai vizsgálata
2.4.1. A Maros hordalékkúpja
2.4.2. A Tisza délvidéki szakasza
2.4.3. Teraszok vagy szintek a Tisza mentén
2.5. Az Alföld vízrajzának posztglaciális változásai
2.5.1. A Tisza helyváltozásai
2.5.2. A mellékfolyók vízrajzi változásai
2.6. Az Alföld paleohidrológiája
2.6.1. Alapelvek
2.6.2. A meanderek méretét meghatározó tényezők többváltozós statisztikus vizsgálata
2.6.3. Az alföldi folyók két típusa és becsült ősi vízhozamuk
2.6.4. Holocén vízhozamok és a csapadékviszonyok

3. A KÉSŐPLEISZTOCÉN-HOLOCÉN IDŐSZAK FOLYÓVÍZI FELSZÍNFEJLŐDÉSE
3.1. A Középső-Tisza vidékének negyedidőszak végi folyóvízi felszínfejlődése
3.1.1. Horizontális sztratigráfia módszere
3.1.2. A folyóvízi felszínalakulás szakaszai
3.2. A pleisztocén végi-holocén kori őskörnyezet változásának kutatása Magyarországon
3.2.1. Az őskörnyezetre vonatkozó adatok
3.2.2. Az újabb adatok alapján továbbfejlesztett kép
3.2.3. A folyóvízi felszínalakítás menete
3.2.4. Kronológiai módosítások

4. A MAGYARORSZÁGI FOLYÓVÍZI TERASZOK KIALAKULÁSA ÉS KORBEOSZTÁSA
4.1. Kutatási előzmények
4.2. A teraszkeletkezés mechanizmusának és időrendjének új felfogása
4.3. A globális pleisztocén kronosztratigráfia és folyóteraszaink
4.4. A terminációk és a Kárpát-medence folyóvízi teraszainak kapcsolata
4.5. Következtetések

Irodalom

---

Bevezetés

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen a földrajz (1944-től a természetföldrajz) professzorai - Lóczy Lajostól kezdve - munkásságuk középpontjába a geomorfológiát, a szilárd kéreg felszíne formakincsének vizsgálatát állították. Tudományos eredményeiknek legjava ebben az igen szerteágazó témakörben született. A geomorfológián belül pedig mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírt a folyóvíz felszínalakító tevékenységének vizsgálata, és e szakterületen látott napvilágot az országos, sőt nemzetközi szinten is élvonalbeli eredményeik sora. Elég itt csak "a folyók kanyargásának és elzátonyosodásának" Lóczy-féle törvényeit (Trenkó Gy. 1910), Cholnoky Jenő folyószakaszjelleg és folyóterasz kialakulási elméletét (1923), ill. kutatáseredményeit, és a Bulla Béla által 1934-1941 között kidolgozott, alapvonásaiban szinte máig ható, de az ötvenes évek legvégén - az akkor szintén ELTE-s - Pécsi Márton által 1959-ben a Kárpát-medencebeli folyókra érvényes átértékelt, módosított teraszrendszer szintézisét említeni. Természetesnek tűnik tehát, hogy kezdőként magam is általában geomorfológiával foglalkoztam, és pályámon elsősorban a folyóvíz felszínalakító munkájának vizsgálatával indultam, s azóta is nagyrészt ezt a problémakört vizsgálom, így most e kérdés köré csoportosíthatom az eddigi munkásságom különböző szakaszaiban elért legfontosabb eredményeimet. A mérsékelt övezeti éghajlatmorfológiai tartományban - ahová hazánk is tartozik - a fő felszínalakító tényező a vonalas erózió, a lefolyó vizek völgymélyítő és völgyszélesítő, helyenként feltöltő tevékenysége. Ez a régebbi megállapítás (Bulla B. 1954) ma is érvényes, annak ellenére, hogy azóta számos más külső erő, felszíni folyamat jelentőségét is felismerték, fontosságát bizonyították; nem beszélve most az ebben a tartományban klímaidegen, elhaló (fosszilis) képződmények és folyamatok máig jelenlevő hatásairól (Pécsi M. 1961). Az előzőekből következik, hogy a vonalas erózió kutatása kiemelt jelentőségű volt és maradt is a magyar geomorfológiában. Természetes tehát, hogy "több évtizedes - ha nem évszázados - vonalat kell követnie annak, aki az e témába vágó gondolatsort tudománytörténetileg feltárni vagy építeni akarja" (Székely A. 1971). A továbblépés is csak az egymásra épülő eszmék alapján lehetséges, olyan elképzelésekre támaszkodva, amelyek új vizsgálati szempontokat jelentenek és ugyanakkor kifejtésükhöz új módszerek kidolgozása, alkalmazása is szükséges. Ebben a témakörben itt csak egyes részleteinek kifejtésére lehet vállalkozni.

A folyóvízi vonalas erózió térbeli rendszere - a vízhálózat - hosszú ideig nem állt a kutatások előterében. Bizonyos összetevőit - pl. a rajzolattípusok vizsgálata és felhasználása - a geológiában meg a geomorfológiában tanulmányozták, a megfelelő következtetéseket levonták, de több olyan eleme is van ennek a rendszernek - pl. a vízhálózat sűrűsége, irányítottsága, előrejelzettsége -, amelyet eddig csupán esetlegesen vagy egymástól elszigetelten vettek figyelembe.

Az Alföld fejlődéstörténetében, jelenlegi formakincsének kialakulásában döntő szerepet játszott a folyóvíz felszínalakító tevékenysége. A medencetérszín és a peremek geomorfológiai kutatásának egyik fő célja éppen e folyamatok megismerése volt. A folyóvízi feltöltés jellegét, térbeli és időbeli szakaszosságát, a folyók mechanizmusának klímaingadozásokhoz, ill. tektonikus mozgásokhoz kapcsolódó változásait, valamint a folyóhálózat területi változásait a különböző üledékek vizsgálatából és a - legfiatalabb felső-pleniglaciális-későglaciális-holocén események vonatkozásában - a mai felszín fluviátilis formakincsének tanulmányozásából vezethetjük le. Az Alföld paleohidrográfiája e kutatások összefoglalását, olyan többé-kevésbé bizonyított tények rendszerét jelenti az ismeretek mai szintjén, amelyek birtokában megrajzolhatjuk a folyóhálózat - a Tisza és mellékfolyói - irányváltozásait, a lepusztulás és a feltöltés területi különbségeit, és bizonyos geomorfológiai megfontolások alapján e szakaszokban a folyók hatásmechanizmusa, annak időbeli változásai, a mai felszínek eredete és kora is feltárható.

Geomorfológiai kutatások azonban alkalmasak arra is, hogy az utolsó néhány ezer év különböző időszakaszaiban az alföldi folyók vízhozamaira vonatkozó számszerű adatokat nyerjünk, és ezekből lehetőség nyílik ezen időszakasz néhány valóságos paleohidrológiai alapvonásának feltárására.

A hegységi és dombsági területeinken a folyóvölgyek és főleg a bennük létrejött teraszok kutatása alapján lehetséges a földtörténeti közelmúlt - a pleisztocén utolsó néhány százezer éve - és a jelenkor felszínfejlődésének leírása és magyarázata. A teraszok kutatásával több nemzedék foglalkozott, és mindig a tudomány akkori állásának megfelelő magyarázatot adtak. A teraszok kialakulási mechanizmusára vonatkozó elméletekkel egy korábbi tanulmányban foglalkoztam (Gábris Gy. 1997), de most nyugodtan megállapítható, hogy újra át kell tekinteni a legfontosabb gondolatokat, mert a belőlük levonható következtetések lényegesen átírhatják a kutatás két fontos kérdéskörét is: az egyes folyóteraszok kialakulási mechanizmusának és korának meghatározását, az egyes folyóteraszok kialakulási mechanizmusának és korának meghatározását.

A klasszikus geomorfológia keveset törődött a társadalom és a folyóvízi környezet kapcsolatával, egymásra hatásával. Napjainkban azonban az ember és víz kapcsolata egyre fontosabbá válik, és a felszínalaktannak, vagy tágabb értelemben a természetföldrajznak is egyre több mondanivalója van ebben a témában és még több lesz a jövőben. A könyv záró fejezetében erre példaképpen olvasható három esettanulmány.

E könyv vezérfonalául az MTA doktora cím elnyerése érdekében benyjtott doktori mű szolgál, amelyet az ezt követő 19 év kutatási eredményeivel kiegészítettem és jelentősen átírtam.

---