---

Tartalom

Nem vagyunk tiszták

PUSZTA KÉZZEL

Könnyezô Madonna arccal
Test van alul
Puszta kézzel
Kilépsz a sorból
Legendahántás
Az Öregisten haragja
Allergén
Nincs annyi óvadék
Azok a standardok
Bethesda-tangó
Kistotál
Olyan töredékes minden
Harmadnapra
A kútmérgezôk lázadása

KATHAROK

Megragadni a lényegét
Harang és kolomp
Katharok
Lassan menetelnek
Amikor minden mosoly
Érintés híján
Balett a göröngyön
Minden vesszôben
Tömör és éles
Kimért borok
Mert úgyis kicsorbul
Nyolc napon túl
Négykezes
Az utolsó világítótorony

FÉNYEK KÖZÖTT A BUN

Mindennap
Nincs itt semmi látnivaló
Fények között a bun
Halaszthatatlan
Bunöket cipelni
Görög dráma III
Amikor
Ha ott lettél volna
Ezt az éhséget
Mintha béke lenne
Kôvé válik és világít
Angyalok összeesküvése
Mintha éles köveken
Ha kivesszük a bizsergést

HA LENNE MÉG IDÔNK

Nem tudom
Mert lennie kell
Ha lenne még idônk
Hateha
Nagytotálban
Szecessziók árapálya
Hány világ
Antifóna
A hegylakónak
A lélek soványságáról
Egyszer idézni fogják
A szomszéd asztalnál
1KOR13
Már csak lebegsz

Tisztul

---

Fülszöveg

Szeretem a kijózanító költészetet. Ami szöges ellentéte a romantika lírájának, amely zsong és búg, s megpróbál elandalítani a világ felragyogó szépségeivel. Az én költőm a fény hűlt helyét tapogassa ki, és olyan legyen, mint egy éles pofon a délutáni fülledtségben. A tisztánlátás mélyen emberi fájdalma járja át, de mint a derű, egy nem túl jó vicc után. Ahogy József Attila mondja: "szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél". Feltérképezi maga körül a romlás esztétikáját, mert ez is emberi. Nagyon is emberi. Halmosi Sándor gondosan tervezett, számos kultúrából inspirálódó, mégis finom költészete a maga lassú, de konok erejével vesz körbe minket. Partot mos ott, ahol egyszer talán kiköthetünk.

Papp Sándor Zsigmond

---