---

Tartalom

I. A trianoni békemű létrejötte
II. Ausztria-Magyarország kérdése
III. A békeszerződés sorsa
IV. A trianoni szerződés biztosítása
V. Lokarnó, 1925
VI. Gazdasági összefogás
VII. Uj perspektívák
VIII. A felkészülés
IX. Magyarország helyzete
X. A német kérdés megoldása
XI. A visszacsatolások, 1938-1941
XII. A magyarság sorsa
XIII. A magyar nemzet
XIV. Függelék
Források és irodalom

---

Előszó

A Magyar Külügyi Társaságot a Párisból visszatért magyar békedelegáció elnöke, Apponyi Albert gróf, 1920 tavaszán, azzal a célzattal alapította meg, hogy egyrészt a magyar kérdés szakszerű tanulmányozását megindítsa és a magyar ügynek a külső országok kiváló embereivel való kapcsolat és közvetlen érintkezés útján barátokat szerezzen, másrészt pedig, hogy az évszázadok óta elhanyagolt külügyi képzésről való gondoskodást szorgalmazza.

Ennek a célkitűzésnek első része tehát az volt, hogy a magyar közvélemény a nemzetre és annak kormányára kényszerített békeszerződés alapjait megismerje, mert az igazságtalanság orvoslásában az igazságtalanság megállapításából kellett kiindulni.

Ma már a nemzetközi jog sem szorítkozik valamely szerződés tanulmányozásában pusztán annak tényleges vizsgálatára, hanem a szerződés létrejöttére, annak megalkotására is kiterjeszkedik; a szerződés egyes tételeinek vizsgálatán kívül annak előzményeit és egyéb körülményeit is beható vizsgálat alá veszi, tág teret nyitván a tételes jog tudománya mellett a diplomáciai történelem és a nemzetközi jog tudományszakjainak.

Erre utal egyébként bennünket a trianoni szerződés két helyén annak a vádnak a becikkelyezése is, hogy azt a háborút, melynek befejezését - magyar vonatkozásban - a trianoni szerződés eszközölte, Magyarország kormánya idézte fel. Ha ez a megállapítás a szerződésből hiányoznék, úgy nem volna érthető, hogy mi jogon rendelkezett a békeszerződés akként, amint rendelkezett; hacsak nem abból az egyszerű okból, hogy Magyarország olyan háborúban vett részt, amelyet szövetségeseivel együtt, azok oldalán elveszített és más bűne nem volt. Ez azonban még nem indokolta volna meg azt, hogy Magyarország valamennyi szövetséges között a legtöbbet veszítsen, őt az aránytalanul súlyos ítélet összehasonlíthatatlanul nagyobb, közel végzetesnek mondható büntetéssel sújtsa.

A háborús felelősségnek vagy bűnösségnek ez a páratlanul szigorú megállapítása vezetett ahhoz a hadjárathoz, melyet a magyar nemzet a háborús felelősség kérdésében amiatt folytatott, mert annak címe alatt osztották fel, fosztották meg területének és lakosságának többségétől.

---