Tartalom

Bevezetés

Az Országos Széchényi Könyvtár kéziratgyüjteményéről 1815-ben jelent meg az első nyomtatott katalógus. Az azóta eltelt másfél évszázad alatt kéziratos anyagunk megsokszorozódott. Régi cédulakatalógusaink már nem elégitik ki a modern tudományos kutatás igényeit, a közben kiadott katalógusok pedig csak egy-egy részlegét tárják fel anyagunknak. A kulturális forradalom jegyében folyó, egyre szélesebb körü és egyre alaposabb magyar tudományos kutatás immár megköveteli tőlünk, hogy kéziratos forrásanyagunkat minél részletesebben feltárjuk. E feltárásra annál is inkább szükség van, mert multunknak nem egy fontos, haladó szellemü terméke csupán kéziratbán maradt ránk, de nyomtatásban megjelent müvek is gyakran csak kéziratos alakjukban őrizték meg teljes, hiteles szövegüket. Emellett a vegyes iratokban, kolligátumokban és konvolutumokban - ismeretlen vagy kevéssé ismert szerzők nevén, vagy éppen névtelenül - számos olyan forrásértékü gazdaság- és társadalomtörténeti munka rejtőzik, melyek részletes katalógus hiján aligha lehettek ismerték kutatóink előtt.

Kéziratgyüjteményünk rohamos gyarapodása, a megnövekedett tudományos igények tehát szükségessé teszik, hogy anyagunkról minél részletesebben tájékoztassuk kutatóinkat. Elsőnek - és egyelőre csak sokszorositott alakban - magyar kötetes anyagunk katalógusát készitettük el; ez az anyag az 1550-től napjainkig keletkezett magyar, vagy magyar nyelvü kéziratokat foglalja magában.

Ujkori anyagunk igen terjedelmes, vegyes tartalma és változó értékü. A kéziratok leirási elveit éppen ezért nehéz volt egységes és következetes rendszerbe foglalni, amennyire lehetett azonban, megtettük. E leirási elvek kialakitásakor figyelembe vettük külföldi kézirattárak nyomtatott katalógusainak módszereit is, de leirási szabályzatunkat elsősorban a saját gyakorlatunkban hasznosnak bizonyult, és anyagunk sajátosságainak megfelelő célszerüségi elvek alapján alkottuk meg. Nem részletezünk tehát olyan mértékben, ahogyan a kódexek katalógusaiban szokásos, ügyeltünk azonban arra, hogy minden forrásértékü adatot feltárjunk. A tartalmi feltárás érdekében olykor meg kellett szegnünk magunk alkotta alaki szabályainkat; ezzel néha vétettünk az alaki egyöntetüség ellen, de e vétség árán esetleg fontos adatot sikerült kutatóink elé tárnunk.

Nagy kéziratgyüjtemények leiró katalógusai - a kéziratos anyag vegyes volta miatt - általában a helyrajzi rend szerint ismertetik a kéziratokat. Ez a módszer igen célravezetőnek bizonyult, mert az igy szerkesztett katalógus áttekinthető, ugyanakkor a betürendes név- és tárgymutató több irányból is hozzáférhetővé teszi az anyagot.

Katalógusunkban tehát raktárunk helyrajzi rendje szerint soroljuk fel a kéziratokat. Raktárunkban nyelvek szerint állitjuk fel az anyagot, s a nyelvi csoportokon belül négy alcsoportban, nagyság szerint (in folio, in quarto, in octavo, in duodecimo). Minden alcsoporton belül folyószám jelöli a kézirat raktári helyét. A kézirat jelzetét tehát három elem alkotja: a kézirat nyelve, a kézirat alakja és a folyószám. Pl.: Fol. Hung. 55., Quart. Hung. 1120., Oct. Hung. 11., Duod. Hung. 16. Katalógusunkban minden kézirat jelzetét felsoroljuk, még akkor is, ha a kézirat azóta más gyüjteménybe került volna. Erre azért van szükség, hogy az a kutató, aki a kéziratot régebbi hivatkozás alapján keresi, az általunk közölt adatokból nehézség nélkül megállapithassa, hova került a kézirat az Országos Széchényi Könyvtárból.

A kézirat leirását több részre tagoltuk. Az egyes részeken belül azokat az adatokat tüntetjük fel, amelyeknek emlitése lehetséges, illetve szükséges volt.

...

Hangsulyozni kivánjuk, hogy katalógusunk csak kisérlet, mintegy előkészitője a végleges, a nyomtatott katalógusnak. Tudjuk, hogy katalógusunknak vannak hibái és hiányosságai. Ennek több oka van: a kéziratok leiratának módszerei meglehetősen kialakulatlanok, megnyugtató és a mi anyagunkra is alkalmazható külföldi mintáink nincsenek; a sokszorositás kezdetleges technikája lehetetlenné tette, hogy munka közben megfelelő módon javitsunk, s lehetetlenné tette azt is, hogy a leirást tipográfiailag áttekinthetővé tegyük. E hibák ellenére is ugy érezzük, hogy nem végeztünk hiábavaló munkát, s katalógusunk jó szolgálatot tesz majd a magyar tudományos kutatásnak. Kérjük katalógusunk használóit, hogy birálataikkal, észrevételeikkel és javaslataikkal támogassák további munkánkat.