---

Tartalom

Hatvan évesen
Éjszakai villódzó árnyak
Egy...
Anyámnak
Hokedli
Villanykörte
Mit ér az orvos, ha nyugdíjas
Száz év
A kövek az életünk részei
Az anyákról
A varázslatos hegedű
Klezmer
A drogista
Történet
Név és emlékezet
Cipők és csontok
Mindegy
Advent
Juju
Ági és Juju
Zongora
Vízcseppek
Halok megfele
Piac
Az óra
A fiam és az unokám
2002 Karácsony
A csend mellém ül

---

Fülszöveg

Dr. Dolinay Tamás, mint gyermekorvos, elismert, kiváló gyógyító. Rendellenesnek tartsuk-e vagy inkább természetesnek, hogy ennek ellenére a költészet felé fordult?

Költészete és még inkább prózája olyan (ahogyan én látom), mint egy gyorsan pergő naturális film, aminek megértéséhez nagyon kell figyelnünk. Valóságosan megélt dolgokat, eseményeket látunk, mint egy valaha ép tükörben, de az a tükör, éppen most, a szemünk előtt törik darabokra. A töredezett szélű, élesen vibráló szilánkokban megcsillannak az eredeti emlékképek sodró impressziói...

Az impressziók összeillesztése azután már olyan átminősítő, átrendező tapasztalat, olyan expresszionista lélekfolyamat, ami miatt sajátos hangulatú írásai egyáltalán megszülettek, hogy az a törött tükör mégis valahogy egybeálljon. Ez a nagyon izgalmas átrendeződés, a kép- és lélekvibrálás leleplezetlen folyamata nem akar következtetésekre, tanulságokra juttatni bennünket.

Dolinay Tamás költészete és prózája olyan folyamat, olyan személyes katarzis, ami arra késztetheti az olvasót, hogy a maga személyes vívódásait felismerve, azokkal szembenézve, szilánkokra törött személyes tükrét megkísérelje ő is összeillesztgetni.

/Bugya István/

---