---

Tartalom

Előszó

I. fejezet: Mindent az ostobaság tesz lehetővé
II. fejezet: Háború a XXI. században - kik is vívják? Schmitt Mária - USA, más: Kína, békén maradnak-e a nukleáris fegyverek? Pár villantás a fegyverekre, amiket nem használnak
III. fejezet: A gyökerek
IV. fejezet: Kivirágzik a félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság
V. fejezet: A gonoszok szövetsége - pl. CPAC Hungary, de a NATO is (volt gyarmattartók)
  V.1. Kapzsik dominanciája
  V.2. Eisenhower megmondta
  V.3. Büntethetetlenség
  V.4. Médiabirodalmak és alázatos követőik
VI. fejezet: Bush freudi elszólása mit is tár fel?
VII. fejezet: A nem közvetlen következmények
  VII.1. Csökkenő ellenállás - jólét? nem: reménytelenség
  VII.2. Dübörgő szegénység
  VII.3. Ostromló menekült-tömegek
VIII. fejezet: Oroszország a siralomház kapujában?
IX. fejezet: Kelet-e vagy marad a Nyugat?
X. fejezet: Hamis mércék - GDP, vagy Bruttó Nemzeti Boldogság Index, vagy Feltétel nélküli alapjövedelem
XI. fejezet: Egyházak, papok - álnokság, vagyongyűjtés, fegyverszentelés
XII. fejezet: A megverhetetlen rasszizmus
XIII. fejezet: A magyar ellenzék - tele bohózattal és van benne is szélhámosság
XIV. fejezet: Noch ein mal - mit hoznak a csúcstechnológiák, amit szinte egyetlen politikus se vesz észre
XV. fejezet: Milyen világot örökölnek az unokáink (kérdem 87 évesen)

Források

---

Fülszöveg

Határtalan döbbenettel fogadtam a hírt: új háborút kell átélnem a II. világháború és az 1956-os forradalom után, a 21. században. A II. világháborúban a családunk mindent elveszített, Nagyváradtól a mostani német határig menekültünk teherautón, marhavagonban, '56-ban a kiállásom miatt derékba törték a jövőmet. Annál is inkább döbbenet, mert talán fél éve, hogy volt orosz-ukrán évfolyamtársam, aki tudományos magasságokba emelkedett, felkutatott. Mint írta valami visszaemlékezés-firkájában, a замечательный (nagyszerű) magyarra emlékezett. Ukrán neve van, édesapja ukrán, édesanyja orosz. És az első baljós szeleket hallva erőteljesen kifejtette: egy vér vagyunk, nem fogunk egymás ellen harcolni!

A felháborodásom istentelen, ha most kérne fel orosz évfolyamtársam huszáros magyar káromkodásra, nem türtőztetném magam! Mert mégis, egymásnak lehet ugrasztani akármilyen közeli népeket, amint azt a történelem már számtalanszor bizonyította.

Tudom, falra hányom a borsót! A világot sikerült egy húrra hangolnia az USA katonai-hadiipari komplexumának, és erre a húrra pendül a mainstream média minden sejtje, mindenki, akinek a leghaloványabb köze is van az USA kormányzata által kikiáltott két főellenség (Oroszország és Kína) elleni hangulatkeltésnek, gyűlölet-szításnak.

Nem mindennel azonosulok teljesen, amire hivatkozom, és senki se gondolja, hogy jóváhagyom az orosz agressziót, mert, sajnos - a nemzetközi egyezmények szerint - annak kell tekinteni. Egyről azonban teljesen meg vagyok győződve: a gyökerek visszanyúlnak az amerikai világcsendőrig, annak sokadik "kiváltságos nemzet vagyunk, tegyük megint naggyá Amerikát" koncepciójáig, ennek a pozíciónak mindenek feletti biztosítására törekvésig. Kolosszális erőt képviselnek, csatasorba tudják állítani a fél világot. Minden rosszra képesek.

Csak remélni lehet, hogy Európa kijózanodik, megállítja ezt a borzalmas öldöklést, ha kell, Amerika nélkül. Nem szankciók kellenének, hanem kézfogás mindkét harcoló féllel.

Frissítenem kell ezt a pár bekezdést: rá tudta venni a litván vezetést újabb provokációra, megtiltva a szankcionált javak Kalinyingrádba a területén keresztül. Igazi, hű, szolgai kiszolgálás, durva provokáció. Háborút akar az USA, igazi világégést!

---