---

Tartalom

Ábrányi Emil
  Crédo
  Napfény a mezőn
  Nincs halál
Ady Endre
  Istenkereső lárma
  Kis karácsonyi ének
  Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Arany János
  A tölgyek alatt
Babits Mihály
  Alkonyi prológus
  Ádáz kutyám
  Esti megérkezés
  Isten gyertyája
  Itália
  Őszinteség
  Szimbólum a holdvilágról
Bajza József
  Őszi dal
Benedek Elek
  Szeresd a fát!
Dsida Jenő
  Gyöngék imája
  Szeretnék
Eötvös Lóránd
  Anyámnak
Gárdonyi Géza
  Az utolsó álom
Gyulai Pál
  Falun
  Májusban
  Nem vagy te legszebb
József Attila
  Az Isten itt állt a hátam mögött
  Áldalak búval, vigalommal
  Flóra
  Keserű nekifohászkodás
  Tavasz van! Gyönyörű!
  Tél
Juhász Gyula
  Az Iza partján
  De profundis
  Immortel
  Sursum corda!
  Tiszai csönd
Kaffka Margit
  A Te színed előtt
  Fényben
  Litánia
Kisfaludy Atala
  Miért kételkednénk
Komjáthy Jenő
  Anyámhoz
Kosztolányi Dezső
  Boldog, szomorú dal
  Jó hír
  Mostan színes tintákról álmodom
Kölcsey Ferenc
  A reményhez
Petőfi Sándor
  A felhők
  Én
Reményik Sándor
  Benéz a havas
  Csak egymáshoz
  Emberentúli kék
  Köszönt egy ember
  Ne próbálj!
Reviczky Gyula
  A réteken járok dalolva
  Egyedül
  Erdei dal
  Jó lelkek
  Miatyánk
  Pünkösd
Tompa Mihály
  Harangszó
  Nálad nélkül
  Télben
Tóth Árpád
  Be furcsát álmodtam
  Csillag, ó, messzi szerelem!
  Esti sugárkoszorú
  Jól van ez így
  Láng
  Őszi kérdés
  Szeretnék átölelni
Vajda János
  A vaáli erdőben
  Hajón
  Húsz év múlva
  Nyári dél

---

Előszó

"A fény felé", című könyvem 23 költő 70 versét, valamint illusztrációként ugyanannyi képet tartalmaz. A versválogatás a csendről, Isten-keresésről, a megtalált hit öröméről, kínlódásról, reményről, vágyódásról, a természet szeretetéről, szerelemről és minden egyéb, valamennyinket érintő érzésről, benyomásról szól. Ezek az érzések végigkísérnek életünk folyamán, de vannak közöttük olyanok, melyek főképp érettebb korban foglalkoztatnak, ekkor ugyanis a szemlélődés játszik nagyobb szerepet életünkben.

Nemes Nagy Ágnes "Fák" című versében írja:

"Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök."

vagy Tóth Árpád "Őszi kérdés" című versének első sorai:

"Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?"

A múltat, a gyermekkort visszaidézőn Arany János így ír "A tölgyek alatt" című versében:

"A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Íme, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ
S vígan madarásztam."

A természet, a teremtett világ szépségébe feledkezve. Tompa Mihály így kiált fel "Harangszó című versében:

"S - teremtő Isten! Földön-égen,
Léted kiáltá minden nékem!"

Legyen ez a két sor most az előszóba foglalt gondolataim befejezése.

Tartalmas időtöltést kívánok!

Molnár Kati

---