Kővári László jegyzete a Tündér Ilona című széphistóriához
(Száz történelmi rege, Kolozsvár, 1857)

E rege ős alakjában a középkor minden népe közt mint közös tulajdon volt elterjedve. Görgei Albert dolgozta ki azt magyarban legelsőbb, mely dolgozat azonban már nem kapható. Utána Piskolti Istvánnak jött kedve hozzá 1781-ben, amint Olaszországban katonáskodnék. Mit adtak e dolgozók hozzá, már ismeretlen. Jelen alakjában sok van benne, melynél fogva az erdélyiek e rege színpadát Erdélyben keresik. (...)

Még csak azon megjegyzésünk van, hogy Tündér Ilona neve Tindaris Ilonára, vagyis Homér énekei tárgyára, a szép Heléna görög királynéra emlékeztet, ki Trója pusztulása után visszajött ugyan férjéhez, Menelaushoz, de annak halála után Rhodos szigetére egy rokonához vonta magát, ki őt kivégezteté, s a rege szerint, mint szépség remeke virággá változott; vagyis mint a mi regénk tartja, tündérré lett, s Erdélybe vonta el magát.

A vár, melyet Tündér Ilonáénak tart a nép, a Fejérvár mellett magasan felnyúló Kecskekő csúcsán feküdt, mely vár a magyar királyok alatt még áll, s Kecskés vár név alatt jön elő. Ki építteté, homály fedi; annyi bizonyos, hogy 1272-ben már királyi vár. ( L. eredetijét ponyvairodalomban ily cím alatt: História egy Argyrus nevű királyról és egy Tündér szűzleányról, mely mint minden régi népköltészet sok helyt pórias lévén, Dózsa Dániel barátomat kértem fel újabb átdolgozására, ki ahol csak lehetett, Piskolti menetét megtartotta.)