"Álmatlanul forgolódtam az éjszakában. A mély csöndben régi arcok, uj alakok merülnek föl elém. Tervek, visszaemlékezések kergetőznek lelkemben. Egyszerre csak megjelenik egy alak szemem előtt, akár a villamos fénynyel falra vetett kép. Szinte megvilágitja a szobát fehér, szomoru arca. Gyermekkorom óta nem jutottál elém: ki küldött ide, Vera?"