HADITANÁCS ANTHROPOSBAN
ÉLETTAN-POLITIKAI DRÁMA ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNELEM
ELŐJÁTÉKKAL, UTÓJÁTÉKKAL, HAPPYENDDEL
IRTA: KARINTHY FRIGYES
Révai Irodalmi Intézet Nyomdája, Budapest. Tres R. T. kiadása.
Elektronikus változat:
Budapest:
Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2024
ISBN
978-963-417-640-4 (online)
MEK-25601
JÁTSZÁK:
|
SZÜRKE KÉREG, államfő. Összeesküvők, konstruktiv és
destruktiv Hormonok. |
Idő: napjainkban.
ELŐJÁTÉK.
Szin: Anthropos fővárosának, Gasternek külvárosában, Duodenumban, egy félreeső tasakban. Jelen vannak: anarkista fermentumok, destruktiv hormonok, néhány erjedő gomba, stafilo-coccus, több kifestett fehérvérsejt, valamint Spasmus, a Forradalmi Bizottság elnöke és Nervus Appendicularis, a Csökevények államtitkára.
SPASMUS: Egyedül vagyunk?
NERVUS: Minden rendben. A pilorust bezárták, a visszaömlés csak egy óra mulva kezdődik.
SPASMUS: Nincsenek kémek köztünk?
EGY HORMON: Nincsenek, parancsnok bajtárs. Az utcákon csak nehány vörösvérsejt cirkál. Simpaticust elaltattuk.
SPASMUS: Rendben van. Tehát figyeljetek. A nagyvállalkozás, amelynek végcélját, Anthropos államéletének gyökeres megváltoztatását mindnyájan ismerjük...
ANARKISTA FERMENTUMOK (felzudulva): Nagyon helyes! Halál az uralkodó rendszerre!
EGY STAFILO-COCCUS (koketten, rekedten): Halál Anthroposra!
SPASMUS: A nagy vállalkozásban fontos határozatot hoztunk. A titkos propaganda eszközeivel sikerült nemcsak Duodenum, hanem az összes külvárosok egész munkássejt-társadalmát tervünknek megnyerni.
DESTRUKTIV HORMONOK ÉS FERMENTUMOK: Halljuk! Halljuk!
SPASMUS: Ez a terv a következő: Mint tudjátok, Anthropos fővárosának Gasternek, egész kereskedelmi forgalma végeredményben itt, Duodenumon áramlik keresztül, innen kerül a katonai országutakon át a városokba és falvakba. Jól tudjátok továbbá azt is, hogy szövetségeseink, a derék Hepar és Pancreas dolgos lakosai szolgáltatják azt a napi másfél-két liter anyagot, mely a tápanyagokat bontja, épiti és ezáltal az anyagcserét biztositja...
KÖZBESZÓLÁSOK (türelmetlenül): Tudjuk, tudjuk, térjünk a tárgyra.
SPASMUS: Arról azonban kevesen tudnak, hogy a szövetségeseink által termelt áru jelentékeny része naponta többször visszakerül Gaster piacaira, hogy ott elpusztitsa a Fundus-müvek által termelt pepsin fölöslegét és ezáltal nagy bajoktól óvja meg a főváros munkás sejttársadalmát!
NERVUS: Amint azt 1908-ban Boldyreff kimutatta: ez a hires Regurgitatio Duodenalis.
SPASMUS: Ugy van! Az igazi forradalmárnak müveltnek kell lennie! (Folytatva) Uraim! Ez a regurgitáció teszi lehetővé, hogy a Fundus-müvek által termelt pepsintömeg fölöslege, ami a külső anyagok felvétele után megmarad, ne támadja meg magának a fővárosnak lakósságát is! (Hévvel) És most kérdezem tőletek bajtársak: Kinek a keserves munkája szolgáltatja a fővárosnak a védelmi anyagot?
EPEHÓLYAG-, PANKREAS- ÉS DUOD.-SEJTEK (Kórusban): A mienk, a mi keserves munkánk!
EGY MUNKÁS HEPARBÓL (félre): Attól vagyunk olyan keserüek!
SPASMUS: Ugy van, a tietek, csakis a tietek, barátaim, már pedig ennek a megvetett, alig figyelemre méltatott munkának, amit csakis régi idők kérődzéséhez hasonló rabszolga-teljesitménynek tudok minősiteni, köszönheti egész Gaster, hogy piacot talált a rajta áthullámzó élelmiszerforgalom számára s ezzel Anthropos életét biztositotta. Nos, bajtársaim, ezt a teljesitményt nekünk módunkban van megtagadni!
HORMONOK: Ugy van, ugy van, le a rabszolgatartókkal!
SPASMUS: Ha a visszaáramlás elől elzárjuk Gastert, megbénithatjuk az ország vásárcsarnokát!... A piacot nem találó pepsintermelő munkások, a Fundus-müvek kizsákmányolt csőcseléke megtámadja a várost... megakadályozza a forgalmat... kikezdi az alapépitményeket, megtámadja a hámsejteket s akkor, ha az egész sejttársadalmat a törvénytelen állapot meggyengitette, majd hajlandók lesznek szövetkezni velünk!... Külföldi bajtársaink, a nagyon tisztelt Bacteriumok...
EGY STAFILO-COCCUS (rikácsolva): Éljen a Nemzetközi Sejtmozgalom! A bacteriumok is csak olyan sejtek, mint ezek a burzsujok itten! Mi szükség külön államokra?!
EGY MÁSIK STAFILO-COCCUS: Anthropos egyesüljön a Szerves Sejttársadalommal... Bomoljon elemeire! (Nagy lárma.)
SPASMUS (óvatosan): Ilyen messzire ne menjünk bajtársaim! Mi rokonszenvvel figyeljük a jóindulatu bacteriumok mozgalmát, de ami a belügyeinket illeti...
SCHMALZ (dörmögve maga elé): Majd meglátjuk, mi lesz mindebből.
SPASMUS: A mi előkelő bajtársunk Nervus appendicularis őméltósága, aki a haditerv előkészitésében segitségünkre volt, otthagyva régente előkelő állását...
NERVUS APPENDICULARIS (idegesen rángatózva): No persze kérem... Ott mindenki korrumpálva van... Szürke Kéreg diktátorságot akar... Nekem ugyan nem parancsol... Én az alkotmány hive maradok... öregebb politikus vagyok, mint ő... Én már Anthropos régi napjaiban, mikor kérem még embrióban volt az ország, lehettem volna kormányfő is... de nekem nem kellett, nekem elég volt a csökevények államtitkársága.
SCHMALZ (maga elé): Savanyu volt a szőllő.
EGY REFLEX (izgatottan): Ki beszél itt savanyuságról?
SPASMUS (hallgatózik): Bajtársak, kár volt ezt a savanyuságot emlegetni... Ugy hallom, nyilik a Pilorus!...
EGY HANG (kivülről): Mindenki a kapuhoz... Paprikaoldó Fermentumok, negyedik osztag, előre!... Tejfölfelbontó ezred, vissza az átjáróhoz!
SPASMUS (sugva): Paprikáscsirke!... Már megint! Másodszor ebben a ciklusban!... Micsoda munka lesz ezt feldolgozni...
MIND (lázban): Megint éccakai üzem!... Tulórázás!...
SPASMUS: Most mindenki menjen vissza munkahelyére. Dolgozzatok, mintha semmi sem történt volna... Ez a tulhalmozás, amivel odafönn senki sem törődik, csupán a mi malmunkra hajtja a vizet... Óriási mennyiségü sósav és pepsintermelés indul meg, lekonkurrálni a zsir és füszerbehozatalt... Majd meglátjuk, mi történik, ha mi nem adunk védelmet!
EGY HORMON (berohan): Itt a hiperémia! Jönnek a vörös vérsejtek!... Kinyitni a gyárkapukat!...
SPASMUS: Vissza a mühelyekbe!... Viszontlátásra, bajtársak!
(Mindenki
szétfut, Duodenum országutján megindul a forgalom, óriási
társzekereken cipelik a félig feldolgozott gyomorbennéket a belek
felé. Hallani, ahogy Hepar és Pancreas munkásai felvonulnak. Az epe
ömölni kezd a csatornákból. A peristaltikus mozgalom, visszafelé
megindul Gaster felé. A láthatárt sárgás-zöld felhők boritják el.)
EGY HANG (felülről a telefonba): Kérem az államtitkár ur őméltóságát!... Nincs a hivatalban?!... Akkor a helyettesét... Azonnal le kell szólni a Fundus Müvekhez, hogy még egy szállitmányra van szükség, a déli adag teljesen elfogyott. A Tejfelelháritó különitmény parancsnoka kéreti...
SPASMUS (halkan Nervushoz): Hallod, ujabb pepsint kérnek...
NERVUS (zord mosollyal): Majd meglátjuk mi lesz ennek a vége.
SPASMUS: Csak ezekre a Fehérvérsejtekre kell vigyázni. Az a gyanum, külföldi ügynökök vannak köztük... Streptococcusok...
NERVUS (legyint): Azoktól nem félek. Fő, hogy ezeket a hülye Fermentumokat a kezünkben tartjuk. Duodenum naggyá lesz!
SPASMUS: Nagyobbá, mint Gaster! Mi leszünk a főváros!
NERVUS: Ahogy annak lennie kellett volna... Ahogy őseim az intrauterinalis őskorban megálmodták.
SPASMUS: És ennek a ragyogó fővárosnak, amelynek Gaster csak külvárosa lesz - vajjon ki lesz a polgármestere és elnöke? (Rákacsint Nervusra.)
NERVUS (nevetve a kezét nyujtja): No mit gondolsz? (Némán rázzák egymás kezét.)
SPASMUS: Éljen a felszabaditó forradalom - amin, siker esetén, igen szépen lehet keresni - ha kettőn áll a vásár!
NERVUS (rángatózva, rekedten énekel): »Ez a harc...« (Távolról hallani az epeszállitó munkások forradalmi énekét.)
ELSŐ DALBETÉT:
|
Fel
a harcra májak
vesék |
Függöny.
A HADITANÁCS.
(Vagus kultuszminiszter, Csontvelő hadügyminiszter, Colon csere-kereskedelemügyi miniszter és Sziv miniszterelnök. Szin: a Nyultagyvelő egyik tanácskozó terme, a fossa romboidea, egy héttel az előjáték után.)
SZIV (csönget): Uraim, nagyjában tudjuk, milyen komoly ügyben hivtam össze a tanácsot.
MIND: Éljen Anthropos!
SZIV: Hazánk társadalma egyelőre még nem látja a veszélyt; de mi, akik aggódva figyeljük a jövőt, nyilt szemmel kell, hogy szemébe nézzünk bizonyos nyugtalanitó tüneteknek, amik az utóbbi időben nap-nap után észlelhetők s amikről már az államfő...
VAGUS: Éljen Szürke Kéreg, szeretett elnökünk!
HEPAR (sugva): Hallod a strébert?
NERVUS APPENDICULARIS (legyint): Született lakáj - nincs egy független gondolata!
SZIV (folytatva): ...amikről már az államfő is értesült. (Sürgönyt vesz elő.) »Ma reggel értesitettek a Kabinetirodából, hogy a fővárosból minduntalan nyugtalanitó hirek érkeznek. Titkos gyujtogatók járnak-kelnek, egyre-másra kigyullad egy telep, különösen az importszállitmányok beérkezése után. Sürgős jelentést kérek, mi történt, mi az oka ennek a nyugtalanságnak.« Két nappal ezelőtt felkértem a kereskedelemügyi miniszter ur őméltóságát, készitsen minderről jelentést.
COLON: Tisztelt Minisztertanács, rövid leszek.
NERVUS APPENDICULARIS (Heparhoz félre): De milyen rövid! A vékonybéllel együtt vagy nyolc méter!
COLON (folytatva): Csak a tényeket sorolom fel a nélkül, hogy a feltehető okokat vizsgálnám. Magam is a tanács bölcsességétől várom a megoldást. A tények a következők: Mintegy hat hónapja a kereskedelemben bizonyos zavar mutatkozik, aminek hatása egyre inkább érezhető különösen a főváros anyagcsereforgalmában, de nyugtalanságot okoznak pénzügyi körökben is. Ugyanolyan import mellett, mint a mult évben, tehát a kereslet és kinálat hasonló körülményei között, egyre fenyegetőbb mértékben kapjuk a tőzsdejelentéseket, hogy legbiztosabb állampapirjaink, a Fundus-részvények nem tudnak piacot találni. Másrészt a Fundus-müvek mühelyeiben olyan többtermelés mutatkozik, ami a fővárosnak s rajta keresztül az egész országnak gazdasági egyensulyát is fenyegeti. A pepsint és a sósavat, amit a Müvek termelnek, részben felveszi a külföldi kereslet, de e felvétel lezajlása után semmiféle belföldi kereslet nem mutatkozik, a felhalmozott anyag nyakunkon marad. Az ilyenformán megmaradt tulprodukció természetesen a főváros lakosságán bosszulja meg magát. A pepsin éhes és előállt az a helyzet, hogy a jószág felfalja a gazdát. A szakértők tanácstalanul állnak e sajátos jelenség előtt, nem tudnak segiteni. A kereskedelem, mely már annyiszor segitette át az országot a nehézségeken, most Önöktől várja a kivezető ut megjelölését.
SZIV (csenget): Halljuk, Uraim, a hozzászólásokat!
CSONTVELŐ (recsegő hangon): Mit kell itt sokat hozzászólni?!... Kevés a haderő!... Kérek felhatalmazást a negyedik korosztály beöltöztetésére - három brigád Vörösvérsejtet a fővárosra, majd az rendet csinál!
VAGUS (idegesen és gunyosan): A hadügyminiszter ur őnagyméltósága mindjárt a mozgósitásra gondol. Ha mi nem vigyáznánk, már régen kitört volna a háboru!... (Csontvelőhöz fordulva.) Megbocsát, Excellenciád, de javaslatát nem is értem, mert hisz a katonaság összpontositása ebben az esetben kivételesen nem javitaná, hanem fokozná a zavarokat, mert kétségtelenül emelné a vérbőséget és gyulladást.
HEPAR: Talán olajért kellene a külföldhöz fordulni?
TÖBBIEK (nagy lármában): Micsoda? Olajat a tüzre?
COLON (erélyesen): Ilyen megterhelések ellen eleve tiltakozom! Akkor inkább azt ajánlom, hogy Anthropos szüntesse be a tejfeles paprika felvételeket, tartson diétát és feküdjék le! (Óriási lárma.)
SZIV (csenget): Kérem uraim! Tartózkodjunk az ilyen kivihetetlen ajánlatoktól. Anthropos ebbe sohasem fog beleegyezni! Mit szólnának az urak a sodabicarbonához?
COLON: A Gázmüvek már ismételten és határozottan tiltakoztak a soda merényletek ellen! Már ugyis eleget marta a nyálkahártyáinkat, de a puffadást sem birjuk, amit okoz! Ezt Anthropos előtt már emliteni sem lehet!
MIND: Nem, nem, soha! Ez már elég bajt okozott! (Óriási lárma és felzudulás.)
SZIV (csenget): Nyugalom uraim. Vigyázzunk a szisztolémra. Önök jól tudják... (szerényen), hogy az a kis neurosisom... ha nem is éppen vitium...
HEPAR (sugva, megvetően): Már megint a billentyüit félti! Azért mondom, egy zongoramüvész ne menjen miniszterelnöknek! Láttuk Paderevsky példáját.
PARASIMPATICUS államtitkár: Én a magam részéről (óvatosan) atropint ajánlanék... szerény nézetem szerint csupán arra van szükség, hogy a Fundus-müvek termelését lecsökkentsük, amire helyre állna a termelés és fogyasztás egyensulya.
VAGUS: Mi? Atropin? Gyorsitani a szivmüködést?
SZIV (aggódva): Micsoda? Erről szó sem lehet!
CSONTVELŐ: Jól néznénk ki! Vége lenne az izomtónusnak, az utak járhatatlanokká válnának, mindenki beszüntetné a munkát, a fegyelem megszünne.
PARASIMPATICUS: De a vasomotorok...
CSONTVELŐ: Süsse meg a vasomotorjait!
VAGUS: Uraim! Az egész zavarnak az az oka, hogy Gaster polgársága ideges. A pepsin-papirok esésének lelki okai vannak... Fel kell világositani, nevelni kell a polgárságot. Volt szerencsém tárgyalni erről az államfő őexcellenciájával. Az idegességet kell megszüntetni... Azért ajánlottam őexcellenciájának, hallgassa meg azt a hires psychoanalitikust...
CSONTVELŐ (az asztalt veri): Psychoanalitikus!... öreganyánk térdkalácsa!... Talán gyermekkori élményektől fáj az ország hasa, ha füstölt csülköt etetnek vele ecetes tormával?!...
(Nagy zaj.)
SZIV (csenget): Uraim - mig mi itt vitázunk, végzetes dolgok történnek a fővárosban. E pillanatban kapom a telefonjelentést, hogy a duodenumi országut közelében lázadás tört ki... A sztrájkoló munkások felszedik a hámburkolatot és barrikádot emelnek...
COLON (rémülten): Erosió! Fekély!
SZIV: Ugy van... A felszedett burkolat helyén megszünik az ellenállás... Ha a füszerszállitmány oda ér...
COLON: Szétszedik az egészet!... Áttörik a falat... A forradalmárok rázudulnak a Peritoneumra... Perforáció!
(Nagy zaj.)
SZIV: Uraim - itt azonnal cselekedni kell.
CSONTVELŐ (magánkivül): Katonákat oda, mozgósitani kilenc ezredet!
COLON: Ördögöt!... Éppen ellenkezőleg!... Mindenki vissza a kaszárnyákba.
SZIV: Uraim! Én nem vállalom a felelősséget. Azonnal érintkezésbe lépek az államfővel... Intézkedést kérek tőle... Hol a külügyminiszter?
COLON: Ki kell nyittatni a pilorust! Az egész forgalmat, akár meg van emésztve, akár nem, át kell bocsájtani.
SZIV (a telefonnál): Csöndet kérek uraim, az államfő őexcellenciája... (hallgat, aztán leverten leteszi a kagylót.) Végső elkeseredésében szódabicarbonát rendelt.
COLON (keserüen nevet): Ujabb gáztámadás! Láttuk sokszor az eredményt! Hiszen a szódaszállitók egy követ fujnak a sztrájkolókkal... nem érdekük, hogy a normális üzem helyreálljon! Nekik mindegy, a pepsin pusztitja el, vagy a lug marja fel Gastert...
VAGUS: Majd meglátjuk, lehet-e erőszakkal kormányozni. Ezzel csak azt érjük el, hogy a kereskedelem teljesen megszünik - devalváció, államcsőd! Én nem vállalom a felelősséget! (Elrohan.)
CSONTVELŐ: Beadom a lemondásomat!... (El.)
VAGUS: Kihallgatásra jelentkezem... Itt csak a lélek segit! Éljen Freud!... (El.)
CSONTVELŐ: Beadom a lemondásomat!... (El.)
PULMO HANGJA (kivülről): A légutakat már elzárja a fejlődő gáz... Nyissák ki a sphinctereket!
Hallatszik a sztrájkolók dala:
MÁSODIK DALBETÉT.
(»Ég a kunyhó« dallamára.)
|
Ég
a gyomrod, ropog a
szád (Ad notam »Zsindelyezik a kaszárnya tetejét«.) Röntgenezik
a gyomromnál:
belsejét, |
(Mind eltávoznak.)
SZIV (egyedül a telefonnál): Te vagy az excellenciás uram?
ÁLLAMFŐ HANGJA (a telefonban): Én... Rémes jelentéseket kapok... Félek, hogy az intézkedések csak ideig-óráig segitenek... Tele beszélik a fejemet. Ez a Vagus se hágy békén, éppen most jelentkezett, de nem fogadom... Ugylátszik, csakugyan igaz azzal a sztrájkkal...
SZIV: Pardon, excellenciás uram, valaki őrült fontos ügyben keres itten. Azt mondja élet-halálról van szó. Meghallgatom, aztán majd jelentkezem. (Leteszi a kagylót, a szolgálattevő vérsejthez.) Eressze be!
SCHMALZ (rongyosan, elcsigázva becsöppen a pitvarajtóról.)
SZIV: Mit óhajt?
SCHMALZ (sugva): Beszélhetek bizalmasan a Kegyelmes Urral?
SZIV: Egyedül vagyunk.
SCHMALZ: Duodenumból jövök, az összeesküvők főhadiszállásáról.
SZIV (csodálkozva): Összeesküvők?!
SCHMALZ: Sejtettem, hogy itt nem is tudnak róluk, a bajok okát Gasterben keresik. Nos, tudja meg Kegyelmes Uram, hogy hat hónapja folyik az ország fővárosának aláaknázása, Spasmusnak és kétszinü államtitkár barátjának a vezérlete alatt. Én is köztük voltam, de nem birta tovább a lelkiismeretem... (Megtörve.) Én szeretem a hazámat, Kegyelmes Uram és inkább őket árulom el, mint Anthropost, még ha nem is osztom mindenben a kormány felfogását.
SZIV (izgatottan): Beszéljen!
SCHMALZ: Duodenum hat hónapja amerikázik. Nem szállitják az epét, ami felvenné a pepsinfölösleget.
SZIV (billentyüjéhez kap): Hát persze, - most már értem! Ennek az ellenőrzésére senki se gondolt.
SCHMALZ (legyint): Mit tudnak a maga nagyképü miniszterei!... A Regurgitációnak senki nem tulajdonitott fontosságot... Most az összeesküvők kihasználták ezt a helyzetet.
SZIV (gyanakodva): És mivel bizonyitja mindezt, amit elmond?
SCHMALZ: Csináljanak próbát. Az államhatalomnak módjában van karhatalommal hozni fel epét Duodenumból, majd meglátjuk nem szünik-e meg azonnal az erosiót okozó sztrájk.
SZIV: Maradjon itt. (A telefonba.) Excellenciás uram - van módodban szakértőt azonnal meghallgatni?
AZ ÁLLAMFŐ HANGJA: Véletlenül itt van éppen Bécartia külügyminisztere.
SZIV: Átküldök egy jelentést, bizonyos összeesküvésről, amit épp most lepleztem le. Ha informátorom nem vezetett félre...
ÁLLAMFŐ HANGJA: Maradj a telefonnál, mig elolvasom. (Szünet után hallani a rádióban az államfő beszélgetését Bécartia külügyminiszterével.)
ÁLLAMFŐ: Van rá mód erővel behatolni Duodenumba s átszállitani az epetermelést Gasterbe?
BÉCARTIA KÜLÜGYMINISZTERE: Mi sem egyszerübb. Gumivonatokat bocsájtunk le, felvesszük az epét, elzárjuk az alsó sineket és az egészet felküldjük Gasterbe.
ÁLLAMFŐ: Rendben van. Azonnal meg kell csinálni. (A telefonba.) Sziv?! Kérlek viselkedj nyugodtan, nem kell izgulni... Idegen csapatok fognak teljes rendben átvonulni a fővároson.
(Nagy lótás-futás... A Bárzsing-szoroson megjelenik a gumivonat, a lokomotiv áthatol Gasteren, ahol a lakosság szájtátva nézi a különös látványt, azután, szétkergetve a csőcseléket, erővel kinyitják Pilorust, ezen át Duodenumba vonulnak és hatalmas eperakományokat szállitanak Gasterbe.)
(Szünet.)
SZIV (telefonnál izgatottan): Mi ujság?
COLON (örömmel): A legjobb, kegyelmes uram. A sztrájk megszünt. Pepsin és sósav-felvétel tökéletes. Közélelmezés kielégitő. A Fundus papirok emelkedtek. A felbontott burkolatnál egyelőre semmi baj. A hámsejtek már munkába álltak s ha igy megy tovább, hamar rendbe jön minden.
SZIV: Nagyszerü. Azonnal jelenteni fogom a dolgot. Felvételképesség?
COLON: Kifogástalan. Azt hiszem, jöhet a bécsiszelet uborkasalátával.
SZIV (a másik telefonba): Excellenciás uram - a legjobb ujságokat jelenthetem. A beavatkozás remekül sikerült. Kifogtunk az összeesküvőkön - ugylátszik informátoromnak igaza volt. Majd ki kell nevezni valahová.
ÁLLAMFŐ HANGJA (aggódva): Igen ám, de ne felejtsd el, ezt a külső beavatkozást nem lehet fenntartani normális állapotok között.
SZIV: Mit tegyünk?! Erővel leverni a lázadást? Csontvelő ugyis nagyon háborus hangulatban van...
ÁLLAMFŐ HANGJA: Nem, nem, mindent csak nem polgárháborut! Semmi erőszak! Semmi sebészet!... Ugy kell tennünk, mintha nem vettünk volna észre semmit.
SZIV: Nekem van egy ötletem.
ÁLLAMFŐ HANGJA: Mi az?
SZIV: Nem lehetne külföldről epét szállitani a fővárosba?
ÁLLAMFŐ: Mondasz valamit.
SZIV: A dolog nagyon egyszerü. Gaster megkapja a szükséges epemennyiséget, megszünnek a bajok, egy idő mulva az összeesküvők látván, hogy nincs rájuk szükség, rájönnek, hogy hiábavaló a munkájuk, ilyenformán nyakukon marad az egész termelés. Végeredményben nem nekünk ártanak, hanem önmaguknak. S anélkül, hogy erőszakot alkalmaznánk, eljön a nap, amikor saját belátásukból, kényszerüségből nyitják meg a forgalmat és helyre áll a normális anyagcsere, a helyes és egészséges körforgás.
ÁLLAMFŐ (lelkesen): Nagyszerü!... S a szállitott anyagban propaganda iratokat lehet becsempészni Duodenumba, amely felvilágositja az ottani munkásságot...
SZIV (kételkedve): De kapunk-e elegendő epemennyiséget külföldről?
ÁLLAMFŐ (az alkotás lázában): Ha nem kapunk, magunk fogunk késziteni... Semmi akadálya... Én ilyesmiről már régen tárgyalok külföldi államfőkkel... Egy tehetséges feltaláló járt nálam hetekkel ezelőtt és egy mesterséges készitményt mutatott, ami nemcsak arra alkalmas, hogy megfelelő adagban epével lássa el a fővárost, de olyan anyagot is kever mellé, ami teljesen megváltoztatja Duodenum munkásainak mentalitását... Naponta négy szállitmányt lehet kibocsájtani belőle...
SZIV (lelkesen): Valami jó nevet kellene találni, hogy az akció hazafias jellegét hangsulyozzuk!... Talán ezt: Salvanthropos.
ÁLLAMFŐ: Legyünk szerényebbek. Legyen a neve: SALVACID!
SZIV (lelkesen): SALVACID!
ÁLLAMFŐ: Azonnal intézkedem, hogy a gyártás meginduljon. Kérek vért!
(Diszfelvonulás indul Cerebrum
vára felé. A várban nagy izgalom, lótás-futás. Emlékképek, emigrammok
futnak, titkos aktákkal a kombinativ osztály felé, ahol az uj szer
anyagát állitják össze. Ezeket a szavakat hallani: »Spasmus...
hyperpepsia... Thujon... cholsav...« A szin lassan
kivilágosodik.)
UTÓJÁTÉK.
(Két hónap mulva.)
Szin: Sziv hálókamrája, a jobb pitvarban. Egészséges szivhangok. Áthallani a lélekzetvételt. Éjszaka.
SZIV (hirtelen gyanus zörejre riad. Kibujik az ágyból és a sötétben nyakon ragad valakit): Hé!... Világosság!... (Fény gyullad ki.) Ki vagy?!...
SPASMUS (lesütött fejjel): Ne csináljon lármát, kegyelmes uram, minek ébresszük fel az egész várost? Inkább bevallok mindent.
SZIV: Kicsoda Ön?
SPASMUS: Spasmus vagyok.
SZIV (diadallal): Ah! Spasmus... Duodenum lázadó vezére!
SPASMUS (keserüen): Igen. Régi dicsőség... Megbuktunk, vége a komédiának...
SZIV: Mi történt?
SPASMUS (legyint): Hogy mi történt?! Ön kérdi?... Ez az átkozott szer...
SZIV: Ah!...
SPASMUS: Egy darabig próbáltunk ellenállni. Hiába Gasternek nem volt többé szüksége ránk... Minden a legnagyobb rendben ment, mióta ez az uj anyag elterjedt... A hámsejtek cserben hagytak bennünket, felhagyták a sztrájkot, az erosió elmult, a lézió megszünt... Mit tehettünk a felhalmozott epével, amire nem volt vevő? Elvesztettem a tekintélyemet. Tegnap este bizalmasan figyelmeztettek, hogy mondjak le önszántamból a vezérségről, Duodenum munkásai el vannak szánva, mint jó hazafiakhoz, Anthropos derék polgáraihoz illik, felajánlják termelésüket Gaster lakosságának s hajlandók szerződést kötni, hogy mától fogva elegendő mennyiséget termelnek, bármilyen nagy is a szükséglet.
SZIV: És Ön?
SPASMUS (vállat von): Mit tehettem? Nekem már befellegzett. Utolsó kétségbeesésemben merényletre szántam el magam. Egy félórával ezelőtt lopóztam be a pitvaron át azzal a szándékkal, hogy beférkőzve a billentyük közé, megállitsam az egész vérkeringést. (Szünet.) Most itt vagyok, mindent tud. Tartóztasson le.
SZIV (rövid habozás után oda megy hozzá, a szemébe néz): Nem, nem Spasmus, én nem tartóztatom le magát. Én tudom, hogy a maga helyén minden tehetségnek érvényesülni kell a jó ügy szolgálatában. (Szünet után meghatottan.) Tudna még jó hazafi lenni?
SPASMUS (elernyedve): Kegyelmes uram...
SZIV (melegen): A peristaltikus müködés ellenőrzésére uj főfelügyelőre van szükségem... Vagus nem birja már az egész strapát... Nos? (Szünet.) Kezet rá!...
SPASMUS (könnyekkel a szemében le akar térdelni): Kegyelmes Uram!...
SZIV (meghatottan): Álljon fel!... Legyen a jövőben tisztességes!... Holnap megkapja a kinevezését... A jelszó...
SPASMUS (lelkesen): Éljen Anthropos! Éljen Gaster! Éljen Szürke Kéreg!
SZIV (enyelegve): No és a SALVACIDOT se felejtse el - végeredményben neki köszönheti erkölcsi megváltását.
SPASMUS (elszántan): Óhajtom is, hogy az Államfő mindig készenlétben tartsa, soha el ne felejtse ennek a szernek a nevét - emlékeztetésül, ha valaha meg találnék szédülni I
SZIV: Ugy legyen! Lelkedben hit - tarsolyodban Salvacid!
SPASMUS: Hiába - szive csak a szivnek van, ebben az országban!
HARMADIK BETÉT.
Éneklik: Sziv és Spasmus, tánc kiséretében, miközben Sziv saját billentyüin kiséri a dallamot.
(Ad notam: »Ha férfi lelkedet«.)
|
Ha
a legjobb
falat |
(Függöny.)
Budapest, postabélyeg kelte.
VIII.
Üllői ut 42.
Igen tisztelt Doktor Ur!
Kérjük, fogadja szivesen a tudománynak és humornak ezt a kis kompromisszumát.
Remélhetőleg Ön is mulatságosnak fogja találni.
Az is előfordul néha, hogy a komédia alapgondolata komoly és - megszivlelendő.
Készitményünket a tuloldalon röviden ismertetjük; romániai vezérképviselőnk: Dr. Raaber Árpád Szt. István Gyógyszertára, Oradea, Str. I. C. Bratianu No. 60, készségesen szolgál további felvilágositással, mintával és orvosi irodalommal.
Kitünő tisztelettel:
T R E S
Gyógyszervegyészeti,
Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság.
SALVACID javallatai: Gyomorrontás, savtultengés, gyomorhurut, gyomor- és nyombélfekély.
- . -
Miként ismeretes, az egészséges gyomor épségben tartásánál jelentős szerepe van a duodenális bennék visszafolyásának: az u. n. duodenális regurgitációnak. Gyomorfekélyben szenvedő beteg duodenális regurgitációját gyomorba vezetett kettős szonda segitségével állitotta helyre Dr. Bécart, a párizsi Bellan kórház gyomorosztályának vezetője, oly módon, hogy a duodenális nedvet az egyik szondán felszivta és a másik szondán azonnal a gyomorba fecskendezte vissza. Ezáltal nemcsak a fájdalmak azonnali megszünését érte el, hanem az eljárás ismétlésével objektiv javulást is. Ily folytatólagos kezelés a beteg szervezetét tulságosan igénybe venné; a Bécart-kisérlet tehát elméleti jelentőségü: megmutatta, hogy mennyire kivánatos a duodenális regurgitáció helyreállitása.
Ezen eszményi cél gyakorlati megvalósitására szolgál a
SALVACID._Hatásmódja:
Antispasticus anyagai lehetővé teszik és elősegitik a duodenális regurgitációt és ezzel gyakorlatilag helyreállitják a gyomor fiziológiás önvédelmét.
A duodenális regurgitáció fokozatos helyreállitásáig, továbbá oly esetekben, ahol a visszafolyás gyógyszeres helyreállitása anatómiai elváltozások miatt nem lehetséges, ellátja a gyomornyálkahártyát a szükséges antipeptikus anyagokkal.
Az epe a felületi feszültség megfelelő csökkentésével a hatóanyagoknak a felszínen egyenletes vékony rétegben való gyors eloszlását és oldódását teszi lehetővé, tehát a hatóanyagok vehikuluma.
A SALVACID-ban foglalt fiziológiás mennyiségü alkália azt a célt szolgálja, hogy a hatóanyagok gyorsan feloldódjanak.
- . -
SALVACID-dal, gyakorló orvosok által és neves klinikákon, a világ minden részében végzett kisérletek hosszu sora igazolja a készitmény páratlanul jó kauzális hatását.
SALVACID összetétele:
1 % Thujoncholylglycin
(Tetraacetylglycocholylthujylamin)
14 % Acidum
tetraacetyloglycocholicum
23 % Fel. tauri siccum
10 % Calcium
carbonicum
10 % Natrium hydrocarbonicum
14 % Excipiens
28 %
Massa operculatoria