"A forma meghatározza a teret, amelyben létezik. A körbejárható plasztikák átalakítják az őket befogadó környezetet. Ezáltal a szobrász, amikor alkot, egyben teret is teremt. Szávoszt Katalin sem pusztán formában, hanem elsősorban térrendekben gondolkozik. Az alkotó, a plasztika és a néző relációi szerint változó, mégis a szobor által meghatározott téri viszonylatokat alakít műveivel. Plasztikai alkotásai a szobrászat alapkérdéseit érintik. Hiszen a szobrászat elsődlegesen a térrel áll összefüggésben: kitölti, viszonyul hozzá és hatással van érzékelésére, valamint alapvetően megváltoztatja azt. Maga az alkotói szobrászi folyamat a teremtést imitálja, amelynek során az anyag a művész keze által átalakul, és spirituális tartalmakkal telitődik"

dr. Szeifert Judit: A folytonosság stációi